Szeptember 8, kedd

463 18 2
                                    

A híres szeptember nyolcadika. Pontosan ma kilenc évvel ezelőtt láttam meg Cortezt. És még mindig nem hiszem el, de ma fog elvenni engem feleségül. Férj és feleség leszünk. Alig tudtam aludni az éjszaka, de legalább megpróbáltam. A menyasszony ne legyen álmos.

Kinga meg is érkezett, mire megmostam a fogamat és a hajam. Pontos, mint mindig. Elkezdte megszárítani a hajam, végül kontyba fogta. Volt időm goldolkozni. Mióta visszaköltöztünk magyarországra, az az érzésem, hogy Cortez már nem annyira boldog. Szerintem hiányzik neki, hogy más nyelvet is beszélhet. De akkor hova költözzük?

„Renáta! Tudom, hogy rózsaszín felhőkben lebegsz, da legalább figyelj oda, mit mondok!"

„Bocsi, elbambultam. Beszélhetnénk majd egy süti mellett?", kérdeztem félve.

„Látom megint világfálydalmad van. Ha nem az van, hogy szerinted életed hercege megcsal, akkor majd a házasság után", majd ráfújt a hajamra egy kiló hajsprayt,„ most már bombabiztos a hajad."

„Nem fontos most, egy hét múlva is jó", válaszoltam.

Végül felvettem a fehér ruhám. Az ÉN FEHÉR RUHÁM. Csupa nagybetűvel😊. A tükör előtt álltam és magamat néztem. Gyönyörű vagyok. Vékony spagettipántos a ruhám, a mellemnél vékony, majd alatta szétmegy. Bár nagy volt a hasam, de szép voltam. Kinga még tett egy kis szempillaspírált a szempílláimra, a számra egy kis szájfényt. Kész a menyasszony

Miútán elindultunk, nagyon lassan telt az idő. De miután az állampolgársági elkezdődött, annyira gyorsan ment, hogy egyszer csak a papírokat írtuk alá. Férj és feleség voltunk.

Mindannyian, akik ott voltak, gratuláltak nekünk. Csak páran voltak, közeli családtagok és barátok. Végülis még Ricsiék sem voltak itt.

Este felé elmentünk a szülőkkel vacsizni.

Ami aztán történt, az csak Cortezre és rám tartozik.

Szjg folytatásTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon