//Édes//

Tizenöt.

!!!TW!!! Nincs :3

Hamar elkészültek a fiúk, és mindketten melegebben öltöztek fel. Giorgio egy garbót vett fel, kockás csíkos nadrággal, majd ehhez felvette a szövetkabátját és a bakancsát. Zsombor hasonlóan öltözött fel, ő egy fekete "Szabad." feliratos pulcsit vett fel, fekete farmerrel és persze szintén fekete szövetkabáttal meg bakanccsal. Tél felé mindig ez az összeállítása, hiszen mégis hideg van így november vége felé.

Zsoma amint kész volt, felkapta a vászontáskáját, elköszönt Ádámtól, s már ment is volna ki az ajtón, ha nem találja magát szembe a bajszossal.

- Szia Édes - Mosolygott rá kedvesen a Göndör, mire Giorgio csak becsukva a szobaajtót, Zsoma ajkaira tapadt. Nem volt hosszú csók, de mégis sokat jelentett.

- Szia Kedvesem, mehetünk? - Zsoma bólogatott, így ujjaikat összekulcsolva elindultak le, a kollégium bejáratához.

- Hova, hova fiúk? - Nézett rájuk Sára néni. Egy jó ideje ő volt a portán, de még nem kapta rajta a két fiút lógáson.

- Nos... megyünk kávézni - Fordult felé a két fiatal, mire a nő szemei leestek a kezükre. - Ooh - Huncutul elmosolyodott, majd halkabban folytatta. - Érezzétek jól magatokat, Giorgio fiam nálad vannak kulcsok, majd halkan gyertek - Kacsintott rájuk, majd elfordult csinálni a dolgát. A fiúk kuncogva settenkedtek ki a hidegbe. Pest utcái már újra szürkék és hidegek voltak, sötétedni is kezdett. A hideg kicsípte az arcukat mire odaértek a kévézóhoz, de nem zavarta őket. Útközben beszélgettek, vagy éppen kellemes csendben figyelték a tájat. Igazán szép volt ilyenkor a város. A dér ellepte a fák megmaradt leveleit, a járda pedig néhol csillogott. Az utcai lámpák szépen világították meg a kihűlt várost. Az idő ellenére sokan voltak kint, ami elgondolkodtatta Zsombort. Vajon ezek az emberek hova mennek? Honnan jönnek, vagy mi a céljuk? Ilyeneken gondolkodott, miközben szerelme kezét szorongatta. A fiú boldog volt, hiába nem voltak még hivatalosan együtt. Valahogy különlegesen akarta ezt hivatalossá tenni. Az első lépés egy igazi randi volt.
- - - - -
Amint beléptek, megcsapta őket a jó kávé illat. Egy kis kávézó volt, sütikkel és péksüteménnyel. Tökéletes hely a finomság és kávékedvelőknek.

- Mit kérsz Drágám? - Kérdezte finoman Giorgio, amint a pulthoz léptek. A pultos lány ezt mosolyogva végig hallgatta, így Zsoma kipirosodott arca most még pirosabb volt.

- Ömm heló, ha lehet én kérnék szépen egy forró csokit, de növényi tejjel ha megoldható. - Mosolygott finoman Zsoma.

- Persze, fehér vagy tej csokisat hozhatok? Mind két opcióból van vegán verziónk.

- Oh, akkor fehéret kérnék. Illetve egy vegán croissant ha van még, kérlek. - Mosolygott boldogan. Mindig szerette a forró csokit, de nem ivott még vegán változatot.

- Én pedig egy sima fekete kávét kérnék, illetve egy szelet karamelles sajttortát. - Adta le a rendelést Giorgio. Elfoglalták az asztalt, majd megkezdődött a várakozás. Mindenről beszélgettek, főleg erről a zenélgetős dologról. Giorgio mindig zenélni akart, és most egyre jobban alakul a szövegírás. Elmesélte a legutóbbi próbán Giorgio a többieknek, hogy mi lenne ha felvennék a What a time to be alive-ot. Persze a többieknek nagyon tetszett az ötlet, és most, hogy a legtöbben már betöltötték a tizennyolcat, ez nem tűnt olyan nehéz dolognak.

- Sziasztok, meghoztam a rendelést - Mosolygott rájuk a lány.

- Nagyon köszi - Rendezték el a bögréket és tányérokat.

- Ha kell valami nyugodtan szóljatok. - Majd eltipegett, vissza a helyére. Nem voltak sokan, a két fiú viszont mégis egy elrejtett sarokba ült, ahol kiláttak az utcára. Először Giorgio ivott bele a kávéjába, amire csak elégedetten hajtotta hátra a fejét.

- Hogy lehet egy ilyen jó? - Nevetett.

- Az enyém is nagyon jó, sosem ittam még ilyen jó vegán forró csokit! - Mosolygott boldogan. Giorgio szinte eltudott volna olvadni attól a mosolytól. Olyan boldogan ette Zsoma azt a croissant. Talán valóban képes meggyógyulni. Giorgio mellett bármire képes lehet. Még mindig nem tisztázták mi van köztük. Pontosan tudták mit éreztek egymás iránt, de egyszer sem beszéltek igazán róla. Pedig már több mint két hete tart. Hónapok óta valójában. Mindketten tudják, hogy nem Tihanyban kezdődött. Már jóval előtte volt valami köztük.

