Elzárt bestia

2: Kiszámíthatatlan

2: Kiszámíthatatlan

Vacsorázni készült, hosszú haját felkontyolta. Fekete, színes szálakkal hímzett kimonot vett fel, majd enyhén kifestette a szemét. Shotoval egy hónapja kezdtek el randizni, de a fiú még a kezét sem merte megfogni. Udvarias volt és előzékeny. Sohasem bántotta volna, minden mozdulatára figyelt.

Kivétel akkor történt, ha véletlen egymáshoz értek. Olyankor kezelhetetlen és kissé rémisztő viselkedése lett. A lány nem akarta elfogadni, hogy ez a sötét énje az elzárt érzések kivetülése. Gondolatban ezerszer eljátszotta, milyen lesz az első csókjuk. Milyen lesz kézen fogva sétálni, ha átkarolja a derekát, megsimogatja a haját. De lassan ráébredt, hogy ezek az egyszerű vágyak lehet, hogy sosem lesznek olyan egyszerűen elérhetőek. Sóhajtva igazította meg az övét, majd elindult. 

A parkban találkoztak, az óra alatt várta a kétszínű hajú fiú. Fekete farmert és szürke inget viselt, a fehér pólója felett. Amikor meglátta a lányt elindult felé. 
- Csinos vagy! - mondta köszönés helyett. Misuzu kedvesen elmosolyodott. A parkon át sétáltak, végig a sétányon. Nézték a hullámokat és a szálló madarakat. A lány boldognak érezte magát. Ahogy a fiúra nézett túl közel hajolt, és a hajszálai megcirógatták a fiú arcát. Shoto egy gyengéd mozdulattal elsimította a rakoncátlan fürtöt, és véletlen hozzáért az arcához. Ijedten kapta el a kezét, de nem kellett volna, mert semmi sem történt. Ezen felbátorodva megsimogatta a lány arcát, majd közelebb hajolt. Olyan régóta vágyott rá, hogy megfoghassa a kezét! Óvatos, gyengéd mozdulattal belesimította a lány ujjait a sajátjai közé. Ebben az ártatlan érintésben sem indult el a szörnyűséges sötét Shoto, hogy a felszínre törjön. Boldogan, elégedetten ültek így egy darabig, szótlanul. Végül megtörte a csendet:
- Valószínűleg igazad volt. Ha eleget gyakorlunk, biztosan sikerül majd… - de nem tudta hogyan folytassa. Ez az eredmény már most hatalmas öröm volt számára. 

Ahogy hűvösebb lett indultak.
- Szeretném, ha velem vacsoráznál! - invitálta a part menti étterembe. Még most is fogta a kezét, el sem akarta engedni. Az étteremben egy csendes, vízre néző zugot választott, ahol senki sem láthatta őket. Ebben a romantikus órában is megsimogatta a lány kezét, örült az érintésnek és felbátorodva az arcát és a haját is érintette.

Vacsora után pedig kézenfogva kísérte hazafelé. Az órák óta tartó nyugodt állapotán felbátorodva átölelte a derekát, majd magához vonta. Hosszú percekig álltak az utca alig pislákoló lámpája alatt. Shoto még többet akart, hirtelen úgy érezte, ma bármire képes! Óvatosan és gyengéden  csókot lehelt a lány ajkára. Sosem érzett még ilyet! Boldogan rámosolyodott a lányra, aki sugárzó arccal viszonozta a mosolyt.

Gyalog kísérte haza a lányt, és útközben többször is megcsókolta. Úgy ézete, hogy talán legyőzte a mocskos sötét énjét, és végre önmaga lehet.

Az ajtóban megölelte a lányt. A következő csóknál azonban elvesztette az irányítást. Misuzu érezte, hogy a derekán a fiú keze megrándult, majd szorosabban húzta magához. Ebben a csókban már nem gyengédség, hanem színtiszta mohóság várta. Azonnal elhúzódott és megrúgta a bokáját. De nem történt semmi. A sötét Shoto rémisztő mosolyra húzta a száját. Misuzu kezdett ráébredni, hogy Shoto a váltásokat erősebben uralta ugyan, de cserébe a sötét Shotot is valószínűleg nehezebb lesz vissza lökni. Kétségbeesve lépett hátra, majd egy jól irányzott pofonnal magához is térítette a fiút. 

