//Édes//

Tizenhét.

!!!TW!!! Nincs <3

December 23.
Ismét elrepült egy hónap, bár annyi minden nem történt. Zsombor apukája is jól fogadta a hírt, sőt örült, hogy a fia talált valakit aki szereti. Giorgio is bemutatta Zsombort a szüleinek és öccsének, de az anyukája annyira nem tudta kimutatni Zsombornak az örömét, hisz nem beszél magyarul. A barátaik is megtudták, de természetesen ők sejtettek dolgokat már az elején is.

December elején forgattak egy klippet a 'What a time to be alive'-hoz Komróczki Diával, így hamarosan kiadhatják az első single-jüket. Ez persze nagyon nagy dolog volt, hisz rengeteget dolgoztak.

(Tudom, hogy eredetileg szeptemberben jött ki, de az sehogy nem áll össze a történetem idővonalával- író)

A mai napra az volt a programjuk, hogy átmennek hozzájuk a szüleik, esznek majd pedig odaadják egymásnak az ajándékok. Zsoma már korán reggel elkezdett sürgölődni a konyhában. A 'menü' húsleves, rántott hús és tört krumpli /vagy krumplipüré, kinek mi/ volt. Persze a levesből nagyon vegán verziót nem tudott varázsolni, de a húst úgysem eszi meg belőle. Vegán rántott húst pedig tudtak venni, a krumplipüréből pedig eleve egy vegán változatot csinált. Amíg ő főzőcskézett, Giorgio felállította a karácsonyfát, addig pedig karácsonyi zenéket hallgattak.

- Na drágám én kész vagyok - Ment ki a konyhába a bajszos, ahol Zsoma az utolsó simításokat végezte. - Hát rajtad mi van? - Kuncogott, mire a barátja csak megsértődve pillantott rá. Elsőre valóban érdekes látvány volt a hosszú ujjú szürke ruha ami a fiún volt, /ott fent megtaláljátok mire gondolok, koncerten volt rajta-író/ de aranyos volt.

- Nem tetszik? - Kezdegetett vele, de persze nem vette komolyan.

- Én ezt egy szóval sem mondtam - Csókolta meg a fiút. Csókjukat úgy folytatták, hogy Giorgio feltette Zsombort a konyhapultra. Keze ezután felfedező útra indult a fiú csupasz combján, miközben néhány puszi is jutott a nyakára. Zsoma hátrahajtotta a fejét, így kiengedve pár kéjes nyögést. De mielőtt történhetett volna bármi is, a fekete hajú kezére csapott.

- Giorgio viselkedj, most nem lehet - Nézett rá szigorúan.

- Dehát még van egy fél óránk! - Háborodott fel, boci szemekkel nézve szerelmére.

- Pontosan, már csak egy fél óránk van! Szóval sipp supp, menj és teríts meg - Utasította, mire egy szó nélkül ment, és csinálta amit kellett. Így elég gyorsan elkészültek, és már csak át kellett öltözniük. Giorgio egy naranccsárgás garbót és egy krémszínű, elegánsabb nadrág volt, míg Zsomán egy mintás ing, sima szürke farmerrel. Nem volt valami elegáns ember, de nem akart rosszul kinézni. Cipőnek egyszerűen csak a papucsaikat választották, hisz otthon vannak.

- Drágám kinyitod az ajtót? - Szólt ki Gio a fürdőszobából. Zsoma azonnal szaladt az ajtóhoz. A szüleivel találta szembe magát, akik meglepően időben odaértek.

- Sziasztok! - Ölelte meg a szüleit, akiket aztán be is hívott. Még nem volt a legfényesebb a kapcsolata az anyjával, de látszott, hogy szeretne megváltozni.

- Szia kisfiam, Giorgioka merre? - Ült le a nő érdeklődve a kanapéra, akit a férje is követett.

- Itt vagyok, sziasztok - Mosolygott Giorgio, kimenve a nappaliba. - Mindjárt jönnek az én szüleim is szerintem, de viszont anyukám nem tud magyarul - Vakargatta a tarkóját.

- Jajj hát az a legkevesebb, ennek ellenére szívesen megismerjük, ugye Gyuli? - Nézett a férjére, aki bólogatott.

- Anya, mi ez a becenév? - Kuncogott Zsoma, miközben kipakolta a levest és a rizstésztát az asztalra. Az anyja már éppen visszavágott volna, amikor újból csengettek. Giorgio azonnal kinyitotta az ajtót.