Elzárt bestia

1: Találkozás

1: Találkozás

Az apja hívatta. Ő volt a mindenható. Neki senki sem mert ellentmondani. Bármihez nyúlt, arannyá vált. A gyerekeit, az életüket, a jövőjüket, mindent megtervezett. Mintha csak egy kirakó darabjait rakosgatta volna le.

A sebhelyes fiú leült a hatalmas tárgyalóteremben az egyik bőrkanapéra. Vele szemben az apja ült, mellettük pedig egy gyönyörű fiatal lány az édesapjával.
Sötétbarna, derékig érő selymes haja és csillogó barna szeme megbabonázták. Visszafogott viselkedése és megjelenése rögtön kellemes érzést keltettek benne.
Shoto udvariasan bemutatkozott, és illedelmesen várt. A lány alig látható izgalommal nézte őt. Látta a halvány pírt a szépséges arcán, és most örült amiért a saját arca kifejezéstelen volt.
Az apja a kávéja kortyolása közben rájuk mutatott.
- Shoto ők a Hino család, Japán ötödik leggazdagabb cégének a tulajdonosai. Mint tudod a jövőben bővíteni szándékozom a céget. Viszont ehhez korábban elterveztünk számotokra egy közös jövőt. - Shoto hirtelen megértette, miért kellett idejönnie.
- Apám! Nem szándékozom megházasodni. - tiltakozott.
- Ez csak jövőre esedékes. Jelenleg azt kérem tőletek, ismerjétek meg egymást. A lány az elmúlt években arra készült, hogy megfelelő feleséged legyen.
- Nosza, ismerkedjetek! - majd intett, hogy távozzanak. Shoto a kijáratnál előreengedte a kimonoban sétáló szépséget.

A tágas kertben sétáltak. A lány fölöttébb kifinomult volt. Shotoban mégis bujkált a rossz érzése. Hátul összefont karokkal lépdelt. Igyekezett mindig megtartani az egy lépés távolságot.
- Nehéz döntés elé állítottak. De én biztos vagyok benne, hogy képes leszel megkedvelni engem . - mosolygott biztatóan a lány. A fiúban vegyes érzelmek kavarogtak. Az arca, a szemei mind rá mosolyogtak, és felkavarták a szívverését. Ebben a lányban minden vonzotta. Alig pár pillanat alatt felborult az elhatározása az előre eltervezett esküvővel kapcsolatban. Nem felelt neki.
- Tudom, hogy kerülöd a lányokat. Éppen ezért nem fogok rád akaszkodni. De ha gondolod, elmehetnénk együtt egy japán színházi estre. Bármiféle kötöttség nélkül. - A fiú beleegyezett. Régóta vágyott egy ilyen programra. Mintha csak neki találták volna ezt a visszafogott, szolid lányt.

*****

Az este káprázatos műsorral zárult, mindketten jókedvűen távoztak. Sosem gondolta volna, hogy egy randevú lehet ilyen könnyed is. A szálló cseresznye virágok között sétáltak az üres főúton. Ennél romantikusabb pillanatot el sem tudott a lány képzelni. A fiú kedvesen mesélt egy történelmi eseményről, ami színdarabhoz illett, amikor a hajába hullott egy szirom. Ő észre sem vette, így a lány önkéntelenül odanyúlt. Hirtelen mozdulatára az ifjú megmerevedett, és kitágult a pupillája. A feje oldalra billent, majd egy furcsa oda nem illő dermesztő mosoly húzódott végig a száján. Az eddig csendes, udvarias és kedves fiú hirtelen kifordult önmagából, egy ártatlan érintéstől... Vészjóslóan megnyalta a szája szélét, majd közel húzta magához a megdöbbent lányt...

Misuzu hazáig futott, miután kikosarazta a furcsa Shotot. Zihálva rejtőzött a szobájába, és tapogatta a mellkasát rejtő szívét.
- Mi volt ez? Mi történt? - ismételgette magában a kérdéseit, de a válaszra sehogy sem jött rá.

