SZJG: Ha elmennék...

Augusztus 28.

Most éppen az Oroszországból hazafelé tartó repülőgépen ülök. Ritkán írtam addig a naplómba, amíg ott voltam.
Míg a többiek a nyarat élvezték, én addig folyamatosan tanultam. Nem mintha iskolába jártam volna nyáron, de tanultam. Hogy mit? Az orosz nyelvet tanultam tovább. Ezt sem magamtól tettem, hanem a szüleim erőszakolták rám.
Nem említettem meg, de az igazi szüleim Oroszországban élnek, és néha eszükbe jut, hogy létezem, ezért meghívnak magukhoz hosszabb időre. Anyuék csak az ismerőseik, és azért lakom itt, mert nekik a munkájuk mellett nem volt rám idejük. Pff...Na persze.
Nos ez most 1 év volt, amennyi időre ki kellett utaznom egy másik országba. Akkor még nem nagyon kerestek, amikor kisebb voltam, de amint már rájöttek, hogy 10.-be megyek, és azt is megtudták milyen jó tanuló vagyok, úgy döntöttek, hogy egy cirka egy évre hozzájuk költözöm.
Ezért sulit kellett váltanom, szóval ott kellett hagynom a Szent Johanna gimit. Ez nagyon nehéz döntés volt. Ott volt minden ami számított: Arnold, Cortez, Virág, Kinga, Ricsi... mindenki aki fontos volt számomra. Nem beszélve anyuékról, akik otthon maradtak Magyarországon. Ők úgy gondolták, hogy jót tesz nekem a környezet változás, van időm elfelejteni Cortezt és jó hogyha elsajátítok meg egy nyelvet a francián kívül. Jó lett volna mondjuk az angolt és nem az oroszt, de az igazi apám, miután meghallotta a kiejtésemet, azt mondta nincs érzékem hozzá. Mit ne mondjak, ez őszinte volt.
De ragaszkodott hozzá, hogy az orosz nyelvet tanuljam meg, mert valószínűleg többet fogunk most már találkozni. Na, szuper. Remélem máskor nem kell az egész nyarat ott töltenem.
De amúgy ezt a szüleimmel való dolgot senkinek sem mondtam el. Se Kingának, se Virágnak. Nem lett volna értelme, hiszen új életet kezdtem volna egy másik országban, egy másik közegben, egy új suliban. Mindegy lett volna.
Először úgy voltam vele, hogy vissza akarok menni, és nem tartozom ide. De aztán valami megváltozott. Lettek itt barátaim, nem ugyanolyanok, mint régen, de igaz barátokra leltem. A suli is tök jó volt, mindent értettem, nem volt ott Vladár, aki folyton leszidott rajzórán, és nem voltak ott olyan Dina féle lányok.
Bár nem azt mondtam, hogy azóta jobb lettem rajzból, de a lényeg az, hogy megvan a kettes. Az oroszt mindig suli után, egy magán tanárral tanultam, egyre jobban, és jobban ment a nyelv. A kilencedikes nyaramat is itt töltöttem, akkor már megtanultam, az alapvető dolgokat, szóval mikor a suliba mentem, már értettem a nyelv nagyrészét. Már szinte tudom, csak pár dolgot kell még megtanulnom és letehetem a nyelvvizsgát. Magyarországon is tanulni fogom a nyelvet, egy magán tanárral, akit még nem ismerek, de legalább szabadidőmben lesz mit csinálnom.
De most vissza megyek Magyarországra, szintén egy új suliba. Úristen, lassan olyan leszek mint Cortez!:D ( kiköltözés, suli váltás)
De teljesen más történt, mint amire számítottam.

