Fegyverek, bombák, pucér nők (és faszik)

Kekszet, teát?

Giorgio fekete Converse párosa hangosan kopogott a lakótömb lépcsőházában. Külseje csapzott s eső áztatta, őt sem kímélte a mai ítéletidő. Egyre feljebb haladt a lépcsőfokokon, miközben a kinti vihart figyelte a hatalmas ablakokból, melyek emeletről emeletre különböző növényekkel voltak díszítve. Végül egy nagy barna ajtó előtt torpant meg, s az előtte díszelgő három ottlakó nevével szemezett.

Balla Máté Viktor

Jónás Attila

Orosz Levente

Miután másodjára is megbizonyosodott arról, hogy barátja ebben a lakásban él (amit nem mellesleg nem először látogat meg) kopog kettőt az ajtón.

Bentről pillanatok alatt papucs csattogás hallatszik, amint az egyik bentlakó végignyargal a parkettapadlón. Keresve sem találhatott volna jobb alkalmat a látogatásra az olasz, mivel Atesz szemüveges lakótársa széles mosoly s édes sütemény illat társaságában nyit ajtót.

-Ó, helló!- köszönti s kezet nyújt. Gio megszokásból, szinte rutin szerűen fogadja eme kedves gesztust az orvostanhallgatótól és kezet fognak.- Mi járatban erre?

Gio válaszadás helyett zavartan mosolyog és kínosan egyik lábáról a másikra áll. Persze mindketten jól tudják, hogy eme esős, hűvös őszi késő délutánon az olasz mit is keres Budapest ezen környékén. A konyhából kiáltás, majd sípolás és enyhe füstszag keveredik a lépcsőház csendjével s Máté lóhalálában rohan vissza a kis helyiségbe, a bejárati ajtót szélesen tárva-nyitva hagyva.

Az egyik szobából Levente lép ki, mind a közel 2 méterével, int Gyurinak, hogy nyugodtan jöjjön be. A férfi így is tesz, belép s az ajtót becsukva piros dzsekiét felakasztja a három férfi szövetkabátjai közé. Levente mellé ér, ő kicsit közvetlenebb, így egy öleléssel fogadja az olaszt. Immár ketten közelítik meg a konyhát, ahol Máté serénykedik.

Alig lépnek be, a férfi már egy-egy bögre teát nyom mindkettőjük kezébe -Gio egy kék csíkosat, Levi egy virágosat kap-, majd visszafordul a sütő irányába. Ők ketten leülnek, Giorgio kérdőn néz a magasabbra, ő viszont csak megvonja vállát, ezzel jóbarátja megbolondulására utalva.

-Na és hogy telnek a napjaid?- kérdezi két korty között Levi.- Rég láttunk.

-Igen, régen volt. Mostanság nincsen sok szabadidőm, tudjátok egyetem, meg a banda- sóhajt a gőzölgő ital mögül, miközben a csíkokat számolgatja.- Viszont most, hogy Ati beteg, nem igazán haladunk. Vagyis.. értitek, nem egyedül írjuk a dalokat, hanem hatan. Meg hiányzik onnan Atis... ezért gondoltam, hogy ránézek.

-Hát..- fordul feléjük egy tálca frissen szénné égett csokiskeksszel Máté- Ő beteg. Legalább is ennyit tudunk biztosan.

-Meg hisztis. Ha Ati beteg, akkor hisztis.- egészíti ki a diagnózist Levi.

-Így van. És szépfiú, egyébként, hogy álltok?- kacsint az alacsonyabbik Gio felé, miközben Levente egy kekszet próbál elcsenni. Ezt persze egy hirtelen csapással elhárítja, ezzel megmentve az ő drágaságait.

Giorgio nem válaszol. Hogy állnak, hogyan is állnának? Persze, amióta randizik a szőkés hajú férfival, minden sokkal színesebb s viccesebb... de ez valahogy nem az igazi. Mindketten érzik, hogy nincs elég idejük ehhez a kapcsolathoz s még nem tudják biztosan, hogy mennyi energiát szabad a kettejük között lévő dologba beleölni. Annyi biztos, hogy ők pozitívan állnak hozzá, ahogy barátaik is, de azért vannak bökkenők. Például Gio csodálkozik, hogy Ati igent mondott az első randevújukra, hisz' nem érzi elégnek magát. Néhány előző kapcsolatát, vagy kalandját bemutatta nekik Atesz és mindig zavarba jön, ha belegondol, hogy mennyire más ő, mint azok a férfiak. És mégis Ati tökéletesen jól érzi magát mellette, nem kell olyannak lennie, mint mások. Giorgio elég nehezen értette meg, hogy Atis önmagáért kedveli s máig elcsodálkozik ezen. És hogy hogyan állnak? Nem tudni, hisz' egy hete nem látták egymást. Giorgio néha megkérdezi Atit, hogy hogy van, szüksége van-e valamire, de vagy nem érkezik válasz, vagy egy "Kösz minden ok" a válasza és ez mindig szíven üti az olaszt. Oké, nem várja el a zöldszeműtől, hogy 39ᵒ-os lázzal, köhögéssel és fejfájással kis kedves üzeneteket írjon, de azért nem kellene bunkóznia. Visszatérve pedig arra, hogy mi is van köztük, rejtély. Nem volt első szeretlek, sem semmi kimondott dolog. Volt pár csók meg jó néhány randi, de ennyi.