Szerelem-Küzdelem {Jimon}

4. fejezet

Simon:

Délután van a nap nagy részét az egyetemen töltöttem mert akkor voltak óráim. Most a raktárban vagyok és vártam Claryre amíg nemrég jött tőle egy sms, hogy nem ér rá mert közbejött valami árnyvadászos dolog, de ígéri elfogja mondani később, hogy mi volt az meg majd bepótoljuk a találkozót. Igen persze ahogyan mindig is bepótoltuk. Tudod Clary néha elegem van belőled amennyire szeretlek annyira kihasználsz engem. És én hagyom is neked mert szeretlek és amíg velem vagy nem érdekel mit teszel, amikor nem vagy velem. Egy sóhajtással elvágom magam a raktár padlóján és csak nézek ki a semmibe. Vajon, ha emberek lennénk és nem történt volna ennyi minden velünk akkor is velem lennél vagy akkor még csak a fura legjobb barátod maradnék? Erre a kérdésre soha nem fogom megtudni a választ mert semelyikünk se tudná rá biztosan. A lényeg, hogy mostanában, ha velem vagy akkor se érzem azt, hogy velem lennél, ha pedig nem vagy velem akkor olyan mintha a világ másik végén lennél, vagy egyenesen egy másik világban és a kapcsolat, ami összeköt minket egyre szakadozna míg végül teljesen el nem szakadna. Amit nem szeretnék mert nekem te vagy a minden! Elmondhatok neked akármit mert biztos vagyok benne, hogy megértenéd és nem néznél miatta teljesen hibbantnak. De ebben egyre jobban kételkedek... Az elején még hittem neked, de most, amikor azt se tudom mikor vagy mellettem és figyelsz és mikor nem. Hiányzol... Jobban, mint azt be merném vallani magamnak és neked. Egyre távolodsz tőlem és te ezt észre se veszed! Pedig neked is látnod kellene mennyire nem vagy velem. Gyanítom többet voltunk kettesbe programokon, vagy csak egyszerűen együtt, amikor legjobb barátok voltunk nem pedig egy szerelmespár. Ennyit érne neked az, hogy szeretlek?! Bezzeg, ha Jace lenne a helyemben akkor nem csinálnád ezt igaz?! Ó, ő már nem is lehet hiszen a bátyád! Ami most rohadtul tetszik, hogy neked mennyire fáj! Igen már ott járok, hogy az tesz boldoggá, ha neked valami fáj! Ezt mind te tetted velem Clary! Miért nem tudsz úgy érezni ahogyan én irántad!? Nem lenne nehéz hiszen kiskorunk óta ismerjük egymást. Szinte törvényszerű lenne, hogy boldog életünk legyen egymás mellett. De te árnyvadász vagy különleges képességekkel én pedig egy vámpír vagyok, akit nem éget meg a nap egy nephilim és egy alvilági vajon sikerül legyőznünk ezt az ellentétet? Remélem igen, ha rajtam múlana akkor nem lenne semmi baj sem de ha rajtad abban már nem vagyok ennyire biztos... Négy napja nem ettem és neked ez fel sem tűnt! Mondjuk titkolom is de akkor is neked fel kellett volna tűnnie! Nem érzek semmilyen késztetést arra, hogy vért igyak... Lehet csak szépen lassan majd kiszáradok és akkor neked se lesz már velem semmilyen problémád! Átléphetsz rajtam büntetlenül hiszen halott vagyok már teljes mértékben! Ki szólna meg érte?! Senki sem hiszen egy alvilági vagyok jobb, ha kevesebben vagyunk főleg az én fajtám, aminek nem is kellene lennie! Hiszen csak bajt okozunk a társadalmadnak felborítjuk a rendet és akkor nekünk is lenne végre egy kis beleszólásunk a dolgok alakulásába. Clary vajon tudod mennyire magányos vagyok én valójában? Nincs senki, akivel tudnák beszélni arról, ami velem van a vámpírok a fajtársaim valami istenségnek tartanak vagy félnek tőlem. Mondjuk nem is akarok velük egy fedél alatt élni, de akkor is