Szólíts a nevemen! - George Russell ff//BEFEJEZETT//

2.

A napok csak úgy teltek, anya pedig már el is utazott a minap. Ma csodaszép vasárnapi napunk van. Süt a nap, ami azért elég fura itt Londonban.
Tehát úgy döntöttem, hogy a tesóimmal megcsodáljuk e csodás várost, s kicsit szétnézünk. Mondanom sem kell mennyire örültek a dolognak. Felix például majd kicsattant az örömtől.
-Hadjál már ezekkel a szarságokkal! Menj el te, ha akarsz, én alszok! - húzta magára a takaróját.
Leila is hasonlóképp reagált, annyi különbséggel, hogy egy párnával meg is dobott.
Végül én is begubóztam a szobámba, s elkezdtem egy sorozatot. Az első rész felénél járhattam, mikor egy emailem jött. Rákattintottam.

"Kedves Georgina Torres!

Nagy szeretettel meghívjuk a 2022. 04. 16-án megrendezett jótékonysági bálunkra. Sajnálatunkra édesapja és édesanyja nem lehet jelen az utazás miatt, de önt és két testvérét is szívesen látjuk.

A további információkat csatolom:

Tisztelettel: Paul Rogers"

Amint elolvastam, rákellett jönnöm, hogy ha nem szeretnénk menni, akkor is kell. Anyáék helyett biztosan. Gyorsan dobtam egy üzit apáéknak, akik rögtön fel is hívtak, s átbeszéltük a lényeget.

Vacsinál elujságoltam tesóimnak ezt a roppant jó hírt, s akárcsak reggel, majd kicsattantantak a boldogságtól. Utáljuk az ilyen összejöveteleket. Ha tehetjük nem megyünk el. Mármint, tudom ez más, mert jótékonysági bál, de akkor is.. Egy csomó idegen, és sok-sok pénzes ember, na meg a nagyképűség...

A következő hét is eltelt, akárcsak a következő is, és azon kaptuk magunkat, hogy ma arra a jótékonysági bálra kell mennünk. Minden a legnagyobb rendben ment addig, míg a húgom be nem állított egy arany színű dressben, ami nos szépen szólva kicsi volt rá.
-Én mondtam, hogy nagyobb méretet kellett volna venni.. - vontam vállat 'nem érdekel' stílusban.
-De ott még jó volt rám.
-Dehogy volt! Csak nem akartam ott tökölni még vagy húsz órát, azért bólintottam rá. De ha úgy tetszik, nézz valamit az én ruháim közt. - rántottam ismét vállat, s elkezdtem a hajam begöndöríteni. Leila azt a gyönyörűszép fehér ruhát választotta, amit még egyszer sem vettem fel, pedig nagyon szép volt. Neki is megcsináltam a haját, akárcsak a bátyámnak. Felix egy sötétkék zakót vett fel, hozzá illő nadrággal, cipővel, s egy fekete nyakkendővel. Én smaragdzöld selyem dresst választottam, egy fekete tűsarkúval.
Miután mindenki kész volt, felkaptam a kistáskám, s a kocsihoz indultunk, ami majd elvisz a helyszínre.

