//Édes//

Nyolc.

!!!TW!!! Evészavar, önbántalmazás okozta sebek említése

Reggel még mindig ölelkezve keltek. Vagyis inkább Giorgio kelt előbb, ugyanis Zsombor még mélyen aludt. Körülbelül hat óra volt, Gio legjobb megállapításai alapján. A kezei vészesen lent voltak, s feltűnt neki, hogy nos... a kisebbnek reggeli merevedése volt. Nem tudta az okát, de elkönyvelte magában, hogy a reggel az okozója. Keze a fiú alhasán volt, míg a másik a felsője alá csúszott be, s a derekán pihent meg. Nagyon kívánta a fiút, és csak csodálva nézte végig a testét, főleg így. Inkább mondhatni; Szerelmes volt Bóna Zsomborba.

Kezét a helyzet ellenére elhúzta onnan, s már csak a derekát simogatta. Betakargatta a fiút, hogy ne hozza kellemetlen helyzetekbe, és elkezdte ébresztgetni.

- Jó reggelt Drága, lassan be kell mennünk - Adott egy puszit a hajába, ismét. Tök jó szokása lett mostanság. Zsombornak először nem tűnt fel, hogy mi is a helyzet odalent, csak mikor Giorgio lemászott az emeletes ágyról. Vörösen pislogott maga elé, de Giorgio a jó barát létére ignorálta. Giorgio boldogan battyogott ki a folyosóra, majd a saját szobájába sétált. Mindketten felöltöztek, persze pár szobával arrébb. Üzenetben megbeszélték, hogy a folyosón találkoznak, s így is lett. Mindketten nagyon egyszerűen voltak felöltözve, hisz semmi kedvük nem volt az előző napi hajnalig tartó sorozatnézés után.

Matekkal kezdtek, szokásosan egymás mellé ültek be. Zsombor valamennyire figyelt, de kis mesefigurákat rajzolgatott, vagy telefonozott inkább. Giorgio az pedig egy dalon dolgozott, ami egyre jobban kezdett összeállni.

- Psszt - Suttogott Zsoma, felkeltve ezzel a bajszos figyelmét.

- Mondjad Zsomám.

- Hétvégén megyünk Tihanyba. - Jelentette ki magabiztosan, mire Giorgio csak értetlenül pislogott. - A nővéremékkel megyünk, béreltek egy nyaralót Tihanyban.

- Ooh, és én is menjek? - Értetlenkedett, amin Zsoma csak kuncogni tudott.

- Még szép! - Mosolygott édesen. Bár lassan, de eljött az ebédidő, és a fiúk a menzára igyekeztek. Pontosabban Giorgio, ugyanis Zsombor újból nem tervezett enni. Az utóbbi két hét számára nehéz volt, bár nem tudja miért. Öt kilót fogyott, és többször is hányt. Szegény néha igen pánikba esett, de akár mennyire is akart, egy falatot nem tudott lenyomni a torkán.

- Drágám muszáj enned - Nézett rá Giorgio, már az asztalnál ülve. Kicsit kutakodott a vászontáskájában, /amit Zsombor nem tud mikor hozott, ugyanis mindketten táska nélkül mászkáltak/ és elővett egy vegán müzli szeletet a kisebbnek. Erre Zsombor szívét melegség töltötte el, miközben félve, de elvette a finomságot. Imádta, hogy Giorgio törődik vele. Ennyire figyelt rá, hogy még azt is megjegyezte, hogy vegán. - Legalább ennek a felét, rendben? - Bíztatta, megszorítva a Göndör kezét, ami a saját combján pihent. Zsoma kibontotta a szeletet, s kissé félve, de megkóstolta. Ízlett neki, így semmire sem gondolva, ette tovább. Giorgio büszkén figyelte, ahogy elfogy a szelet negyede, fele, háromnegyede, majd az utolsó harapás is.

- El tudom valahova dobni? - Kérdezte Zsombor, körbenézve az éttermen.

- Nos, nagyon nem, de gyere, majd fent kidobjuk - Húzta fel a fiút, majd elindultak fel. Igazából nem mutatta, de nagyon büszke volt. Úgy érezte, ha Zsombor vele van, akár meg is gyógyulhat. Felértek Zsomborhoz, ahol már ott volt egy szobatársa, Ádám.

