A rendőr pasi

3.

Amikor felfogtam, mit jelent ez, akkor már a barna mandulaszemeiről ábrándoztam, közben reménykedtem, apám nem fog bántani.
Annyira félten, hogy ott, azok után, fogtam magamat, és kimentem a lakásból.
Le a lifttel, majd ki az ajtón. A látvány, amivel szembesülök, ledöbbentő.
Azt látom, a rendőr, aki az előbb beszélt velünk, otthagyta a rendőrautót, és megy a mellettünk lévő házba.
Tehát ott lakhat.
Hirtelen balra néz, oda, ahol én vagyok. Int nekem.
Visszaintek neki.
Nem tudom, mit csináljak.
Elindulok a boltba. Ott veszek én is egy üveg bort, mellé egy vodkát. Hazaúton elkezdel inni, de nem megyek fel a lakásba, hanem a szomszéd lépcsőház lépcsőjére ülök, és ott iszok.
Egyre jobban részegedek le.
Egyszer csak nyílik mögöttem az ajtó, és a rendőr lép ki rajta.
- Minden oké? - kérdezi.
- Nem igazán. Félek - válaszolom.
- Nem kell félned - feleli. - Kitalálunk valamit.
Leül mellém.
- Én egyedül élek - mondja hirtelen.
A világ szinte forog körülöttem.
- Igen?
- Bizony. Jól vagy, kicsikém?
- Nem igazán.
- Akkor gyere fel a lakásomba. - mondja.
- Rendben.
Alig bírok felállni, Ő segít fel.
Indulunk fel. Bemegyünk a liftben.
Ott a fényben látom, hogy a szoknyám felcsúszott. Te jó ég, ki előtt állok így, majdnem pucéran, elkenődött sminkkel?
Mire felérünk a nyolcadikra, időközben felfigyelek arra, hogy a nadrág alatt kemény valami. Sejtem, mi lehet az.
Kívánom ám én is Őt.
Bemegyünk a lakásába.
- Ott a kanapé, azon pihenj csak le. - feleli.
- Okés.