-Ihatok pezsgőt? - kérdezte Leila, már a hatalmas bálteremben.
-Nem! - mondtam ellent nem tűrő hangon, hisz még csak tizenyöt éves.
-Kérlek! - nézett rám könyörgőn, mire fújtattam egyet. - Köszi! - vigyorgott, mint egy tejbetök. Elindultam hát a pulthoz, mert Leilanak nem adnák oda.
Két pezsgős pohárral a kezemben indultam vissza a húgomhoz.
-Úgy utállak! - morogtam.
-Én is nyugi. - vigyorgott. Már kezdtem volna bele, hogy ha apáék megtudják hogy ivott, engem ölnek meg, de leintett. - Amit nem tudnak, az nem fáj nekik. Nem köplek be, mert én is szarul jönnék ki. - aprót bólintottam, majd a többi embert kezdtem el szuggeralni. Egy igen ismerős alakon akadt meg a szemem, aki mintha megérezte volna hogy nézem, felém fordult. Meglepetten néztem a fickót, aki halványan elmosolyodott, s valamit mondott azoknak az embereknek, akikkel beszélt, majd felém indult.
-Basszus! - motyogtam. Leila értetlenül nézett rám, majd a felénk tartó fiúra.
-Ismered? - kérdezte.
-Aha, vagyis én csináltam meg a haját. De megtennéd, hogy nem csorgatod így a nyálad? - mérgelődtem, mert olyan feltűnően figyelte az ismeretlent, hogy az már nekem volt kínos.
-Sziasztok. - mosolygott a srác. Leila azonnal reagált, míg én egy szemforgatás után köszöntem. - Nem gondoltam volna, hogy még találkozunk.
-Én sem. - bólintottam. Beállt a kínos csend.
-Öö..én megyek. - kaparta meg a torkát a húgom, s elslisszolt, de még pont utána szóltam, mint egy törődő nővér.
-Ne igyál sokat!
-Nem volt lehetőségem bemutatkozni, vagyis inkább bunkó voltam, és nem mutatkoztam be. Szóval...George Russell. - nyújtotta a kezét ezek szerint George.
-Georgina Torres. - mosolyogtam rá.
-Tudom. - vigyorgott. Elbeszélgettünk minden féléről, de inkább az embereket beszéltük ki. Mint kiderült ő sem szereti az ilyen puccos helyeket, de mivel ez egy jótékonysági est, így szívesen eljött. - Van kedved táncolni? - kérdezte egy idő után, pont ebben az időben ért vissza Felix.
-Gigi, mondtam hogy ne engedd meg ennek a tökfilkóna... - hallgatott el egy pillanatra a bátyám. - Hello, Felix Torres. - fogott kezet a két fiú.
-Geoege Russell. - mutatkozott be. Felix egy pillanatra elgondolkodott, majd szája még feljebb görbült.
-Gigi, tudod ki ez a fickó? - suttogta nekem, úgy hogy a fiú meg ne hallja. Nemlegesen megráztam a fejem, hisz nem tudtam miről dumál.  - Akkor derítsd ki! - ennyit mondott, majd újra lelépett a batyám. Értetlenül bámultam utána, majd Georgera. A fiú lesütötte a fejét, de láttam rajta hogy mosolyog.
-Ne nézz ilyen rémülten. - nevetett a fiú.
-Már miért ne néznék. Valami sorozat gyilkos vagy? Vagy valami szupersztár? Remélem nem az első..de akkor be sem engedtek volna. - hablatyoltam össze-vissza.
-Nyugi. Nem vagyok sorozat gyilkos, és szupersztár sem, csak egy pilóta. Forma 1-es pilóta. - magyarázta el a dolgokat.
-Ó, mint Hamilton meg az ezek? Sajnálom, nem követem ezt a sportot. - rántottam vállat. - De visszatérve a kérdésedre, szívesen táncolok. - mosolyogtam rá. A fiú vette az adást, s a kezemnél fogva vezetett a táncparkettre. Nyaka köré fontam a karom, ő pedig a derekamra tette az övéit. Lassan ringtunk a számra, ami élő zene volt.
-Egy kicsit azért szíven ütött a dolog, hogy Hamiltonról hallottál, de rólam nem, főleg itt Angliában. - suttogta. Mosolyogva bújtam a fiú mellkasába, s ringatóztam vele együtt, teljesen elveszve az idő és a kényelem egyvelegével. Illata bekúszott az orromba, s a drága zakójának selymessége is álomba ringatott volna. - El ne aludj itt nekem. - nevetett George.
-Nem aludtam volna el. - morogtam.
-Tényleg nem. - bólogatott mosolyogva.
-Nem tehetek róla, oké? - kérdeztem kissé felháborodva, de a fiú szórakozott tekintetét látva, nekem is mosolyra húzodott a szám.