Szerelem-Küzdelem {Jimon}

2. fejezet

Simon:

Két napja ittam Jace véréből így az életem nem is lehetne jobb Clary velem van és nem is szomjazok se állati se emberi vér után. Az egyetemet is újra kezdtem zene és könyvelői szakon. Szinte olyan mintha megint ember lennék. Csak most már tudok mindent és elég erős vagyok harcolni, ha kell. Délután pedig randim lesz Claryvel már tudom, hogy mit szeretnék csak a dolgokat kell összeszednem hozzá. Így el is indultam ki a raktárból, hogy a belvárosba menjek. Mindent sikeresen összeszedtem, amit gondoltam és most a park bejáratában várom remélem nemsokára itt lesz és nem kell lemondani egy démon támadás miatt. Amint ezt végig gondoltam volna már meg is láttam felém közeledni mosolyogva. Bementünk a parkba és egy félreeső fa alá leterítettünk egy plédet majd elhelyezkedtünk rajta.

- Sokat vártál rám Simon?

- Nem én is kicsit késtem... - az igazság az, hogy inkább előbb jöttem pár perccel és így háromnegyed órát vártam rád.

De ezt mégsem mondhatom el neked mert akkor rosszul éreznéd magad miatta és semmi kedvem egy újabb veszekedéshez arról, hogy neked mennyire fontos dolgaid vannak az intézetben nekem meg nincsenek csak az újra elkezdett egyetemem. Amit, ha neked valami kell akkor rakjak mindig félre! Egy gyatra mosolyt varázsoltam az arcomra, ami neked nem tűnt fel mennyire is hamis mert nem rám figyelsz, hanem messze vagy tőlem a saját gondolataidban. Régen ezt elragadónak találtam a te különlegességednek, de most inkább idegesít mert amikor velem vagy egyfolytában ezt a kifejezést látom az arcodon és a szemeidben is. Talán már nem is szeretnél engem? Szerettél egyáltalán engem? Egy sóhajtás kíséretében felteszek neked egy kérdést félve mert tudom, hogy veszekedés is lehet belőle akkor pedig itt hagysz megint.

- Mi történt Clary?

- Hm? - látszólag itt vagy de a kérdésem se hallottad, mint ahogy szoktad mostanában.

- Hogy-hogy késtél? Történt valami?

- Nem csak nem tudtam kiválasztani melyik ruhámba jöjjek. - igen én meg el is fogom neked ezt hinni.

Mennyire nézel hülyének?! Ugyan abban az árnyvadászok között megszokott feketében vagy amiben majdnem minden nap. Mit kellett ezen ennyit válogatni?! Azt vártad, hogy valami közbe jöjjön, mint mindig és akkor nem te lennél a rossz, hogy semmi kedved velem találkozni.

- Öhm... milyen volt az egyetem?

- Jó mindenki nagyon kedves velem.

- Az jó.

- Clary valahova menned kellene?

- Nem. Miért?

- Mert látszólag itt vagy velem, de mégsem...

- Jaj Simon csak fáradt vagyok a sok edzés miatt.

- Aha... Milyen az élet az intézetben, hogy elkaptátok Valentinet?

- Nyüzsgős de nekem nem mondanak semmit sem. Herondale Inkvizítor vezeti most az intézetet és ő nagyon gyanakvó velem szemben. Sokkalta több szabadidőm van, mint ami eddig volt így újra elkezdtem rajzolni, ami megnyugtat.

- Ennek örülök. Hozzám is jöhetsz, ha nem szeretnél az intézetben lenni.

- Igen tudom. De jobb, ha ott maradok hátha történik valami. Megérted ugye?

- Persze. - vajon, ha valaki más mondta volna neki ezt akkor is ezt válaszolta volna kétlem. - És a többiek, hogy vannak?

- Ó Jace kissé megváltozott többet van a szobája magányában és kettesben Aleccel meg sokkalta komorabb lett nem tudom mi lehet a baja nekem nem mondja el. Alec kicsit ideges Izzy miatt, aki kezd lejönni a yin-fenről ezért valamikor nagyon rosszul van. Magnus pedig jól van segít Alecnek és Izzynek amiben tud. Veled mi van?