Bál volt a kezdet

2. Fejezet.

          Reggel korán keltem hisz megigértem Lizbethnek, hogy beugrok hozzá munka előtt bár nem sok kedvem van ma dolgozni. Gondolom, most felmerül bennetek ha én vagyok az igazgató akkor megoldható, hogy nem megyek be. Azonban nem tehetem meg ezt hisz vannak fontos megbeszéléseim és pénzügyi dolgaimat is le kell rendeznem nem dobhatok el mindent csak azért mert nincs kedvem. Ezért is pattantam ki az ágyból majd a gardróbhoz léptem ahol magamra kaptam, egy egybe részes elegán kék ruhát ami leért a térdemig és a mell résznél volt egy kicsit kivágott, azonban a genetika velem volt és nem volt kis mellem ám nem mondanám brutál nagynak sem pont jó nekem legalább is megfelelt. A ruhám hosszú ujjú volt és a vállamat is takarta hisz elegánsan öltözni tudni kell, hogy szexi csinos azonban ne mutasson túl sokat se. Mellé párosítottam egy Louise Vuitton magas sarkút ami szintén kék volt felkaptam az órám majd a táskámba bele dobtam a telefonom és a pénztárcám majd a fürdőbe át fásültem a hajam ami kész szenvedés bár szerencsém van ezzel is hisz loknis göndör hajam volt nem oroszlán félés. De még igy is a hátam közepéig leért. Sminket nem nagyon használok ám most tettem fel egy kis korrektort. Majd felkapva a kocsi kulcsom mentem a lifthez. Ahol a földszintre mentem azonnal, Ott kiléptem a recepcios és mindenki egyből úgy tett mintha dolgozik. Igen ez a hatalom bár sose szóltam rájuk ha épp nem volt semmi dolguk és telefonoztak vagy újságot olvastak azonban ők még is így próbálták tiszteletüket adni. Hirtelen jelent meg az egyik alkalmazottam.

-Ms Sales hozzam a kocsiját?-kérdezte kedvesen még is tisztelet teljesen.

-Igen kérem itt a kulcs.-mondtam majd a kezébe adva a recepcióshoz léptem Anne hoz.-Anne kérlek ha bárki keres tízre bent leszek.-mondtam az órámra pillantva hiszen csak reggel hat volt Lizhez pedig hétre megyek onnan szokásához híven valami kávézóba megyünk.

-Rendben azonban ne feledje el asszonyom, hogy 11 re jön Mr. Jhonson bál végett.-mondta mire bólintottam majd elindultam kifelé intettem a portásoknak majd elvettem a fiútól a kulcsom és beülve az én csoda szép Chevrolet Camaromba ami álmaim autója volt mindig is alig vártam, hogy legyen annyi pénzem amiből megveszem jelen pillanatban pedig vagy ötven ilyet tudnék venni ilyen ha az ember keményen dolgotik. Ezzel a gondolattal indultam Lizhez aki a város szélén lakott egy villában. Szerencsére az egy órás út most csak negyven perc volt hisz alig volt forgalom mondjuk reggel hatkor nem csoda mindenki nyolcra megy általában dolgozni, és befelé a város központjába nem kifelé. Amikor a ház elé értem a kapu automatikusan kinyilt előttem igy behajtottam és a szökőkutat meg kerülve a lépcső előtt álttam meg. Leállítottam az autót és száltam is ki belőle, az ajtót kinyitották előttem én már rutinosan indultam a konyhába. Ahol Mrs. Liom a házvezető nő fogadott ismert mióta Liz ide eköltözött ennek pedig már négy éve igy azonnal szorosan megölelgetett.

-Kedveském olyan jó hogy jöttél már három hete nem láttalak hiányoztál.-mosolygott látszódtak már a ráncai hisz közelebb volt a hatvanhoz mint az ötvenhez, A haja már szinte ősz volt azonban az alakja a mai napig is fiatalos és csinos, a férje is itt dolgozik ő a portás a háznál mindig meglep az ő szerelmük hisz már harminc éve boldog házasok és mindig mindent megoldanak együtt.

-Sajnálom Mary néni de tudja rengeteg dolgom van.-mondtam bűn bánóan mire csak legyintett majd elém adott egy mentes vizet hisz mindig azt iszom ha jövök. Mikor beleittam már halottam a cipő kopogást és belépett Liz a konyhába. Rá nézve ő is elegánsan öltözött hasonló, ruhája volt mint nekem csak neki fehérben és mellé fehér cipőt vett fel ha jól látom Dolce Gabbana rájöhettetek hogy cipő fanatikus vagyok. Egyébként zárásként az elmaradhatatlan szemüvege úgyan is a rengeteg munka miatt és a fények miatt romlott sokat a szeme és már csak azzal közlekedhetett bár még a munkában nem zavarja és mindig azt mondja ez adja az igazi szépségét.

