Szjg folytatás

Augusztus 13, csütörtök

Sajnos nem péntek 13.-a van, mert akkor arra fognám.

Reggel megcsörrent Cortez telefonja. Az anyja hívta. Felvette, de még mindig nem tudom, hogy jól tette-e. Barátom kimászott az ágyból és kiment, engem egyedül otthagyva. Mivel már nem volt értelme az ágyban maradni, felhúztam Cortez egyik pólóját és egy fekete halásznadrágot, majd lementem a konyhába, ahol Cortezt találtam. „Gáz van", mondta. Mert már elég jól ismer ahhoz, hogy tudja, ilyen esetekben kicsit ideges leszek. „Anyáék Budapesten vannak, ma elakarnak jönni ide. Délután kiveszek egy fél szabadnapot, mert hétre jönnek." Ez tényleg gáz, mert nem tudják, hogy terhes vagyok és már akkora a pocakom, esélyem sem lenne elrejteni. Hát jöjjön a balhé. Hurrá!

Cortez csak délelőtt dolgozott, egykor már itthon volt. Nagyon lassan telt az idő, de már fél hét van. Már csak egy fél óra. Az egész napot végig görcsöltem és nagyon hányingerem van. Szerencsére még nem dobtam ki az ebédem. Egyszer csak Cortez belepuszilt a nyakamba és mondta, hogy minden rendben lesz. Legalább ő nyugodt. Leültünk és vártunk. Az óra minden egyes ketyegését lehetett hallani. Egy örökké valóságnak tűnt az idő. De végre valahára csöngettek. Cortez nyitott ajtót és én bent maradtam, hogy a vita csak a házban történjen és a szomszédok ne lássák.

„Sziasztok", köszöntem Cortez szüleinek. A gyomrom ekkorra már a torkomban volt. „Reni, terhes vagy", kérdezte Cortez anyja, „de hát erről nem volt szó! Még fiatalok vagytok, előttetek az élet. És még össze sem házasodtatok! Jézusom!" „Hadd én döntsem el, mikor lesz gyermekem", mondta Cortez, „már egy felnőtt ember vagyok!"

„Jól van, megyünk", Cortez anyja kiráncigálta férjét az ajtón és ez könnyű volt, mert amerikaiak és nem vették le a cipőjüket. De fájt látni őket. Mindketten csak ültünk a kanapén és a kikapcsolt tv-t bámultuk. Számban keserű íz volt, de a hányingerem elmúlt.

Kis idő után Cortez bezárta az ajtót kulccsal. Aztán leült mellém és megölelt: „Tudod, hogy nem érdekel, mit mondtak. Tudod, hogy nekem vannak a nagyszüleim. És akkor ott vagy te. Te vagy a családom." Picit elmosolyodtam és tudtam, hogy a közeljövőben nem fog több romantikus dolgot mondani. Úgy a következő tíz évben.

Kicsit megnyugtat, hogy nem bántja a szülei viselkedése. Lehet, hogy már hozzá szokott. De én nem.

Cortez szülei 5/1*** - nem értem, nagyszülők lesznek, és nem örülnek neki.