//Édes//

Egy.

!!!TW!!! A történet érzékeny témákkal foglalkozik, mint például evés zavar, önbántalmazás, zaklatás, és itt-ott még (nem teljesen) szexuális tartalom is előfordulhat, de jelzem a rész elején <3

Bóna Zsombor, avagy Zsombi egy kisvárosi fiú, szabadidejét leginkább az olvasásnak szenteli. Csendes, de a barátai közt szívesen kibontakozik az ő beszédes énje is. Amióta becsöppent az új gimnáziumába, inkább elvegyül. A második emeleti holló fekete hajú fiúnak mégis kitűnik a tömegből.

Zsombor családi háttere nem volt fényes. Apja folyamatosan dolgozott, ahogyan az anyja is. Nem voltak egy kitartó család, szinte figyelembe sem vették fiukat. A szülők közt már rég megszűnt az a jól ismert szikra. Már mondhatni rutinból voltak házasok. Zsombor teljesen jogos módon váltott iskolát. Előzője egy nagyon toxikus, gyenge, már-már szegényes rétsági gimnázium volt. Élete legrosszabb három éve volt. Abban az időben rengeteg sérelem, bántás érte mind testileg, mind lelkileg. A kis göndör egy roppant ártatlan fiúnak tűnt, nos lehet azért, mert az is volt. Légynek sem ártott volna, mégis bántották. Nem mintha lett volna okuk rá.

A családi háttere viszont annál jobb, édesapja szívesen támogatja a fiát minden döntésében, míg édesanyja szintén így áll a dolgokhoz. Szeret hazajárni, hisz mindig finomabbnál finomabb főztek várják őt otthon, ellenben a kollégiumi menzával. Ez az első éve ebben a gimnáziumban, hiszen három évig szenvedett a régi iskolájában, míg az csődbe ment, és bezárták. Köteles volt iskolát váltani. A fiút egészen kilencedikes kora óta bántotta a szavaival pár osztálytársa, ennek pedig az eredménye az volt, hogy bántotta magát és nem evett. A nagynénje, akit alig látott életében, viszont egy hazalátogatás során észrevette, hogy valami nincs rendben. Zsombor akkor először ült le szüleivel beszélgetni, és elmondott nekik minden problémát. Mint bármi másban, ebben is segítőkészek voltak, s Zsombor egy pszichiáter ajánlására gyógyszeres kezelésre került. Idővel javult az állapota, s mostanra már teljesen máshogy látja a világot, és maga mögött tudhatja azt a korszakot.

Első napjai a gimnáziumban viszonylag nehezek voltak, hisz sokaknak feltűnt az ismeretlen arc. Idejét legtöbbször a zene teremben üti el, ahová előszeretettel jár akusztikus gitárját pengetni. A terem a kollégium része, így egész késő estig ott lehet.

Ellenben a göndör fiúval, Giorgio egy nagyon nyitott személy, mondhatni népszerű is az olasz származása miatt. Holló fekete haja stílusosan van levágva, s már bajszot is növesztett így tizenkettedikre. A fiú egy bulizásról siet vissza a második emeletre, hiszen sikerült belógnia. Kettesével kezdené venni a lépcsőfokokat, amikor feltűnik neki, hogy egy roppant ismerős szám szól a zeneteremből. A kis üveg ablakon keresztül les be, ami az ajtón van, és fogadni merne, hogy a szeme se hisz annak, amit lát. A göndör fiú mint majdnem minden este, akusztikus gitárja fölé hajolva gyakorol. Göndör fürtjei szemébe lógnak, de haja alól mégis kikandikál a szemüvege. Kinyúlt, kék hullámos ingje kényelmesen esik le a válláról, a szokásos csíkos vászon nadrág van rajta. Törökülésben pengeti a gitárt, és a bajszos fiúban ekkor bizonyosodik be, hogy talán mégsem biszex. Még egy kis sziporkának nevezhető valamit is vél felfedezni. Hirtelen a göndör fiú felnéz, majd leveszi a szemüvegét, s maga mellé teszi. Felsóhajt, lerakja a gitárt maga mellé, és iszik egy kortyot a vizéből. Úgy dönt mára elég, s ujjait megtördelve lassan feltápászkodik. Giorgio sietősre veszi a tempót, de ennek ellenére a fiú elkapja tekintetével az utolsó lépcsőfokon. Kicsit összezavarodik, még talán zavarba is jön annak a gondolatán, hogy valaki hallhatta őt gitározni, hisz kicsit sem magabiztos ebben. De imádja csinálni, még ha nem is jól.

Aznap este ketten feküdnek le összezavarodottan a kollégium falai közt. Giorgio azon agyal, hogyan futhat össze a fiúval úgy, hogy ne legyen feltűnő, Zsombor pedig azon, hogy ki lehetett a fiú, és hallhatta-e őt zenélni.

— — — — —

NOTE: Na sziustok!!! megkezdtem az átírást, majd szép sorjában lassan szeretném. Hogy tetszik így nektek?

- Puszi: V <3