Igazán szeretlek (Taekook){BEFEJEZETT}

Part 3

-Hm? -nézett rám aranyos szemeivel.

picit pánikba esve keresrem a kifogásokat.

-Izé haza kell mennem!-majd ott hagyva szegényt futottam el onnan amilyen gyorsan csak tudtam.

-Érdekes!-mondta Tae Jiminnek, persze alig is figyeld rá a pöttöm hisz el bambulva nézte társát.

-Haló Jimin! Figyelsz rám?-rázta meg picit Jimint aki rögtön észhez is kapott.

-Bocsi bocsi csak el gondolkodtam valamin.

-És min gondolkodtál?

-Mindegy inkább haza megyek mert fáradt vagyok!-fel kapva táskáját már ott sem volt.

-Szép.. itthagyott...

Lassan haza érve mentem fel szobámba lihegve majd le vettem maszkom.

-Ennyi bajt egy nap!-dőltem hátra kényelmes ágyamba majd tenyerembe temettem fejem.
-Most biztos rosszul érezheti magát hogy így el futottam...-sóhajtva becsuktam szemeim majd álomba merültem.

~másnap reggel~

Kinyitottam a szemeim majd órára nézve rohantam készülődni majd fel véve maszkom futottam a buszhoz. Épp hogy csak elértem majd ismét a hangos fiuval találtam magam szembe. Nem is figyelve rá ültem hátra.

-Ránk se nézett!-mondja morcosan Tae.

-Nem is baj...-motyogta magába a törpe.

-Mi? Na mindegy oda ülünk hozzá?-mosolyodott el izgatottan.

-Persze..-mondta sohajtva.

Taehyungnak nem is kellet 2x mondani le ült mellém.

Ah csak ez hiányzott nekem bakker...-gondoltam magamba.

-Hello Jungkook! Remélem emlékszel még a nevemre!

-Hangos fiú!-mondtam halkan alig lehetett hallani.

-Hangos? Én?

Erre csak bolintottam kinézve az ablakon.

-És hogy tetszik a suli?-mosolygott rám.

-Nem kell erőltetni ezt a... beszélgetést..-mivel meg èrkeztünk fel is álltam helyemről le szállva a buszról.

-Ennyire nem vagyok neki szimpatikus?-biggyeztette le ajkait.

-Inkább mi is menjünk-szállt le buszról.

Nem azért koptattam le mert nem szimpatikus... na jo de.. egyáltalán nem szimpatikus! O-Olyan hangos meg hiper aktív. El nem tudnám képzelni hogy fér bele ennyi energia egy emberbe. Ráadásul tegnap még bunkó is volt.

Mielőtt be mentem volna a suliba láttam egy Yoongit. Szerintem rám se fog köszönni a tegnapi után..

-Szia Kook!-integetve jött oda hozzám.

-Yoongi...-picit le hajtottam a fejem szégyenembe.

-Minden rendben? Letörtnek tűnsz picit!

-Sajnálom a tegnapit csak..-néztem fel rá.

-Azért vagy ilyen szomorú? Jaj semmi baj! Teljesen megértelek! Montad beteg voltál aztán nem akarsz senkit megfertőzni.

Kajak elhitte? De jól hazudok! De akkor is sajnálom. Többet nem csinálok ilyet.

Picit el mosolyodtam majd szomorúságom el is múlt.

-Bemegyünk? Lassan csengetnek!-tartotta felém kezét.

Bolintva meg is fogtam majd húzott maga után.

-Jimine... mit ronthattam el?-nézett messziről ahogy Yoongival el megyek.

-Semmit Tae! Bunkó az a gyerek. Lehet hagynod is kéne!

-De nem akarom fel adni.. az buzis!

-Nem mint ha nem lennél az-mondta köhögve erre Tae hátba vágta picit.

-Naa!!!-nézett rá morcosan.

-Vicc volt nyugi! Menjünk mi is be!

~be csengetnek~

-Jóreggelt gyerekek!-jött be tanárúr.

Erre mindenki fel állt és köszönt.

-Üljetek csak le! Na szóval mivel zenei suliba jelendkeztegek majdnem minden órátok a művészettel, és zenei kultúrával fog el telni! persze sokat énekelhettek majd és természetesen közte van a repp műfaj is!
Első sorban arra kérnélek titeket döntsétek el a műfajt majd Reppesek erre-mutat az osztály egyik oldalára.-Énekesek meg erre-mutat a másikba.

Hát én mind kettőt tudom de úgy gondolom az ének jobban megy!

Miután be álltam az énekesekhez szembe állt velem Yoongi. Szóval ő reppel.

-A Jungkook te is énekelsz? Szuper!!

Oldalra néztem majd a hangos fiú szólított. Nem is törődve vele néztem vissza Yoongira.

Igazából nem is volt nagyon érdekes az óra így lassan is telt. De mikor meghallottam a csengőt rögtön a mosdó fele vettem az irányt. Vagyis csak vettem volna..

-Tegnap is maszkba voltál meg ma is!? Szájpenészes vagy vagy mi?-nevetett rajtam egy osztályal felettibb fiúcska.

Csak tovább akartam menni persze ha engette volna.

-Elengednél?-picit már ideges voltam. Nem igaz nem lehet el menni hugyozni.

-Oh persze gyere csak!-odébb állt majd ahogy mentem volna akkorát lökött rajtam hogy hátra estem.

-A-fájt a popsim mivel arra érkeztem.

-Idegesít rajtad az a maszk!-szinte rám ült azzal a nagy testével majd le tépte rólam a maszkot.

-Hey!!-futott oda a hangos fiú majd le verte rólam a gyereket.

Pont ő? Ő ment meg? Miért? Semmit nem tettem... ő még is megvéd..

-Huzz innen de kurva gyorsan!-szinte majd kiabálta míg előttem állt.

Az a büdös nagy darab gyerek az arcát fogva el ment szó nélkül. Taehyung fel vette a földről a maszkom majd le guggolt elém.

Meglátta az arcom. Bámult. Mint ha még soha nem látott volna ilyen arcot. Ennyire ronda vagyok? Nem... akkor nem így nézne. Igaz?

Hirtelen szóhoz se jutottam. Én is bámultam őt. Hirtelen hogy lett ilyen sexy?... Úristen..

Ezennel el kaptam a fejem majd fel állva futottam el be a mosdóba azon bellül egy fülkébe amit magamra zártam. Lihegtem. Meg voltam lepődve.

-Bassza meg-fogdostam arcom.-A maszk! Látott!-guggoltam le arcom fogva.

Pár percen bellül oldalra néztem mivel mozgást érzékeltem. Egy kéz nyúlt be a maszkommal a kezébe.

-Jól vagy?-kérdezte aggódva Tae.

-Semmiség...-lassan kezéhez érve vettem ki a maszkot amit fel is vettem.

-Gyere mert kezdődik az óra!

-Majd megyek... mindjárt!..

-Oksii!-majd hallottam ahogy ki megy az ajtón.

Ki mentem a fülkéből majd a tükörbe néztem. Picit bámultam magam. Majd megszólalt a csengő.

Sohajtva be léptem a terembe és egy Yoongi megölelt.

-Az a buzi! Én agyon verem! Remélem el kapja tőled azt a betegséget és szarabb lesz neki!

Picit el mosolyodtam.

-Én is remélem!