hiányzik egy kis megértés egy kis együttérzés! Clary miért hitetted el velem, hogy szeretsz amikor ez nem igaz? Miért löktél még mélyebbre?! Hagytál volna meghalni és nem keltettél volna fel vámpírként! Akkor nem lenne ennyi bajom se... Csak egy felhőn ülnék és lóbálnám a lábamat boldogan letekintve a halandókra... Ha egyáltalán ilyen a túlvilág... Elfáradtam... és ezt a fáradságot neked köszönhetem! Belefáradtam a halhatatlan életembe miattad! El kellene kezdenem valamit enni, ha nem szeretnék még az idő előtt kiszáradni és véglegesen eltávozni erről a pokoli helyről. Felkeltem a padlóról majd a kis sarokban lévő hűtőszekrényemhez mentem és kinyitottam az ajtaját és kivettem egy kis állat vért azt hiszem marha, de jobb, ha nem tudom... Elkezdtem inni a hideg sűrű folyadékot, ami ahogy a számba került az íze keserű lett, de kibírható, amikor elkezdtem lenyelni darabosnak és ragadósnak éreztem. Undorodva csak nyeltem és nyeltem, hogy minél hamarabb elfogyjon a zacskó tartalma, ami így sikerült. Szédelegve ültem le a földre remegő gyomorral hátha majd jobban leszek csak várnom kell egy kicsit. Hát nem lettem jobban... erőm sem volt már felkelni így sugárban jött ki belőlem az előbb leerőszakolt vér minden egyes cseppje. Amint abbahagytam az okádást magzatpózba gömbölyödve a kezeimet a háborgó hasamra szorítva feküdtem el a földön. Nem tudom mennyi idő telhetett el azóta, hogy így fekszem, de végre abba maradt a szédülés és a gyomrom háborgása is. Feltornáztam magam ülő helyzetbe és szembesülnöm kellett azzal, hogy telibe lehánytam a hűtőmet. Az ajtaja és előtte a padló is tiszta vér volt egy sóhajtás kíséretében kivettem egy újabb vérrel teli zacskót, ami már emberi volt és 0+-os. Remegő kezekkel a számhoz emeltem a zacskót majd elkezdtem inni. Az íze nem volt keserű se édes semmit nem éreztem, de az állaga olyan volt mit a folyékony cukor csak úgy ragadt. A szemeimet becsukva vettem egy nagy levegőt pedig már nem kellett volna hiszen vámpír vagyok, de a megszokás... és elkezdtem inni mire egy gombóc gyűlt a torkomba nagy nehezen sikerült leküzdenem jobban összeszorítottam a szemeim és folytattam a folyadék kínkeserves lenyelését. Arra eszméltem fel, hogy a zacskó üres. Boldogan dobtam magam mellé és ugrottam fel a vámpír gyorsaságommal, amit nem kellett volna mert felkeveredett a gyomrom. Így kezeimet a hasamra szorítva estem térdre és adtam ki magamból minden egyes rohadt csepp vért majd négykézláb állásból a térdeimre ültem lihegve. Nem hiszem el, hogy ennyire, de szerencsétlen vagyok! Miért nem tudok úgy vért inni, mint eddig! Lehet tényleg meg fogok halni?! És nem tehetek ellene semmit sem csak tűrhettem azt, hogy lassan kiszáradok... Ennyi lett volna Simon Lewis élete! Élt majd meghalt és vámpírként élet újra, hogy kiszáradjon és végleg meghaljon. Szép végkifejlet. Szédelegve össze takarítottam a rengeteg vért majd befeküdtem a kenuba. A hányás után teljesen kimerültem és szinte a fáradtságtól elájultam nem is elaludtam.

Hát ennyi lett volna a negyedik fejezet. Tudom rohadt rövid lett, de nem szerettem volna olyan dolgokat beleírni, hogy hosszabb legyen, de elvigye a történet egészét egy másik befejezésre. Szeretnék a vázlatomhoz hű maradni. Nem gondoltam volna, amikor kitaláltam ezt a részt, hogy ennyire rövid lesz, de ilyen lett. Remélem tetszett. Nálam most 2022.05.21. 19:04 van. Bye!