Shoto vissza sétált, még mindig elégedett arcot vágott miután olyan hevesen próbálta megcsókolni a lányt. Misuzu azonnal eltolta. Csak azután engedte el, miután kapott egy erősebb csapást az arcára. Ördögi vigyorral a száján indult a fürdőbe...

*****

Két nappal később Shoto a szobájában igyekezett egy bocsánatkérő levelet megfogalmazni, amelyben elmagyarázza a lánynak a történteket és rátér a házassági ajánlat megtagadására. Már vagy tizedszerre kezdte el, de akárhány szót is körmölt le eddig, egyik sem ért fel a szégyenhez amit érzett.

A nővére lépett be hozzá.
- Shoto vendéged érkezett! - a fiú felnézett rá, majd visszafordult a leveleihez.
- Nem érek rá. - kezdte halkan, ám ekkor Misuzu lépett be, dühösen.
- Magyarázattal tartozol nekem! Eltelt két nap, nem várok többet! - ráncolta szép arcát. A fiú tétován visszanézett az előtte lévő félkész levélre. Némán habozott, hogy átnyújtsa e, de aztán mégsem adta oda. Hellyel kínálta a mérges lányt, majd felé fordult.
- Bizonyára észrevetted, mennyire megváltozott a viselkedésem. Sosem voltam biztos magamban, ha lányok voltak a közelemben. És mivel nem voltam még szerelmes, ezért előfordult korábban, hogy az elfojtott érzelmek előtörtek...
- Érzelmek? Majdnem megcsókoltál, az akaratom ellenére! - tajtékzott. Shoto csak lehajtotta a fejét.
- Addig amíg nem érintkezünk nem fog többet megtörténni.
- Nem érintkezünk?! - hüledezett a lány.
- Hiszen házasságot és utódokat várnak tőlünk! Te képes lennél úgy együtt élni bárkivel is, hogy soha nem érsz hozzá? - a fiú hallgatott. Ártatlan arcát nézve a lánynak lassan elmúlt a dühe.
- Talán ha eleget próbálkozunk, nem fogsz többet úgy reagálni. - gondolkodott a lány.
- Hajlandó lennél ezek ellenére is elfogadni engem? - döbbent meg a fiú. A lány eltökélt volt és nyugodt. Az a fiú, akinek a felesége szeretne lenni mióta csak meglátta őt, itt ült előtte. És ugyanez a fiú volt erőszakos vele. De nem akarta feladni. Akarta ezt a kedves és számára tökéletes fiút. Soha senki sem vonzotta még ennyire, és ahogy ott ültek egymással szemben kezdett ráébredni, hogy még inkább vonzódik hozzá.
- Mindenképpen meg kell próbálnunk. - javasolta.

*****

Pár héttel később a sokadik randin találkoztak. Azóta egyszer sem érintkeztek, csak élvezték a közös pillanatokat. A köztük kialakult érzelmi kapcsolat azonban tagadhatatlan volt.

A mostani közös sétán a kedvenc ételeiket sorolták, amikor a lány megbotlott és a fiú csak elkapta a karját, hogy ne essen el. Abban a pillanatban átváltott a természete. Mire a lány felnézett rá, hogy megköszönje már magához is húzta.
- Hát újra találkozunk Misuzu! - hajolt hozzá egyre közelebb. A lány felemelte a jobb karját, de a sötét Shoto résen volt és a kezét a dereka köré vonta, majd vad tekintettel rámeredt.
- Engedj el! - szólt a lány.
- Mit kapok cserébe? - vigyorgott. Misuzu bokán rúgta, aminek hatására összegörnyedt. Fél percig bámult maga elé a földre, majd felegyenesedett. Újra a régi Shoto volt, nyugodt, figyelmes tekintettel nézett a védekező pozícióban álló lányra.
- Szóval a fájdalom térít magadhoz! - értette meg a lány.
- Legközelebb tudni fogom, mit kell tennem ha ismét előbújik a sötét éned. - mosolygott magabiztosan.

A most feszült Shoto megnyugodott, amiért nem rémítette meg ismét a lányt. Sosem gondolta volna, hogy ez a kedves, gyengéd teremtés képes lesz megfékezni az ő sötét oldalát. Hálásan köszönte meg, hogy észhez térítette.