Mikor leszálltam a gépről, a szememmel anyuékat próbáltam kiszúrni. Elég nagy volt a tömeg, de szerencsére megtaláltam őket, ahogy a többi ember között ácsorognak. Gyorsan odafutottam hozzájuk, és megöleltem őket.
- Úristen, Reni! De rég láttalak, mekkorát nőttél, amióta nem láttunk! És mondd, milyen volt Oroszország? Az iskola, a közösség? - árasztott el a kérdéseivel anyu, miközben még mindig ölelgetett.
- Anyu, mindennap beszéltünk és megírtam, ha volt valami érdekes, vagy amit tudni akartál. - mondtam.
- Ó, tényleg. Bocsánat, csak nagyon örülök, hogy visszajöttél! - mondta meghatottan. Általában, ha valaki sír én is sírok, de valahogy amióta külföldön voltam, ez megváltozott, már nincs meg az a nagyon érzékeny énem. Megváltoztam.
Apu is megölelt egyszer, majd mondta, hogy örül, és inkább menjünk haza, mert eléggé az útban voltunk.
- Rendben, menjünk. - értettem egyet, és megfogtam a bőröndöm fogantyúját, majd elindultam vele a kijárat felé. A szüleim követtek, beszálltunk az autóba és haza felé vettük az irányt.
Mikor beléptem a házba, olyan érzésem volt, mintha már ezer éve nem jártam volna itt.
Végig simítottam a konyhapultot, majd körül néztem a nappaliban, ami egyben a konyha is. A étkező asztalon egy tál volt, rajta valami undorító kajával. Úgy tűnik anyunak azóta sem fejlődött a főző tehetsége, így valószínűleg megint pótvacsorázni fogok apuval.
Miközben nézelődtem, anyuék is bejöttek.
- Reni, nézd! Ezt neked csináltam, még mielőtt elindultunk volna a reptérre. - fogta meg azt a tálat, amit az előbb láttam, és az orrom alá nyomta.
- Khm... Most nem kérek köszönöm, nem vagyok éhes. - hárítottam, majd felmentem a szobámba a cuccaimmal együtt.
Mikor kinyitottam az ajtót, a régi szobám tárult elém. Egy polc, ami telis - teli volt könyvekkel, és egy íróasztal, amin egy füzet hevert.
Odaléptem az asztalhoz, és felvettem a kis könyvet. Az egy évvel ezelőtti naplóm volt az. Kinyitottam, és fellapoztam, majd leültem az ágyra. Kicsit fura volt vissza olvasni azt, hogy mit gondoltam tavaly, és mit csináltam, mit mondtak a többiek, na meg a napok pontozása.
Eközben valaki benyitott a szobába. Anyu volt az. Mikor bejött, becsuktam a füzetet és letettem magam mellé. Anyu leült az egyik babzsák fotelre, majd miután elhelyezkedett, belekezdett a mondandójába.
- Szóval, miután visszajöttél, ugye új iskolát kellett volna keresnünk. - mondta. De várjunk csak! Mi az, hogy volna?
- De szerencsére volt hely a Szent Johannában, és azt mondták feltudnak venni újra, ugyanis olyan jó a tanulmányi eredményed. - mondta boldogan. Nekem meg leesett az állam. Újra a Szent Johannában? Újra a többiekkel? Várjunk... Azt nem mondta meg, hogy ugyanabba az osztályba fogok járni! Az azt jelentené, hogy Dináék unalmas osztályába tartoznék, ahol soha nem történik semmi.
- Ugye nem az A- sokhoz kerültem? - kérdeztem ijedten.
- Nem, a régi osztályodhoz. - mondta mosolyogva, majd kiment a szobából.
Azta, megúsztam...bár így lőttek az ,, elfelejtem Cortezt" akciónak. - gondoltam, majd eszembe jutott még egy dolog. Hogy fognak velem viselkedni a többiek, ha visszatérek az osztályba? Mert végülis, konkrétan leléptem. Csak Virág és Kinga tudott erről, hogy elmegyek, aztán a többiek is mivel Heller elmondta, hogy elmegyek a suliból. Aznap, mindenki elköszönt, mintha egy sima nyári szünetre mennénk. Mondjuk egy év nem olyan sok. Bár Virág sírt is amiatt, hogy más suliba megyek, Kinga meg kiborult, mert állítása szerint, ha lelépek romlik az osztály átlag. Mindegy. Jobb ha nem gondolkozom ezen, hogy mi lesz, ilyenkor felemészt az idegesség.

Szent Johanna: 5/4 vajon milyen lesz ha visszamegyek?
Vissza költözés: 5/3 Oroszországban is jó volt, de nem tudom milyen lesz itt újra.