Szólíts a nevemen! - George Russell ff//BEFEJEZETT//

14.

Eszem ágában sem volt felkelni. Mintha másnapos lennék, pedig két pohár pezsgőnél többet nem ittam. Leila húzott ki az ágyból, s hiába hogy elmúlt már fél kilenc is, nem akartam betenni a lábam a szalonba.
Tudtam nagyon jól, hogy mára már döntést kell hoznom. Apa szerint el kéne fogadnom, attól függetlenül hogy George-ról van szó. Én is effelé hajlok, mert a pénzből több terméket tudnék venni, s a népszerűséget is növelhetném.

Leilaval együtt mentünk be a szalonba. Paula és Dominic szorgosan dolgoztak, érkezésünkre felkapták a fejüket és mosolyogva üdvözöltek. A kelleténél több ideig időztem el a tükör előtt és még az egyik kávézónál is megálltunk reggelizni a húgommal, ezért is van az hogy tienegyórára értünk be.
-Egy férfi keresett. Itt hagyta a telefonszámát és a címét. Odaraktam a pultra. - újságolta el Paula. Egy kis sárga cetlire volt írva pár darab szám és egy cím, amit kíváncsian forgattam a kezemben.
-Ki volt az?
-Nevet nem mondott, csak azt hogy biztosan tudni fogod ki az. Tegnap találkoztatok. - ojaj! Ez George. Biztos választ vár. Gyorsan elköszöntem a lányoktól és Dominictól, s a megadott címet bepötyögtem a GPS-be, az pedig már mutatta is az utat. Egy húsz perc és egy idegösszeroppanás után megérkeztem egy hotel elé.
A lift felé vettem az irányt, hogy majd feljussak a harmadik emeletre, de egy férfi lepisszegett és faggatni kezdett hogy mit keresek itt. Miután közöltem vele, hogy George Russellel kell beszélnem, szimplán kiröhögött. Míg ő nevetgélt, addig én megnyomtam a hármast, és a masina már vitt is fel. A 289-es arany számot meglátva a hasam ugrott egy nagyot. Egy hatalmas sóhaj után bekopogtam és csak remélni tudtam hogy nincs itt.

Az ajtó nyílt, s egy mosolygós brit fogadott.
-Szia, gyere beljebb. - az igazat megvallva meglepett George közvetlensége és az hogy ilyen jó kedvvel fogad. Az ebédlőasztalnál foglaltam helyet, a fiú hozott egy-egy pohár vizet, majd pár iratot és végül ő is elfoglalta a helyét. Ezt követően kínos csend ült be közénk.
-Khm.. - kapartam meg a torkom. - Nos..nem azért jöttem hogy üljünk itt.
-Igen, igazad van. Mit szólsz az ajánlathoz?
-Sokat gondolkodtam. A pénz jól jönne, bár nem akarok veled együtt dolgozni... - húztam el a szám, a fiú csak sóhajtott. - Azon is gondolkodtam, hogy miért pont az én üzletembe akarsz befektetni? Egy csomó másik közül választhattál volna! Miért pont én? Hogy majd jól az orrom alá dörgöld a csodás barátnőd? Hogy elmondhasd a barátaidnak, hogy miután becsaptam a csajt és magamba bolondítottam, volt képem feltenni neki egy ajánlatot és belemenni egy üzletbe. George mégis mi a fenét akarsz még? Hm? Mert eddig minden jól ment. Végre elfelejtettelek - nyilván nem. - és hirtelen megjelensz. - egy szót sem szólt, ezért folytattam. - Hajlandó vagyok aláírni a papírokat, ha nem kell találkoznunk. Paula Florenzi fog engem képviselni. - húztam ki magam és összefontam az asztalon pihenő ujjaimat.
-Először is sajnálom, másodszor csak téged akartalak, harmadszor semmi rossz szándekom nincs ezzel, és tudom hogy nálad jó kezekben lesz a pénz, negyedszer pedig addig nincs üzlet, ha nem te fogsz megjelenni a gyűléseken. - kulcsolta ő is össze az ujjait, ahogyan én tettem. A szívem hevesebben kezdett el dobogni, ezért pedig dühös voltam magamra és rá is, mert egy kis szócskát mennyire félre tudtam érteni. Csak téged akartalak. George Russell rossz emberrel húztál ujjat!
-Akkor nincs üzlet! - rántottam vállat, s szedelőzködni kezdtem.

-Várj, oké. Legyen. Kit is mondtál? Paula.. - tudtam hogy bele megy. Nyilván.
-Paula Florenzi.
-Oké. - nyújtotta át a papírokat. Gyorsan átfutottam rajta, majd megbélyegezve a napot, firkantottam alá mindegyiket. Megbeszéltük a további részleteket, s egy búcsú kézfogással engedett utamra.
Még Paulaval is meg kell beszélnem a dolgokat és remélem bele megy.

Persze senkinek sincs akkora "szerencséje", mint nekem...