A rendőr pasi

5.

A randinkra egy fehér topot vettem fel, fekete farmerszoknyával és egy balerina cipővel. A nyakamba gyöngyös, lepkemedálos nyakláncot tettem, az ujjaimra pedig gyöngyös gyűrűket, amiket a netről rendeltem. Apám szerencsére végigpihente ezt a két napot.
Befújtam a kedvenc parfümömmel magamat, majd kezembe vettem a kulcsom, hogy elinduljak.
A Duna-partra beszéltünk meg egy randit, amihez a szőrös kis táskámat is felakasztottam a vállamra.
Amikor odaértem és megláttam Őt, a szívem elkezdett hevesen verni, a gyomromban pillangók kezdtek röpdösni.
- Szia - köszöntem neki, majd fogadtam az ölelését.
- Szia, kicsim - mondta.
Sétálni kezdtünk. Hagytam, hogy megfogja a kezemet.
- És mik az elvárásaid tőlem? - kérdezte.
- Szeress - feleltem őszintén. - Becsülj meg. Ne bánts - hajtottam le a fejem.
- Jajj édes angyalkám, nem foglak - felelte. - Sokat bántott apukád téged?
- Igen - válaszoltam.
- Jobb, ha témát is váltunk, nem?
- De. Mesélsz magadról?
- Persze. Én régóta rendőrként dolgozom. Bírnak a nők, de eddig mind elhagytak. Csak kalandnak voltam jó. Nem szégyellik magukat, ahogyan átvertek...
- Sajnálom. Tudod - felelem. - Nem érdemelted meg.
- Tudom, hogy nem.
- Na és a családod?
- Megvagyunk jól, köszönöm. Anyukámmal egész jóban vagyok.
Rápillantok. Egyből rosszra gondolok. Eszembe jut valaki, aki túlságosan is jó viszonyt folytat az anyukájával, ahogyan hallottam róla. Nem akarok rá gondolni. Pedig, mielőtt meg nem ismerkedtem ezzel a férfival, csak róla álmodoztam. Miközben végig tudtam, hogy egy senki vagyok neki.
- Na, az szuper - felelem. A rendőr arcán, akit egyébként Gábornak hívnak, nincs semmi furcsa, teljesen tisztán néz vissza rám a szép barna szemeivel.
- Nem eszünk valamit? - kérdezem.
- De, együnk, az jó ötlet.
- Hol együnk? - én, egyből a Mekiben kezdem reménykedni.
- Hol szeretnél te?
- McDonald's?
- Oké. Nekem jó. Finomak a burgerek.
- Azok bizony - mosolyodom el rápillantva.
Eszünk egy jót ott, majd úgy döntünk, megyünk haza hozzá.
Lefekszem az ágyára, Ő pedig egyből felém fekszik, huncutul rám mosolyogva.
- Hol vagy csikis? - kérdezi.
- Jajj, ne!
Nem akarom azt mondani, hogy mindenhol.
Elkezdi a nyakamat csiklandozni, majd lejjebb, mire én nevetni kezdek.
- Nee! - kiabálom.
Kicsit csikiz még, aztán felsóhajt.
- Na jó - mosolyodik el.
Érzem, hogy kíván, és én is nagyon kívánom Őt.
Megcsókol. Elönt a boldogság.
Elkezd simogatni a ruhámon keresztül, először a mellem, majd alul is.
Leveszi rólam az összes ruhámat, majd magáról kezdi levenni.
Immár ruhák nélkül vagyunk.
Beteszi nekem az egyik ujját, majd a másikat is. Elkezdi mozgatni bennem őket. Élvezem.
Közben csókolgat.
Amikor elélvezni készülnék, kiveszi az ujjait, és a farkát nyomja belém. Ahogy mozog bennem, érzem, hogy nem bírom tovább.
- Szólj, ha elélvezni készülsz - mondja.
- Most - felelem azonnal.
Erre gyorsít az ütemen. Tökéletesen csinálja. Nagyot élvezek. Közben végig egymás szemébe nézünk. Gyönyörű, amit átélek.
- Te is szólj - mondom.
- Oké, most - mondja.
Érzem, ahogy alul elönt a meleg anyag.
Egymás szemébe nézve csináljuk.
Miután megtörtént ez köztünk, egymással szembe fekszünk, és szorosan egymáshoz bújunk.
- Mindent meg fogok tenni, hogy boldog legyél mellettem - feleli.
- Drága angyal vagy - válaszolom.
- Csakis, a te angyalod. - suttogja.