Megbeszélték, hogy a hétvégén lemennek Rétságra, hogy ne az ünnepek alatt rontsák el a kedvüket. Zsoma elmondta milyen az anyja, és most kivételesen nem nyomta őt. Mindketten jót nevettek, de nem is tudták, pontosan min. Csak nevettek ezeken a történeteken. Eközben megettek, megittak mindent, már csak beszélgettek. Ekkor Zsoma tette fel a kérdést, amit olyan régóta fel akart tenni.

- Gyurci?

- Igen Zsomám? - A becenévtől a fiú hasát teljesen ellepték a pillangók, és lehet még el is pirult tőle.

- Erről még nem beszéltünk... de mi is van köztünk? - Halkult le, mire Giorgio arcára kiült egy nagy mosoly.

- Hát én nem tudom te mit szeretnél, de azt biztosra tudom, hogy borzasztóan szerelmes vagyok beléd. Az elejétől kezdve, amikor megláttalak a zeneteremben, a kis kék hullámos ingedben, tudod abban ami a kedvencem lett. Olyan kis kócos voltál, a szemüvegedben pedig annyira gyönyörű voltál, pedig utálod. Aztán azóta annyi mindent megtudtam rólad. Nem szereted ha felkapcsolva hagyom a lámpákat, szeretsz összebújva aludni, és csak úgy tudsz elaludni ha simogatom a hátad vagy a kezed. Imádsz reggel meditálni, de nem mindig van kedved vagy időd rá, amivel semmi baj nincs. Te vagy a legnyugodtabb ember akit valaha ismertem, sosem kiabálnál senkivel. Imádod Kalácsot, már az első pillanattól fogva. Gyönyörűen gitározol, soha nem láttam még tehetségesebb gitárost nálad. Nem mered bevallani, de szereted a verseket, és imádsz olvasni. Szeretem ha nekem olvasol, mert borzasztóan megnyugtató a hangod. Egyszerűen imádlak, a tested, minden pontodat, az összes apró hibád, amik mégis tökéletessé tesznek. Nagyon szeretlek Zsombor. - Hadarta a fekete hajú, teljes ámulatban hagyva Göndört. Nem tudott megszólalni, és ha lehet, talán még szerelmesebb lett mint volt. - Ez egy nagyon elcseszett vallomás volt, de ez van. - Kuncogott Giorgio, amihez csatlakozott a kisebb fiú is, aki végre meg tudott szólalni.

- Én is nagyon szeretlek Gyurci, nagyon nagyon - Mosolygott, majd elcsattant köztük az első /valójában sokadik/ hivatalos csók.

- Várj - Szakította meg a csókot Giorgio, de éppen hogy elhajolt Zsoma ajkaitól. - Leszel hivatalosan is a párom? - Mosolygott, persze úgy, mint a tejbetök. Zsoma csak hevesen bólogatott, majd újra szereleme ajkaira hajolt. Mostmár hivatalosan egy pár voltak. Ez nem volt több, mint egy lágy csók, de Zsombor szinte sietve szólalt meg.

- Szerintem menjünk - Mosolygott vörösen, mire Giorgio úgy pattant fel, mint akit kilőttek egy bombából. Fizetett, majd kézen fogva elindultak vissza a kollégiumba. Sötét volt, meg persze nagyon hideg, de ennek ellenére minél jobban próbáltak sietni. - Szívem nyugi - Kuncogott Zsoma azon, ahogy Giorgio nem tudta bedugni a kulcsot a kollégium bejáratába, annyira sietett. Amikor kinyitotta az ajtót, szembetalálták magukat Sára nénivel, akinek valószínüleg feltűnt mennyire siet a két fiú. Leadta Giorgio a kulcsot, majd egy köszönés után, Sára néni utánuk szólt.

- Csak halkan fiúk!

Felsiettek a szobába, majd az első ami feltűnt nekik, az a cetli Ádám ágyán.

- Nem lesz egész héten - Vigyorgott huncutul Giorgio, miközben közelebb ment a Göndörhöz.

- Így tudunk kettesben is lenni - Csókolta meg mosolyogva. Következőnek már csak azt vették észre, hogy Giorgio eldöntve csókolja szerelme ajkait és nyakát, bejárva kezével az egész testét, aki csak kéjes nyögésekkel díjazta ezt...

- - - - -
Na halihóó!!! 5 rész van hátra sajnos, de szerelmes madaraink élete pedig egyre izgalmasabb :3 Szerintetek mi lesz Rétságon?

Témától eltérően, lehet miután befejeztem ezt a könyvem, egy rövidebb történetben Peti és Barni életébe is beletekinthettek majd, illetve egy hosszabb oneshotban lehet, hogy majd Gio és Zsoma jövőjébe is lesz betekintés, hisz én sem szeretném őket elengedni :(

-Puszi: V <3