*****

Másnap Shoto az apjával tárgyaláson vett részt, egy nagyon fontos üzleti projekt kapcsán. Az ügy átbeszélése után az örege szokásához híven a lényegre tért. 
- Hogy alakulnak a randevúk a Hino lánnyal? - nézett a fiára, miután minden papírt a megfelelő kupacra tett. Shoto sosem beszélt a családjával a problémájáról, így senki sem tudta, milyen kemény dió is ez neki.
- Misuzu a legkedvesebb, legtürelmesebb lány. Keresve sem találhatnék jobbat nála. 
- Akkor előrébb hozom fél évvel az esküvőt. - Shoto meghökkent.
- Hiszen lassan haladunk, egészen eddig alig érintkeztünk…
- Az esküvő után majd érintkeztek. - intette le az apja. A fia felháborodott.
- Nem gondolhatod, hogy két ember közeledését  is irányíthatod!
- Nem is kell. Tudomásom szerint igencsak jól haladtok.
- Kémkedtek utánunk? - állt fel indulatosan. Az idősebb Todoroki nyugodt maradt.
- Természetesen páran utánatok néztek tegnap este. Eltelt egy hónap, így tudni akartam, milyen irányba tartotok. Az emberem az utcán látott titeket csókolózni. 
- Meddig követett?! - akadt ki teljesen.
- Amint látta, milyen kapcsolatban vagytok jelentette is. Utána távozott. - mondta teljes közönnyel az arcán.
- Szóval valóban kedveled a lányt? - kérdezte hirtelen. Shoto tétován leült, de őszintén felelt.
- Nagyon kedvelem. Semmiképpen sem közeledtem volna felé, ha nem így lenne. - nézett komoran az apja szemébe. Todoroki Enji hirtelen felállt, majd a fiára vetette magát. Szorosan átölelte, és hangosan kiáltozta a nevét:
- Shotooooooooo! - apja öröme felettébb meglepte. Az örege nem szokott ilyen érzelmi kitöréseket csinálni, csak nagyon ritkán. Legtöbbször azonban rettenetesen idegesítőnek találta a helyzetet. Most is hagyta, hogy a férfi ölelgesse, ameddig kedve tartja, ő pedig közönyös, unalmas arccal tűrte. Kis idő múlva elengedte, majd visszaült a helyére.
- Sok évvel ezelőtt egy iskolába jártunk. Amikor elkezdte a cégét felépíteni, folyamatosan versenyeztünk és segítettük egymást. Aztán megszülettél, és azon viccelődtünk, ha lánya lesz hozzád adom. Teltek az évek, és ők elköltöztek a világ másik felére. De pár éve felevenítettük a régi időket miután hazaköltöztek. A lánya pár hónappal fiatalabb nálad, így végül komolyan átgondoltuk a közös jövőtöket.
- Miért nem találkoztunk soha? Hiszen mi is rengeteget utazunk. - értetlenkedett.
- Mert úgy éreztem elrontanánk a házassági ismerkedést, ha korábban látjátok meg egymást. - Shoto először értelmetlennek vette apja szavait, aztán belegondolt, hogy korábban soha sem akart lányokkal randevúzni. Kizárólag barátkozni szeretett volna velük, de ők mindig ostobán és értetlenül viselkedtek vele. Misuzu az első lány, aki kuncogások és susmogások nélkül a szemébe néz, őszintén szól hozzá.

Apjával töltött beszélgetésén felbátorodva újabb találkára hívta a lányt. Misuzu aznap este szabad volt, így örömmel igent mondott. Shotonak fogalma sem volt, hogy mikor az új információk után meglátja majd a lányt, azonnal eluralkodik rajta a sötét énje. Váltása teljesen észrevehetetlen volt. Amikor odalépett hozzá, a lány kedvesen nyújtotta a kezét, hogy köszönjön. Ekkor Shoto áthidalta a köszönést, és éles vigyorral az arcán magához vonta.
- Ez hogy lehet? - értetlenkedett a lány, de a fiú nem várt, türelmetlenül a szájára tapadt. Misuzu nem tudta ellenkezzen e, vagy csak várjon, mert a csók amit kapott nem volt durva, csupán elképesztően szenvedélyes. Végül átengedte magát a fiúnak, hogy csókolja ahogy szeretné…