//Édes//

Tíz.

!!!TW!!! Zegz kind of ;)

Aznap a fiúk csendben battyogtak haza, de egyikőjük sem találta a helyzetet kínosnak. Otthon bepakoltak a hűtőbe, majd késő esti zuhanyzás után /persze külön/ be is aludtak. Másnap reggel úgy keltek fel, hogy Zsombor Gio mellkasán szuszogott, míg az olasz keze a dereka köré volt fonva. Párokat megszégyenítő pozíció volt ez, dehát nem is volt ez baj. Először Giorgio kelt fel, aki mosolyogva figyelte a szuszogó Göndört. Azzal a kezével, amelyikkel éppen nem a derekát fogta, jobban magukra húzta a takarót. A redőny csak részlegesen engedte át a fényt, így a szobát lágy, arany színű fénysugarak sütötték be. Meglepően jó idő volt, az évszakhoz képest.

Nemsokára elkezdett mocorogni a mellkasán fekvő fiú, aki akaratlanul is, de így közelebb került Giorgiohoz. A fiú nagyokat pislogva, álmosan pillantott fel a bajszosra.

- Jó reggelt - Suttogta Giorgio, s reggeli, rekedt hangjától kirázta a kisebbet a hideg. Mormogott egyet, amin az olasz felkuncogott. Zsombor gyönyörű volt reggel. A haja kócos volt, az arca pedig kómás. Egyszerűen csodálatos. Sajnos Zsombor lemászott a fiúról, elválva a testét melegítő forrástól.

- Jössz meditálni? - Kérdezte, leülve az ágy szélére.

- Aha, de iszok előbb egy kávét. - Mosolygott az olasz, Zsoma pedig egy huncut mosollyal megforgatta a szemét a totális kávé függőségen. Tegnap óta nem beszéltek arról a majdnem csókról, de egyiküknek sem volt kellemetlen. Amíg Gyuri kiballagott a konyhába és elkezdett kávét csinálni, addig Zsombor felöltözött. A kedvenc csíkos nadrágját, egy "Szabad." feliratú szürke pulcsit és egy színes, mintás széldzsekit vett fel. Kibattyogott Giorgiohoz, aki a kanapén iszogatta a kávéját. Elmosolyodott, mikor meglátta Zsombort, mert nagyon aranyos volt. - Mehetünk. - Tette a mosogatóba az említett csészét, mire a Göndör nagy boldogan felkapta a pokrócokat. Kimentek, persze Zsoma most is elhagyta a cipőjét a házban, de gond nélkül kiballagott a nyaraló elé.

- Azt oda terítsd le - Mutatott a saját pokróca mellé, mire Giorgio így is tett. Míg Gio leterítette a pokrócot, Zsombor kellemesen letelepedett, lótusz pozícióba.

- Azt hogy? - Nézett teljes ámulattal az olasz, amin Zsoma csak nevetett.

- Te csak ülj törökülésbe - Mosolygott édesen, miközben Giorgio minden mozdulatát figyelte. - Na most, tedd így a kezeid. - Majd szépen, lassan végigvezette őt azon, hogyan meditáljanak. Gio hamar belejött, és majdnem kerek tíz percig meditáltak. Giorgio elméje ekkor elkalandozott, így inkább csak ült, s figyelte a lehunyt szemű Göndört. Nagyon szépnek tartotta, főleg a szeplőit. Majd azon is elgondolkodott, hogy október végén hogy a fenében nincs seggfagyasztó hideg, vagy miért süt a nap.

- Na hogy érzed magad? - Dőlt hátra a pokrócon, mozdulatát pedig az olasz is követte.

- Relaxáltan - Kuncogott halkan. - Olyan szép vagy - Fordult felé, mire a kisebb zavartan próbálta eltakarni, hogy teljesen elpirult.

- Fiúk! Reggeliztetek már? - Jött ki a másik házból Zsoma nővére, mire mindketten gyorsan felé pillantottak.

- Még nem - Ült fel Giorgio, majd felkelt. Csenge bement, ő pedig segítőkészen felsegítette a Göndört. A nagy lófaszt... amint felhúzta, kezét a derekára vezette, s mélyen a szemébe nézett. A kisebbik fiú megszeppenve eltátotta a száját, így egyszerűen gyönyörű volt. - Egy szerencséd, hogy kint vagyunk - Kacsintott, majd elindult befelé, újból sokkos állapotban hagyva a kisebbet. Megreggeliztek, de ma már érezhető volt köztük az a kémia, vagy minek lehet ezt hívni. Egyre forróbb volt a levegő. Giorgio nem tudta megállni, hogy ne stírölje a kisebbet egész reggeli alatt. Legalább evett valamennyit.