Exatlon Hungary 2020

Csillagos ég

A kéz irányába néztem, majd kirántva a kezemet elbicegtem a kisbuszunkhoz.
- Tudom az igazságot! Sajnálom, hogy nem hittem neked! - kiabálta utánam Zozo.
- Remek és én ezzel mit kezdjek? - kérdeztem flegmán.
- Akkor semmit! - vonta meg a vállát.
- Bízhattál volna bennem! - mondtam flegmán.
- Tudom és sajnálom! - kért megint bocsánatot.
- Már mindegy! - nevettem. Amikor elindultam, rosszul léptem és mielőtt a földre eshettem volna valaki elkapott. Persze, ki más, mint a nagy hős, Zozo.
- Kösz! - mondtam, majd rátámaszkodva mentem el a kisbuszig. A kisbuszba, pedig segítettek beszállni a többiek. Az orvosok azt mondták, hogy ezen a héten nem versenyezhetek, majd csak a jövő héten. A kisbuszban ültem és vártam, hogy végre megérkezzünk a villába. A kisbuszban Zozo próbált velem kommunikálni, de nem nagyon hagytam neki.
- Előbb hiszel egy olyan lánynak akit még a lány haverodnak sem mondasz, mindt a barátnődnek, majd ha ez megváltozik akkor keress! - forgattam meg untottan a szemeimet. A többiek, csak értetlenül néztek ránk, amire csak egy legyintést kaptak. Nem sokkal később megérkeztünk a villába és elvonulhattam a szobámba. Mikor megérkeztünk egyből felmentem a szobámba. Gerit persze nem vettem észre, aki az erkély ajtómnál állt, majd belépett. Amint átkarolt egy halk sikoly hagyta el a számat. Rémülten fordultam hátra és kapkodtam a levegőt.
- Rám hoztad a frászt! - mondtam. Mindketten leültünk az ágyra és ott beszélgettünk tovább.
- Tudom látom! - nevetett.
- Ez nem vicces! - förmedtem rá.
- Na mi volt az a végén Dorcival? - kérdezte.
- Miről beszélsz? - tettetem gondolkodást. Jól tudtam, hogy miről beszél.
- Most komolyan? - kérdezte. Egyből átlátott rajtam.
- Semmi, csak megkérdeztem, hogy mi volt neki jó ebben az egészben - Geri bátorítóan átölelt.
- Beszélj Zozoval! - adta az ötletet.
- Hogyne, minden vágyam - mondtam ironikusan.
- Kérlek figyelj helyettem Zozora! - mondtam Gerinek.
- A szíved mélyén szereted! - kiabálta Geri.
- Nem is igaz! - kiabáltam én is.
- De, azért összejönnél vele újra?! - ordította még mindig.
- Hova gondolsz Gergő? - forgattam meg szinpadiasan a szemeimet. Hirtelen Zozo jelent meg az ablakban és belépett ő is az erkélyen. Zozo is rám hozta a frászt, ezért leestem az ágyról.
- Ennyire megrémiszt a látványom? - kérdezte Zozo.
- Hagyjad ma ilyen ijedős kedvében van - röhögte ki a szerencsétlenkedésemet Geri.
- Senki nem ismeri az ajtót? - kérdeztem.
- Lini beszélni akart veled! - indult az ajtó felé Geri.
- Én nem! Geri akart! - Gerit elkezdtem visszatolni a szobámba. Én pedig elkezdtem futni már, amennyire bírtam a sérült lábammal.
- Ha keresne valaki akkor ne mondjatok neki semmit! - suttogtam a nappaliban tartózkodóknak.
- Oké, de miért suttogsz? - kérdezte Gabi.
- Hosszú, majd mesélek. Kimentem a sötétedő égbolthoz és ott ültem egy darabig. Zozo lekiabált nekem.
- Nem fogsz olyan könnyen megszabadulni tőlem, mint ahogy hitted - mondta Zozo a szobámban és lengette a cuccait.
- Visszaköltözök! - jelentette ki.
- Azt már nem! - indultam be a villába. Zozo, amint meglátott elfutott. Amint bementem a szobánkba elkezdtem összeszedni Zozo cuccait és kihajítottam az erkélyen. Zozo a villa tetejéről figyelte, hogy mit csinálok. Miután végeztem felosontam Zozohoz, azaz a villa tetejére. Körül néztem, de sehol sem láttam. Úgy látszik, hogy már lement, hát elég nagyot tévedtem. A derekamnál éreztem két kezet. Tudtam, hogy ki az már ismerem eléggé a tapintását. éreztem, ahogyan felemelkedek a talajtól és a lábam a levegőben van. Elkezdtem kapálózni hátha ezzel elérem, hogy Zozo letegyen. Zozo megállt és a magasban lengetett. Még jó, hogy nem vagyok tériszonyos.
- Húzz vissza most! - kiabáltam.
- Mi a varázsszó? - kérdezte. Ne kezdje már el, pont most. Nem a legjobb érzés a levegőben tartva lenni.
- Az, hogy költözz ki! - vágtam rá frappánsan.
- Ezt nem úszod meg szárazon - jelentette ki. Hirtelen elengedett és mielőtt beleeshettem volna a medencébe a magasból, vettem egy mély levegőt. A medence aljáról felrúgtam magam és ahogy feljöttem a víz alól hátra simítottam a hajamat. Szandi lépett ki és rémülten pillantott rám.
- Téged láttalak az előbb repülni, majd beleérkezni a medencébe. Azt hittem, hogy a betegségemtől már képzelődöm - mondta nevetve Szandi.
- Nem képzelted be, eg megtörtént! - mondtam. Szandi csodálkozva mérést rám.
- Te is kiszeretnéd próbálni Kempf Zoltán? Szívesen megnézem, ahogyan beleesel sőt belelöklek! - mondtam határozottan.
- Zozo én azt tanácsolnám, hogy fuss! A teljes neveden szólított - kiabálta Dávid. Zozo ekkor elkezdett futni. Én addig kimásztam a medencéből, ezzel menekülési időt hagyva neki. A ruháim vizesen tapadtak a testemre. Bementem a nappaliban, ahol a lányokat találtam és beszélgettek.
- Lányok segítsetek bedobni Zozot a medencébe légy szíves! - mondtam nekik. Dorka minden ilyesmire vevő, úgyhogy ő egyből benne volt. Ő meg Geri állandóan szívatták egymást. Mi lányok elindultunk Zozo keresésére, akit hamar megtaláltunk a legtetőn ott bújkált. Mikor megtaláltuk ketten lefogták a kezét én meg szépen navigáltam a lányokat. Kicsit máshogy sültek el a dolgok, mint terveztem. Amikor beakartam lökni Zozot ő magával rántott ez által én vele együtt estem bele a medencébe.
- Jól vagytok? - kiabálták fentről a többiek. Tőlem válaszként köhögést kaptak, Zozo pedig kiabált egy igent. Zozo magához húzott és megölelt. A testemet melegséggel töltötte el. Kirántottam magamat az öleléséből és elindultam ki, de most Zozo nem hagyta, hogy csak úgy elmenjek. Visszahúzott magához és alig pár centi választotta el a szánkat egymástól. Zozo szemei a szám és a szemem között cikázott. Pár másodperccel később Zozo megcsókolt. Az ég már besötétedett és lehetett látni a csillagok ragyogását.