- Oh, hali Ádám - Köszönt félénken, mire a fiú felnézett a telefonjából.

- Sziasztok, maradj nyugodtan - Küldött egy féloldalas "bro" mosolyt Giorgionak, aki eddig meg volt szeppenve. - Horváth Ádám. - Biccentett.

- Ja, bocsi, Fekete Giorgio.

- Nem leszek sokáig, majd én is megyek vissza, csak feljöttem pár könyvvért. - Magyarázta.

- Megyünk a zeneterembe? - Kérdezte Zsoma, a gitárja felé pillantva. Giorgio szeme megcsillant, majd mint egy gyerek, úgy sietett le. A saját gitárja mindig lent van, Zsombor pedig kézben vitte a sajátját.

- Van valami, amit nagyon megakarok mutatni - Mondta izgatottan, leülve. Minden itt kezdődött...

- Na, mi lenne az? - Ült le vele szemben Zsombor. Azon az estén pont így ültek...

- Írtam egy számot. Asszem a címe is megvan, ma tökéletesítettem. Kreolkék Pillanatok. - Forgatta a kottáját és szövegét a kezében. - A Song aboutot hallottad már, ez eddig a második. - Mondta izgatottan, mire Zsombor érdeklődve figyelte. Majd nekiállt játszani.

Hajnali három, mezítláb járom
A konyha jéghideg csempéjét
Sztárod a párod, te is bánod
Minek mondjam? Úgysem értenéd

Pajtikám, mondd mit csinálsz?
Olyan kár, hogy tiéd a telek, de az enyém a ház
Ez itt a mélypont, nézz körül
Vendégpapucsot is adok rád
Legkönnyebb azt mondani
Hogy nem az én hibám

Lustán fekszem az élet kreolkék teraszán
Kedvtelen és szertelen, ez sem érdekli már
Pajtikám, mondd mit csinálsz?
Olyan kár, hogy tiéd a telek, de az enyém a ház

Ez itt a mélypont, nézz körül
Vendégpapucsot is adok rád
Legkönnyebb azt mondani
Hogy nem az én hibám
Festmények, szobanövények és a sarokban kanapé
Ki hinné, hogy így hal el a be nem futott tehetség?

Ez itt a mélypont, nézz körül
Vendégpapucsot is adok rád
Legkönnyebb azt mondani
Hogy nem az én hibám
Festmények, szobanövények és a sarokban kanapé
Ki hinné, hogy így hal el a be nem futott tehetség?

Ez volt a mélypont, vége már
Az új kulcs másik kaput nyit és zár
És amikor nem vagyok magamnál
Nálam van mindenki más
Mert olyan szél, mert oly csodás

Zsoma csodálva figyelte a fiút, hiszen imádta a hangját. Volt benne valami, ami megfogta őt.

- Na? - Kérdezte Giorgio félve, ugyanis semmilyen érzelmet nem volt képes leolvasni a fiú arcáról.

- Ez baszott jó volt! - Mosolyodott el szélesen, ezzel bíztatva a bajszos fiút. Megmelengette a szívét. Olyan boldogok voltak egymással. Giorgio már lerendezte magában, hogy ő szerelmes Bóna Zsomborba. Imádta minden porcikáját. A haját, a szeplőit, a szemeit, a nevetését, mindenét. Szerette, hogy Zsombor visszafogott, de ugyankkor bolondos volt. Aranyos és őrült egyben. Az apró kis szokásai nagyon sokat jelentettek Giorgio számára. Mint például az, hogy majdnem minden nap meditál.

Zsoma pedig, kezdett rájönni. Kezdte beismerni az érzelmeit Giorgio iránt. Akkor jött rá, mikor a kis akciójuk után felkelt, és visszaemlékezett. Pillangók repdestek a hasában, és bármikor visszagondolt, belevörösödött. Nagyon szerette ezt az érzést. Persze nem tudta, Gio hetero vagy sem, de amíg nem tudott róla, addig oké volt. Olyan jól érezte magát vele... boldog volt. Még nem volt biztos az érzéseiben, de tudta, hogy muszáj elhívnia a fiút Tihanyba. Tudta, hogy valaminek történni kell, érezte. De hogy mi, azt ő sem tudta.

- - - - -

Halikaa!!! Ez a rész picit rövidebb lett, de azért remélem tetszett :DD

- Puszi: V <3