Fegyverek, bombák, pucér nők (és faszik)

Másnapos reggel

Nem volt a legkényelmesebb durva másnapossággal egy erdőben ébredni. Főleg nem úgy, hogy valami, vagy valaki egyértelműen simogatta a lábad. Ati felemelte a fejét és egy bambival találta szemben magát. Meglepetésében felkiáltott és az, amelyik eddig a lábszárát nyalogatta, elfutott. A másik még szemezett vele pár pillanatig, majd ő is lelépett.

Atinak úgy fájt a feje, mint még soha és... hol a fenében van? Tulajdonképpen ül, egy erdő közepén. A SRÁCOK MERRE VANNAK?

Nem túl sok elképzelése van arról, hogy hogyan került ide, de a srácoknak biztos közük van hozzá. Feláll és áttapogatja a zsebei és szerencse, hogy volt nála fájdalomcsillapító. Szárazon lenyelte. Messzebbről hallott bazdmegeléseket, ezért abba az irányba indult.

Nem kellett sokat mennie, mire egy kétségbeesett Giorgioval találta szemben magát.

-Hé, bajszos!- kiáltott oda barátjának. Giorgio arcán soha nem látott ilyen örömet, amiért meglátta. Ati közelebb ment az olaszhoz és elvigyorodott.

-Ati! Végre, hogy megvagy!- ölelte át, majd összevonta a szemöldökét.- Te nem a Pankával vagy? Pali és Viktor ezt mondták.

-Mi, milyen Panka?- kérdezte meglepetten és a derekára tette a kezét.

-Mindegy, majd elmagyarázom, most gyere.- megfogta a kezét és elkezdte vezetni végig az erdőn. Mire kiértek, egy kis falusi házzal találták szemben magukat és akkor Atiban átfutott a felismerés.

Kint a teraszon egy magas szőke kecskeszakállas férfi ült, nekidőlve pedig egy alacsony barnás bőrű fiú. Épp valamit nagyon beszéltek, de amikor az alacsonyabbik meglátta Atit és Giorgiot, szétröppent a szerelmespár.

Bent a konyhában ott ült Bálint és Zsombi. Barni a kanapén aludt Petivel a mellkasán. A fiúk némán intettek nekik és folytatták a reggelijüket. Ati szinte megszédült, olyan jól esett neki a kávé illata.

Helyet foglalt Zsombi mellett és azonnal a göndör térdére tette a kezét, amitől ő majdnem megfulladt zavarában. Bálint nem zavartatta magát és odaüvöltött a kanapéra.

-Hé, srácok, itt van Atiiiii!- Barni és Peti felkapták a fejüket és intettek neki.

-Azt hittem meghaltál faszikám.- hangzott a mondat Barni szájából. Giorgio is leült enni, most már másik -nem alkoholfoltos- ruhában. Peti felkelt Barni öleléséből és átsántikált az asztalhoz. Barni is le akart ülni, de nem volt több hely, ezért Ati felkapta Bombit és az ölébe rántotta.

-Nemááárr- húzta el a göndör, de így elfoglalta helyét Barni. Miután Zsombor is megnyugodott Ati ölében, Giorgio feltette az 1000ft-s kérdést.

-Ati, mire emlékszel a tegnap estéről?

Ati végig gondolta. Hol is vannak pontosan? Ja tényleg, valami Szolnokmegyei kis településen, mert egy Panka nevű lánynak születésnapja volt. Talán Bombi, vagy Bálint miatt meghívták az egész bandát. Igen, és egész este buliztak. Amikor sok volt a pia, Alex és Panka elmentek...? És ezek után ő maga is eltűnt. Olyan hajnali kettő-három körül?

-Igazából srácok csak arra emlékszek, hogy miután előkerült a kerítésszaggató házipálinka, elsétáltam, mert kezdtem rosszul lenni, ennyi.

-Oké, akkor meg van, hogy mi is történt.- mondta Giorgio mintha olyan egyértelmű lenne.- Ideértünk fél kilenc körül és mivel Bálint fog hazaúton vezetni így ő csak egy pohár pezsgőt ivott. Ati már fullosan részeg volt, amikor ivott egy felest az egyik csajjal, majd lelépett hányni a Tiszapartra. Zsoma egész este a szülinapossal lógott, meg a barátjával és leléptek, hogy a kocsmából hozzanak még sört, addig Peti és Barni bealudtak részegen a kanapén, majd hajnali négykor mindenki lelépett, vagy bealudt, bár még nem teljesen tiszta, hogy én miért ébredtem a tyúkólban.

Erre a befejező mondatra Barni nevetni kezdett, majd végül mindenki együtt kacagott Giorgio szerencsétlenkedésén.

---

Sziasztok!

Szóval itt az első fejezet és boldogan várom a kéréseket. Már elég fáradt voltam amikor ezt írtam, így sajnálom, ha nem elég tartalmas.

A delfinek legyenek veletek!