Halottnak Hitt Remény | tsukishima x reader

Visszavágó - 8rész

Én nem bírom a horrort, de most nem vagyok egyedül, hátha nem hozok magamra szégyent azzal hogy beijedek, sikítok egyet és Tsukishima karjába kapaszkodom.
Volt már ehhez hasonló, még régen amikor egyszer együtt filmeztünk Tsukishima-val és Yamaguchi-val.
Akkor is valami horrort néztünk de az ezzel ellentétben ilyesztő volt, de nagyon.
Amikor jött egy jelenet aminél már pontosan nem tudom mi történt de arra nagyon is jól emlékszem, hogy megijedtem és hozzá bújtam Tsuki-hoz és errőböl megszorítottam a karját.
Ők jót nevettek rajtam én meg még be is könnyeztem az ilyedségtől.

Nem tudom mit rakott be Tsuki de az eleje nem, hogy ilyesztő még
unalmas volt.
Nyugottam majszoltuk közbe a poprkont és végre örültem, hogy van egy horror amin nem szarok be teljesen.
Végi ott ültem Tsuki mellet aki holt komoly fejet vágva nézte a filmet semmibevéve engem. Egy hang nem hagyta el a száját amit kicsit furcsáltam ugyan is ő az az ember aki végig beszél egy filmet.

A két órás filmből kábé egy jó másfél óra tellhetett el amikor jött egy rémisztő jelent és én rettenetesen be ijedtem.
Megrezzentem és oda húzódtam a szöszi oldalához hirtelenjében.
Ő persze rezzenéstelenül végig ülte az egész jelenetet majd jót nevetett azon, hogy én megijedtem.

Még mindig a fiú karját szorítva kiáltottam rá ugyan is rettentő idegesítő volt az arrogáns nevetése abban a helyzetben.

-Abba hagynád?! - förmedtem rá.

-Bocs csak - próbált nem nevetni - nem hittem volna hogy még mindig félsz a horrortól - nyögte ki nevettéssel fűszerezve szavait.

-Ez nem hiszem, hogy egy mullandó dolog - vágtam be a durcit és temettem arcom a vállába.

-Na ne haragudj - folytogatta a nevetés, hallatszott a hangján.

-Ha tehetnéd most is nevetnél - kiáltottam a vállába, kínosan érzetem magam ebben a helyzetben.

-Megtehetem. - húzta ki magát - De nem akarom. - lágyult el a hangja és evvel egyetemben a masik kezét a fejemre hejezte és el kezdte simogatni azt.

-Haha - mondtam hallkan a vállába suttogva.

A film ott ment a háttérbe de én rá se pillantottam. Nem tudom, hogy Tsuki nézte e vagy engem figyelt, de én nem emeltem fel a fejem. Olyan tökeletes volt az a pillanat. Megnyugodtam a karjaiban, és nem a film okozta ijedségre gondolok hanem bármi másra. Vele minden gondom elszállt.
Nem gondoltam már Ai-ra, nem gondoltam arra, hogy anyám mit szólna ehhez, hogy nem értem a mateket
és a hejett, hogy tanulnék itt filmezek Tsuki-val. Nem érdekelt semmi sem csak is ő.

           ~•Tsukishima szemszöge•~

Egyszer csak méjjülni kezdett a szuszogása, egyre lassabbodott és lassabbodott. El engedte azt a csöpke sújját és mostmár teljesen nekem dőlt.
Gondolom álmos és kezd elaludni. Fel kene keltsem, hogy elmehessek de nincs szívem hozzá. A filmből úgy is még van egy kicsi, addig amíg vége nem lessz had aludjon.

Már csak olyan bő öt perc volt hátra a filmből amikor rá pillantottam.
Rövid barna, már már fekete haja esetlenül hullott a vállára, még rám is
jutott belőlle. A bő póló ami rajta volt egy kicsit felcsúszott így ki látszott
alólla karcsú dereka.
Össze volt kucorodva melettem és még mindig a akaromat szorítottam és úgy aludt.
Édes illatta megcsapott ahogy elfordultam az óra felé. A készülékre pillantva eszméltem rá, hogy már este tíz van.

Akármennyire nem akartam felkelteni őt nem hiszem, hogy sikerülni fog
úgy fel állni innen, hogy ő ne keljen
fel. Hiszen ő elég éberen alszik.
Megpróbaltam óvatosan, elősször az aprócska újjait le hámozni a karomról és amikor ez sikerült megkönnyebülten fújtam egyet.
Ezek után kihúztam a karom kezei közül és megpróbáltam őt óvatosan leengedni az ágyra, hogy ne dőljön el.
Fel álltam az ágyról, le hajtottam a laptop tetejét és elindultam kifele, közben reménykedve, hogy nem futok össze az (név) rémisztő anyjával.