-Lea már itt vagy nem volt nagy forgalom mi?-kérdezte Liz mosolyogva bár ő mindig mosolyog, ő ennyire pozitívan látja a világot én meg reálisan.

-Nem volt ráadásul időbe tudtam indulni mivel ma nem jött korán reggel senki azonban tízre bent kell lennem az irodába.-mondtam komolyan direkt kihangsúlyozva, hogy fontos dolgoról van szó ő csak mosolyogva intett, hogy akkor menjünk.-Viszlát Mary néni.-mondtuk egyszerre és elhagytuk a házat be pattantunk a kocsimba majd már mentünk is a belvárosba most nyílt egy új elegáns kávézó ezért oda mentünk, hogy ki próbáljuk. Odáig nem beszéltünk mivel Liznek telefonálni kellet. Az út befele kicsit tovább tartott pontosabban egy órát vett igénybe. Azonban innen a hotelem csak tíz percnyi autó út volt. Míg a korház tizen öt szoval ráérünk negyed tizkor elindulni. Bent kértünk két expresót majd egy szinpatikus asztalhoz leültünk.

-Szóval kiváncsi leszek hol lesz az idei nagy jotékonysági bál.-mondta nekem Liz mire elmosolyodtam és felé néztem.

-Amit Mr.Jhonson tart?-néztem rá mire bolintott.-Hát nem tudom ő azt akarja, hogy a hotel bál termében legyen mivel akkor mindenkit ellehetne egy helyszínen szállásolni persze aki távolról jön.-néztem félre de még így is láttam, hogy Liz szeme felcsillan ami felém nézve rossz, hisz ő azt akarja ott legyen ebben biztos vagyok és a gondolataimnak hangot is adott

-El kell fogadnod végre te is jönnél egy ilyenre és nem csak átutalnád a pénzt. Te vagy az egyik legnagyobb támogató az ilyen bálokon még sem vagy jelen sose ráadásul az újságírókkal se beszélsz pedig nem ártana a hotelednek egy jó kis hírnév.-mondta izgatottan majd bele kortyolt a kávéjába én is azt tettem miközben még mindig az ablakon kifelé bámultam Los Angeles belvárosát. Nem volt igazázság benne és ezt ő is tudta a hoteljeim majdnem mind öt csillagos volt a hirnév nekem már nem számított.

-Nem tudom Liz távol áll ezek tőlem meghát, az összes beképzelt bunkó ember ott lesz akit csak hátán hord a föld. Nem akarom, hogy az ilyenek közelembe legyenek, az csak egy dolog, hogy megszállnak nálam de az egy helységben tartózkodás már sok lenne.-sohajtottam majd megittam a maradék kávém, láttam a szemében a csalódást viszont azt is, hogy nem fogja itt fel adni. Ami miatt ismerem magam elfogadom és ott lesz a bál.

-Ugyan már nem gondolkodhatsz mindig így lehet lesz ott egy rendes ember is. Nah meg most egy kis buli senkinek nem árt, hisz orvos vagyok még is lejárok ilyen helyekre a kedvemért most igazán eljöhetnél velem. De tudod mit megígérem ha nem tetszik soha többet nem nyaggatlak ilyenekkel.-reménykedett és az utolsó szalma szálban is bele kapaszkodott, sejtettem hogy megfog győzni de igazából csak azért mert minden évben vagy négyszer e-végett rágja a fülem és már tényleg nincs szivem vissza utasítani.

-Rendben legyen elvállalom és ott leszek -mondtam mire a mosolya kiszélesedett mire hirtelen rá néztem.-De ha nem tetszik ott hagyom az egészet és soha többet fel se hozod ezt.-mondtam komolyan mire hevesen bólogatni kezdett. Jézusom mibe mentem én bele? gondoltam magamba hisz utálom az ilyen jópofizni mindenkivel mikor nem is vagyok olyan. Még beszéltünk egy  fél órat mikor megcsörrent a telefonja felvéve aggódó hangja volt igy mikor letette bűnbánóan nézett ami egyet jelentett azzal, hogy be kell mennie a korházba.

-Tudom , hogy kilencig maradni akartunk de muszáj bemennem. Ne haragudj de bepótoljuk,.-mondta mire mosolyogva felálltam majd kifizettem a kávénkat és vissza léptem mellé, ahol végig simitottam a vállát.

-Ugyan Liz ez a munkád én teljesen megértelek gyere gyors elviszlek meg hát fél kilenc van amugy is lassan indultunk volna.-öleltem meg, hogy megnyugodnjon majd a kocsihoz mentünk és a korház felé vettem az irányt ahol kipattant én még intettem neki majd előkotortam a napszemüvegem a kocsi kesztyűtartójába majd indultam a hotelhez.