Carson Coma oneshots
A fejezetek nem összefüggőek. Jogi nyilatkozat: Ezekben a rövid történetekben minden tiszta fikció! Ezzel a próbálkozással nem akarok senkit sem bántani, sem a hírnevét tönkretenni. A mű nem haszonszerzés céljából íródott.
Jó o...
A történet aranyos, mégis bizonyos témát érint nagyon röviden. Nem ship sztori, de aként is olvasható.
-Jem
Örökké
A nyaralásuk egy hetes volt, melyet egy-egy koncerttel kezdtek s zártak, a kettő között pedig a jól megérdemelt pihenésbe burkolózott a hat srác. Ez időre egy kisebb nyaralót béreltek, amiben egy konyha, egy fürdőszoba, egy nappali, egy egyszemélyes és két kétszemélyes szoba volt. Giorgio - mint legalacsonyabb - kapta a kanapét, Barni pedig az egyszemélyes szobát. Peti Zsomával, Bálint pedig Attilával osztozkodott.
Este fél tizenegyet ütött az óra s a rossz időre tekintettel az estét kivételesen nem egy környező kocsmában töltötték, hanem mindenki lefoglalta magát. Peti, Zsoma és Giorgio egy vígjátékot néztek a nappaliban, Barnabás pedig a saját szobájában aludt. Bálint és Ati már pizsamájuban heverésztek, a barnaszemű férfi újabb epizódot indított Netflixen, oldalára fekve nézte az ágyáról a mellette lévő éjjeliszekrényre rakott laptopján az aktuális kedvencét.
A szoba saját maga tükörképeként van berendezve, tehát minden dupla s pontosan szemben van a másik ugyanolyannal, legyen szó a falhoz tolt egyszemélyes ágyról, vagy a mellettük lévő üresen álló ruhásszerkényről. Így Bálint a vele szemben fekvő Atira pillant a képernyő felett. A vastag zöld pulcsiban és fekete pizsama nadrágjában hanyatt fekvő srác egy csíkos borítójú könyvet olvas, fehér fülhallgatójából szóló zene ritmusára kopogtatja ujjaival a keményfedeles kötetet.
Kényelmetlenül mozdul meg néha, ami a fa ágy reccsenésével jár, ezzel pedig mindig magára vonzza Bálint kíváncsi tekintetét. A barnaszemű férfi látja, amint Atis egyik keze levándorol és észrevétlenül próbálja kicsit kijjebb engedni puha húsába vágó melegítője derekát, de a gumiszalag miatt mindig sikertelen a manőver.
Volt egy pillanat, amikor a zenekar tagjai megrettenve nézték végig Attila drasztikus fogyását, amint szépen lassan kevésbé tűnt izmosnak s inkább csak vékony volt. Megnyugvásukra az éles arccsont és lapos has valami sokkal puhább formában tért vissza, igazán finom külsőt kölcsönözve neki. Az izmok szinte eltűntek az új vékony, mégis feltűnő puhasága alatt, ami gyorsan mindenhol megjelent, főként a combjain - legalább is Bálint tekintetét ez vonzotta leginkább.
Az okát -ami egy kisiklott majdnemkapcsolattót kezdve lehetett akár csak stressz is- a találkozások száma miatt nem lehetett tudni, újabban csak koncertek alkalmával ültek össze (ezért is kellett már ez a kis pihenés) s az új puha bőr feltérképezésében az sem segített, hogy a zöldszemű felfrissítette ruhatárát jó pár oversized darabbal, amikben nem lehetett megítélni rendesen a férfi alakját.
Bálintot ámbár megmosolyogtatja az ismétlődő jelenet, Atis időről időre kényelmetlenül mocorog a kék takarón.
Végül felül, a könyvet az éjjeliszekrényére rakja a fülhallgatójával együtt s csak elkeseredett tekintettel bámulja egyhelyben ülve a barna szőnyeget a parketta padlón, egyik kezét a zöld pulcsija anyagán pihentetve. Bálint sajnos nem vigyáz eléggé a rövid pillantásokkal s abban a szekunderban fonódik össze tekintetük, amikor az idősebbik felemeli fejét a laptopja mögül.
