Fegyverek, bombák, pucér nők (és faszik)

Tavon

A nap már felkelt, ezzel az eget szép rózsaszínesre festve. A horizonton egy kenu ringatózik, melyben két fiatal ül. Nem eveznek, csak ülnek s nézik a körülöttük lévő világot, a vizet s az eget. A parton egy őz rágja a füvet, felnéz s elszalad, nem messze tőle pedig egy fa tetején egy sas fészkel, három fiókája csipog mellette, a tó felett pedig párja repül s reggelit keres. Peti a kenu egyik végén megmozdul s ezzel az egész vele mozog, párját pedig kapaszkodásra kényszeríti.

-Peti, jézusom, ne ijesztgess!- mondja Barni és lassan elengedi a kenu két oldalát.

-Elnézést Barnabás.- mosolyog Pötyi, majd újra körülnéz. A többi állat is ébredezni kezd, egy kacsacsalád sorakozik a tó szélén, libasorban úsznak egymás mögött. A fiatalabbik fiú mosolyogva figyeli tovább őket, míg barátja teljesen mást figyel, magát Petit.

A barna tincsein megtörik a napnak fénye, testtartása most nyugodt, szinte éteri ahogy ott ül. Fehér ingje ujjai fel vannak csavarva a könyökéig, fekete magasderekú nadrágja pedig kissé vizes a karjáról oda csöpögött víztől. Barni lefotózná szerelmét, de mivel nem hozott magával semmit, így csak megpróbálja minél jobban az emlékezetébe vésni a fiatal fiú eme oldalát, melyet oly ritkán láthat.

A sas lejjebb ereszkedik tőlük balra, majd egy halat kikapva a vízből indul el a családja felé. Két kék pillangó közeledik feléjük, majd elrepülnek felettük, irányt váltva Peti orra hegyére száll az egyik, Barni vigyorog az elé táruló látványon, szerelme pedig a legszebb örömmel az arcán, melyet az idősebbik valaha láthatott, nézi Barnit.

A pillangó elrepül s a környezetükben minden újra elcsendesedik. Eleve a többi négy bandatag hangzavarától menekültek ide, hol csendet, békét s feltétlen szeretetet kapnak. Igen, egy helytől, melyet eddig nem is ismerhettek, viszont most otthonuknak érezhetnek. Mind az égbolton szálló, mind a tó s partján éldegélő állatok csodásak, szemükben pedig tiszta lelkük csillan vissza.

Peti kezét a vízbe mártja, hideg, de kellemes egy ilyen júniusi reggelen, mikor már az első napsugarak is százfokosnak érződnek. Háttérben halk tücsökzene visszhangzik, Barni pedig újra az imént látott bambival szemez, érdeklődve figyeli őket onnan, a part biztonságából.

Barni megmozdul s most a fiatalon a sor, hogy dühösen nézzen az idősebbikre, miközben ő közelebb mászik hozzá. Kérdőn nézi, de nincs sok ideje értetlenkedésre, mivel Barni odahajolva megcsókolja s mosolyog Petin, aki meglepetten ül ott. Majd közelebb mozdul Barnihoz s olyan szerelemmel csókol vissza, hogy az idősebbik világa megfordul a feje körül. Elhúzódik, majd mikor Péter közelebb akar mozdulni a kenu megdől s mindkét fiatal a vízben köt ki, ezzel elzavarva a kacsacsaládot, kik az idő alatt egész közel úsztak a párocskához.

Ez a rész egy másik könyvemben is megjelent, de úgy éreztem, hogy megérdemel egy önálló fejeztet itt is. 

Jem