SZJG: Ha elmennék...

Szeptember 14. Kedd

Ma reggel eléggé elaludtam, úgyhogy sietnem kellett a suliba. Kikaptam a szekrényemből egy hosszú fekete nadrágot és egy fehér pólót, amire egy fekete blézert vettem fel.
Így indultam ma suliba. Kissé késve...na jó, talán ez túlzás, az első óráról elkéstem. Hoppá! Anyuéknak ehhez lesz egy két szava.
Amikor beestem a terembe, mindenki felém kapta a fejét.
- Miss. Rentai - köhintett Mr. Oreally, az angol tanár.
- Excuse me - mondtam félénken, majd gyorsan a helyemhez sétáltam.
- Hát...Ren, ezt nem sietted el. Remélem azért még házid van. - szólt hozzám Ricsi, miközben leültem.
- Hahaha. Nagyon vicces. - morogtam, miközben elővettem az angol felszerelésem.
- Kissé szét vagy esve, nem gondolod? - szólt hozzám Cortez a hátsó padból, mire odakaptam a fejem.
- De, de mindegy. - feleltem, majd elnyúltam az asztalon.
- Khm - köhintett a tanár, aki már várta, hogy abbahagyjuk a bájcsevejt, és folytathassa az óráját.

Következő óra irodalom volt, Kardossal, aminek szokás szerint örültem volna, de most valamiért képtelen voltam figyelni, amit szóvá is tett.
- Reni, egy pillanatra - hívott magához óra végén. Lassan feltápászkodtam a székről, és a tanárhoz léptem.
- Igen, tanár úr?
- Valami baj van? - kérdezte Kardos aggódó tekintettel.
- Nem, miért lenne? - kérdeztem vissza, hamis mosolyt varázsolva az arcomra.
- A mai órán úgy vettem észre, hogy nem vagy igazán aktív. - felelte Kardos.
- Nem, tanár úr, nincs semmi gond. - szorítottam össze a fogam.
- Rendben. - mosolyodott el, majd ellépett mellőlem, és kiment az ajtón.

Utána én is kiléptem a folyosóra, mert szerettem volna venni egy forró csokit a büfében, de egy erős kar megragadott, és behúzott a lány mosdóba.
- Kinga...- sóhajtottam. - néha szólhatnál, hogy mikor van kedved titkosügynököt játszani, ahelyett, hogy beráncigálnál a tudtom nélkül, a lány mosdóba. - mondtam fáradtan, mire Kinga, aki eddig előttem állt, és NEM szólt bele, abba amit mondtam, ellökte magát a faltól, majd karba tett kézzel meredt rám.
- Rendben, Renáta. Felfogtam, hogy már megint rád tört ez a hullám, de nincs kedvem a mélabús fejedet bámulni egésznap. - mondta, én pedig nem is értettem, hogy miről beszél.
- Mi van? - kérdeztem értetlenül.
- Ugyan már. ,,Jaj, Cortez nem foglalkozik velem már megint, pedig előbb még olyan jól megvoltunk. Most pedig hátha észrevesz, ha látszat depresszióba esem" hullám. - imitált engem Kinga. - Azt ajánlom, hogy fojtsd el ezt, mert Cortez inkább csak sajnálni fog...vagy szánalmasnak tart majd.
- Köszönöm, Dr. Szatmáry Kinga pszichológus professzor a tanácsot. - forgattam meg a szemem, de Kingát nem hiszem, hogy érdekelte, mert minden szó nélkül kiment az ajtón.
Gondoltam, mindegy had menjen, majd visszamentem a terembe.

Miután vége lett az utolsó óranknak is, haza indultam.
Gyorsan bementem a szobámba, és elterültem az ágyamon. A gondolatok csak átcikáztak az agyamon, például eszembe jutott Cortez...meg még pár dolog. Oké, amúgy csak Cortezen járt az eszem.
Aztán hirtelen csöngetett valaki.
- Argh! Biztosan Kinga az, aki csak terrorizálni jött. - gondoltam, majd felálltam az ágyamról, és lesiettem a lépcsőn. Már a szövegemet is gyakoroltam, idézem ,,bocs Kinga, most van nálunk a villanyszerelő és csak nagy csendben tud dolgozni, szóval most ne gyere légyszi, mert a hangodtól zeng a fél kerület.". Persze szó sincs semmiféle villanyszerelőről, egyedül vagyok itthon, csak semmi kedvem Kingával beszélni.

Mikor odaléptem az ajtóhoz, és kinyitottam, Ricsi állt velem szemben.
- Á! Micsoda nem várt meglepetés. - dőltem neki a falnak, majd keresztbe fontam magam előtt a karomat. - Mit tehetek érted?
- Csá, Ren! És ha már kérdezted. Bemehetek? Ennyit csak tehettsz értem. - mondta Ricsi, a küszöbön állva.
Félre álltam az ajtóból, hogy bejöhessen, majd mikor bement, utána szóltam.
- Gyere csak, ne zavartasd magad. - mondtam, miközben becsaptam az ajtót.
- Hú, de paprikás hangulatban vagy - jegyezte meg Ricsi, miután helyet foglalt a kanapén.
- Nem, csak Kinga felhúzott ennyi. - feleltem, majd leültem Ricsi mellé a rekaméra. - És? Miért jöttél? - kérdeztem rá se pillantva.
- Csak érdeklődni, hogy most mi van veletek? - mondta a srác, felém fordulva.
- Veletek? Kikre gondolsz? - kérdeztem értetlenül, de igazából sejtettem a választ.
- Hát...C - ről és rólad. Tudom, hogy volt köztetek valami. És azt is tudom, hogy jártatok, csak nem mondtátok. Aztán hirtelen szakítottatok, és mindmáig nem tudjuk miért. - fejezte be Ricsi, és továbbra is engem fürkészett a szemével.
- És gyanítom, hogy ezt mind tőle tudod. - mondtam.
- Ja, szóval azért mondhatnál valamit, mert azt mondta, hogy te dobtad. És hát nem érti miért. - próbálta kifejezni magát Ricsi. Már éppen mondani akartam, hogy nem én szakítottam vele, de csak ennyit tudtam mondani:
- Ricsi ez... bonyolult. - fogalmaztam meg magam. - De már ennyire elbeszélgettük az időt - pillantottam az órára, ami 15:38 - at mutatott. - úgyhogy kikísérlek. - álltam fel az ülőgarnitúráról. Ricsi értetlenül meredt rám.
- De hát nincs is késő - értetlenkedett.
- Nem baj, de én most kikísérlek
az ajtóig. - feletem, magam előtt tolva Ricsit, akit eközben felrángattam a kanapéról.
- Te most komolyan leakarsz rázni? - kérdezte, aztán hitetlenül felröhögött.
- Jót beszéltünk! Szia! - intettem, majd becsuktam az ajtót.
Nagyot sóhajtottam, majd felmentem a szobámba.

Késés: 5/1 Anyu be fog rágni
Ricsi: 5/2 Most nem örültem a látogatásának.
Cortez téma: 5/1* elegem van belőle.
Holnap rajz: 5/1 francba!

Sziasztok, kedves olvasóim!

Sajnálom, hogy ilyen sok időre eltűntem, és, hogy nagyon régóta nem volt rész. Amióta jöttek a kommentek, hogy mikor lesz új rész, azóta ügyködöm azon, hogy ez a fejezet kész legyen.

Schell