Valahogy a két régi jóbarát szavak nélkül is érti egymást s Bálint a csíkos takaró alól kibújva kimászik az ágyából, majd a sarokba dobott bőröndjéből kivesz egy kockás pótpizsamanadrágot - amiről még ő sem tudja, hogy milyen szándékkal rakta be végül a többi ruha közé. Vissza cipzározza, majd feláll térdelő helyzetéből és odabattyog a zöldszeműhöz, aki hálás tekintettel köszöni meg.
A férfi gyorsan leveszi a saját fekete nadrágját s a puha hasába vágott gumiszalag nyomát dühös vörösség jelzi. Zöld pulcsiját is leveszi, - egyértelműen alváshoz készülődve- s a fehér pólója lazán lóg keretén, miközben felhúzza Bálint kockás nadrágját. Ez a darab még néhány hónappal ezelőtt bő volt rá, éles csípőcsontjáról lazán lógott le, ma már ez is beleharap lágy részeibe, ott, hol még nemrég egy másik ruha szorította. Csalódottan tanulmányozza magát, miközben Bálint csak a kissé bizonytalanságtól csillogó szemeket és a halvány striákkal tarkított oldalát bámulja. Valószínűleg elfelejtette róla lehámozni barna íriszeit és visszafordítani a már unalmasnak tűnő krimire, mivel még akkor is a másikon cikáznak szemei, mikor Atis őt bámulja kíváncsian. Végül csak megvonja a vállát a zöldszemű s a levetett nadrágját a saját utazótáskájába hajtja, majd lefekszik aludni, a kék takaró alá bújik és lekapcsolja a saját éjjelilámpáját.
Kisidő múlva Balint is így tesz s a nappaliból beszűrődő halk nevetéseken kívül csend honol a szobában, miközben a két fiatal próbál nyugovóra térni. Egy dolog zavarja csak Bálint fülét s ez az istenverte nyikorgás egyszerűen nem marad abba, néhány percenként megismétlődik, pedig már jó fél órája csöndben fekszenek mindketten a fal felé fordulva. Attila eközben csalódottan s halvány dühös pírral orcáin próbálja ugyanúgy kényelmesebb helyre húzni ennek a nadrágnak a derekát, mint sajátjával tette nemrég. A pír nemcsak csalódottságát szimbolizálja, hanem azt a kis szégyenérzetet is, ami hosszú idő után először rátört.
Bálint végül felül a saját agyában, majd az utcai fények által halványan bevilágított szobában elindul, Atis ágyáig meg sem áll. S mikor felé ér árnyéka a másik fölé magasodik, aki a hirtelen sötétségre kinyitja szemeit s arccal fele fordulva értetlenül bámul rá.
Bálint azt teszi, amit helyesnek érez függetlenül attól hogy milyen közeli barátoknak mondhatják magukat egymásnak, hiszen a megszokott öröm-mámoros koncert utáni öleléseken és üdvözlő mosolygós kézfogásokon nem terjed tovább kapcsolatuk. Felemeli a kék takaró csücskét és hátulról magához ölelve befekszik mögé. Meleg tenyereit a dereka köré óvatosan a kockás nadrág széle alá csúsztatja s így nem kell a másik fiúnak behúzott hassal aludni - ami látszólag amúgy sem sikerült neki. Kicsit még helyezkednek, de végül kényelmesen simulnak össze úgy, hogy az kívülről inkább intimnek, mintsem barátainak tűnik, de ez őket nem zavarja s végül az álom mindkettőjüket utoléri, miközben Bálint arra gondol, hogy
Bár így maradhatnának még egy kicsit,
Mondjuk úgy,
Örökké.
Úgy éreztem muszáj befrissítenem a furcsa cc sztorik sorát ezzel, mivel szegény fiúk akart-akaratlanul annyi body shaminget kapnak a fanficeken keresztül. Mindazonáltal ez továbbra is kitaláció és semmi köze a valósághoz, ráadásul továbbra is tartom magam ahhoz, hogy mindenki pont úgy jó, ahogy van (szívecske).
Egyszer régen láttam, hogy valaki le kövérezte Atit egy insta posztban, ami nekem esett rosszul és épp ezért hülyeség tőlem, hogy ezt írtam, mivel totál az ellenkezőjét gondolom róla. De ezzel a bodypositivity-t hirdetem a sok szörnyű testkép és evészavaros ff között. Remélem tetszett, most pedig egy kép legtöbbünk kedvenc Attilájáról: (nem tudom kié, de nem az én képem, aki készítette és nem szeretné itt látni, nyugodtan szóljon ;) )
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
