SZJG: Ha elmennék...

Végre!

Gyorsan beszaladtam a termünkbe, ahol Andris és Robi a tévét kapcsolgatták, figyelmenkívül hagyva a csengőt. Jacques az elsőpadban Gáborral barkóbázott, akinek szék hiányában állnia kellett. Virág Ricsi alkarjára rajzolgatott, aki úgy tűnt, hogy elaludt. Zsolti éppen egy abonettet rágcsált, miközben Dave-t hallgatta, aki mint általában, most is egy kütyüről beszélt. Kinga jegyzetet írt, talán a suliújsághoz, Macu pedig a laptopján pötyögött. Na és Cortez...Ő a padjában ült, fejét az asztalra hajtotta. Először azt hittem, hogy ő is bealudt, mint Ricsi, de aztán felemelte a fejét, és rám pillantott, azokkal az óceánkék szemeivel. Na, abban a minutumban elvörösödtem, ahogyan rám nézett. Hékás, nem úgy volt, hogy elfelejtem Cortezt, de most véglegesen? Jó, mondjuk eddig is ezt hajtogattam és végül nem lett belőle semmi. Gyorsan elkaptam a fejem, mert egy másodpercnél több ideig, képtelen lettem voltam a szemébe nézni. Gyorsan odaaraszoltam a padomhoz, figyelemenkívül hagyva Cortez pillantását, majd előszedtem az irodalom felszerelésem és vártam, hogy megérkezzen Kardos.

A tanár úr végre valahára megérkezett, így mindenki elcsendesedett, és abbahagyta amit éppen csinált. Kivéve Zsoltit, aki még mindig evett és Ricsit, aki még mindig a padjára hajolva aludt.

Kardos lecsapta a szöveggyűjteményt a padra, ami nagyon nagyot csattant, de úgy tűnik Ricsi elég mély alvásban lehetett, mert még ezt sem hallotta meg.

- Pósa! Azonnal keljen fel! - kiabálta Kardos, abban reménykedve, hogy Ricsi felébred. Hát, nem így történt. Ricsi továbbra is ott szuszogott a padban. Kardos sikertelen próbálkozására mindenki felnevetett. Az irodalom tanár fáradtan megdörzsölte az orrnyergét, majd Virágra pillantott, aki a szöveggyűjteménye mögött, az alvó Ricsit rajzolgatta.

- Bencze! Ébressze fel Pósát a téli álomból, aztán el is kezdhetnénk az órát...- mondta Kardos, majd ahogy végig pillantott rajtunk, megakadt a tekintete Zsoltin.

- Nagy! Azonnal tedd el az ételt! - parancsolt Zsoltira, aki továbbra is ártatlanul pislogott, majd megszólalt, vagyis csak próbált, mert tele volt a szája.

- Hmnym mnym - mondta Zsolti artikulátlanul, mire mindenki felnevetett, Kardost kivéve.

- Nagy Zsolt! Gondolom számodra a kultúrált szó, idegen fogalom - jegyezte meg Kardos, mire még jobban nevettünk. - Tehát, ne egyél az órámon! - torkolta le újból, miután leégette Zsoltit. A fiú feltartotta a mutatóujját, jelezve, hogy várjunk, majd böfögött egy hatalmasat. A fiúk elröhögték magukat, mi lányok csak megjegyeztük, hogy ez undorító volt. 

- Hát, megérte meginnom azt az egy liter fantát az óra előtt - paskolta meg a hasát Zsolti. Nagy meglepetésünkre Zsolti produkciója után, Ricsi felkapta a fejét a padról és kómásan nézett körbe. Kardos még továbbra is Zsoltival vitatkozott, a többiek meg csak nevettek rajtuk.

- Mi a fene folyik itt? - kérdezte félkómásan Ricsi, miközben fáradtan megdörzsölte a szemét. A többiek csak most vették észre, hogy Ricsi felébredt a szunyókálásból, ezért a többiek még jobban nevettek. Kivéve Cortezt, aki továbbra is a zenét hallgatott, és a tekintete szinte égette a hátamat.

- Itt? Itt éppen irodalom óra...- mondta Kardos, de még mielőtt befejezhette volna a mondandóját, Ricsi legyintett egyet és visszafeküdt a padra. Hát igen. Így telt az irodalom óra. Kardos nem tudott tanítani ezen az órán miattunk, de azért feladta a leckét és arról nem is beszélve, hogy Ricsi és Zsolti részesült egy szaktanári intőben. 

Végre elérkezett a szünet és mindannyian mehettünk a dolgunkra. Én úgy terveztem, hogy olvasni fogok, de amint a táskám mélyére nyúltam, nem találtam meg a könyvemet. Hát valószínűleg otthon hagytam. Francba! És az a baj, hogy Cortez nem ment ki a fiúkkal együtt szünetre, tehát bent fogaradni, ahogyan én is. És még mindig érzem, ahogyan a pillangók repkednek a gyomromban. A Cortezzel való elhatározások megvalósításában vagyok a legjobb.:( No comment.