Igazán szeretlek (Taekook){BEFEJEZETT}

Part 13

~Taehyung szemszög~

Felszik. És alszik... már lassan 2 hete.. annyira megütötte Jimin a fejét hogy kómába került. Volt benn Jimin meglátogatni és sírva kért tőlem meg Jktől bocsánatot. Tudtam hallja Jk és azt is tudtam nem haragszik Jiminre.. hiába nem tud kommunikálni. Yoongi is meglátogatta párszor aminek örültem kicsit. Viszont kezdek aggódni.. egyre rosszabb az állapota.. remélem nem adja fel ahogy az orvosok se! Bele puszulok ha nagyon komoly baja lesz! Nem mint ha ez nem lenne elég komoly...

Éppen tartottam a korházba hogy meglátogassam Jk-t. Az egyik orvos Jk szobájából jött ki mosolyogva majd mikor meglátott jó hírt közölt amire már mióta vágyok.

-Felébredt-majd már nem is mosolygott. Viszont nekem ennyi kellett hogy azonnal be fussak hozzá.

-Kook!-szólítottam szivem választotját. Úgy hiányzik már a hangja! Meg mindene!

Rám néz gyönyörű barna szemeivel.

-Te ki vagy? És honnan tudod a nevem?-nézett rám riadtan.

Ott meg állt bennem valami. Mosolyom azonnal le görnyedt.

-Hogy ki vagyok?-kérdeztem vissza csalódottan.-Nem emlékszel rám? Kook! Én vagyok az Tae!-mentem hozzá közelebb könnyeim vissza tartva. Erre ő picit el gondolkozott majd megrázta fejét.

-Nem tudom tényleg ki vagy! Nem ismerek semmien Taet! Amúgy is... miért vagyok itt?-nézett körül.

-Kook ne szórakozz kérlek! Sajnálom nem mentem be akkor hamarabb! Ne bűntess-folyt le könny az arcomon.

-Nem szórakozok!-erősködött. Tényleg nem tudja ki vagyok..

Be jött az orvos.

-Emlékezet kiesése van de ha jól lesz kezelve vissza térhet még!

-Tényleg?-néztem az orvosra reménykedő szemekkel.

-Igen! Nem okozott nagy maradandó kárt az ütés a fején! Viszont olyan helyet talált el vele ami emlékezet kieséssel jár!

-Istenem..-suttogtam magam elé majd le töröltem könnyeim és a kiváncsiskodó Kook felé néztem. -Ugye haza jöhet már?

-Igen! Viszont hetente jó lenne bejönni kontrolra!

-Rendben!.. Öltözz Kook haza viszlek oke?

-Hol lakom?-nézett rám kíváncsian.

-Mindegy csak öltözz!

Annyira fájt! Mind hiába.. Nem fog rám emlékezni.. Miért.. miért velem történik ez? Mitt tettem amiért ilyen nagy árat kell fizetnem?.. Ha hamarabb megyek be nem lett volna ez! TE BAROM!!

Haza vittem kookot vagyis hozzánk. Csodálkozva nézett utánnam.

-Te miért jösz be?

-Én is itt lakok veled...-rá sem mertem nézni. Nem ölelhetem, nem csókolhatom, egy puszit se adhatok neki anélkül hogy elitéljen! Biztos vagyok benne mást gondol a melegekről mint eddig.. lesz majd egy barátnője és össze házasodik.. lesznek gyerekei.. és a legszörnyűbb nekem végig kell néznem. Életem leg szenvedésesebb pillanatait fogom át élni...

-Miért vagy szomorú?

Könnyes szemekkel néztem rá.-Sajnálom!-majd el bőgtem magam kis gyerekesen módra.

Ő csak állt ott és nézett. Mikor nem tudtam abba hagyni sírásom éreztem karjait hátamon ahogy megölel.

-Nem tudom miért kérsz bocsánatot de megbocsátok csak ne sírj jó?

-Még így is törődsz velem! Én meg nem tudtam rajtad segíteni-bömböltem.

-Semmi baj!-simogatta hátam.

Egy idő után elaludtam karjaiba. Nem akartam el engedni. Hiába nem ismer fel magam mellett akarom tudni! Elhatároztam elérem belém szeressen újra! És mindent újra kezdhetek majd! Jimin se fog többen bele zavarni! Sőt senki sem! Akárki hozzá ér egy rossz újjal is az én Kook-om hoz eltöröm a kezét. Legyen az lány vagy fiú! Kook az enyém.

~Jungkook szemszög~

Nem értettem miért sír és kér bocsánatot de sajnáltam... rossz ilyen szomorúnak látni akárkit is! Főlleg hogy elvileg a lakó társam! Mikor el aludt karjaikban rá fektettem a kanapéra majd fel fedeztem a házat. Elég szép!