The Hope

2.

Kedves naplóm!

Az iskola a szokásos módon ment, egészen addig amíg az egyik szünetben nem találkoztunk Márkkal. Annyira izgultam a társaságában és nagyon oda figyeltem, hogy ne mondjak valami butaságot. Mikor először hallottam a hangját nagyon meglepődtem. Mély és rekedtes, ami tetszett. Mindegyik szünetben találkoztunk és suli után is megvárt. Azóta is chatelünk. Így sokkal bátrabban merek vele beszélgetni, amit mellesleg nagyon élvezek. Szimpatikus fiú, valahogy első pillantól kezdve. Csak félek, hogy vele is úgy járok mint...

Itt letettem a naplómat és csak néztem magam elé. Nem szeretnék rá gondolni és arra ami volt. Nem szeretném őt Erikhez hasonlítani. De az emlékek csak úgy végig hasítottak rajtam. Aztán megláttam az új üzenetek tőle, és egyből elterelte a gondolataimat.

Márk: Ezt megláttam és egyből te ugrottál be *videó*
Márk: Egyébként szia.
Emi: Ezt én is láttam.
Emi:És neked is szia.
Márk: Na akkor feleslegesen küldtem át.
Emi: Neem Justin sose felesleges.
Márk:Csak egy kicsit.
Emi: Ez nem igaz! Órán mondták is a nevét de nagyon halkan, egyből meghallottam ám. Jobban figyelek rá mint a saját nevemre.
Márk:Na baszki füled mint egy radar.
Emi: Ugye? Vigyázz mit mondasz
Márk: Semmi rosszat.
Emi: Egyébként nagyon izgultam ma, hogy nem mondok e valami hülyeséget
Márk: Szerintem nem mondtál. Teljesen normálisan beszéltél.
Emi: Akkor jó mert miután először találkoztunk gondolkodtam hogy nem e mondtam túl sok hülyeséget.
Márk: Feleslegesen gondolkodtál ezen.
Emi: Valamit mondtam ma egyszer és olyan indulatosan válaszoltál vissza, picit megijedtem hogy hülyeséget mondtam és alig mertem utánna meg szólalni. Órán azon gondolkodtam hogy valami rosszat mondtam?!
Márk: Ennyire ijesztő vagyok fáradtan és taknyosan?
Emi: Nem te vagy az ijesztő csak ahogy mondtad, mert eleve olyan mély a hangod.
Márk: Na fasza épp, hogy elkezdtünk beszélni és máris elijesztelek a hülye dumámmal.
Emi: Igen ugyan így voltam vele én is.
Márk: Na akkor ezt jól benéztük mind ketten.
Emi: Hát igen. De én eleve izgulok olyan emberek társaságában akit nem ismerek régóta. Itt könnyebb beszélni.
Márk: Majd olyan leszel élőbe is mint itt. Legalábbis remélem.
Emi: Idővel biztosan.

Beszélgettünk tovább a mai napról, hogy milyen volt a benyomásunk a másikról így elsőnek és most már nem kell szünetekben sem egyedül lennünk mert mi majd leszünk együtt, meg persze sok minden másról is. Ő este telefonált pár barátjával ami miatt nem igazán írt nekem vissza. Ezért inkább elköszöntünk egymástól és megbestéltük, hogy holnap is találkozunk.
Az iskolában minden szünetben találkoztunk, és megvárt a suli előtt.

-Szia! - Köszönt Márk.
-Sziasztok!- köszöntem vissza és rá pillantottam a fiúra aki Márk mellett áll.
-Emi ő Ádám, Ádám ő Emi.- Mutatta be a barátját Márk.
-Hali! Hallottam híredet. - Ádám és Márk egymásra nézték és kuncogtak.
-Tessék?! - néztem nagy szemekkel és nem értettem a helyzetet.
-Márk mesélt rólad. - magyarázta Ádám.
-Jaa értem - válaszoltam.

Miután haza értem Márkkal tovább beszélgettünk.

Emi: Hogy hogy meséltél rólam Ádámnak?
Márk: Hát szóba jöttél aztán kérdezte hogy mi mégis mióta beszélünk, én meg mondtam hogy nem olyan régóta. De baj, hogy meséltem neki rólad?
Emi: Ja nem dehogy, csak meglepődtem. Egyébként az osztály társaimnak nagyon nem tetszik, hogy jóba vagyunk.
Márk: Hát nyugodtan bekaphatják. Akiknek nem tetszik, hogy jóba vagyunk nyugodtan akasszák felmagukat.
Emi: Elhiheted, hogy engem se érdekel. De csak azért csinálják mert Eszternek tetszel, és az hogy mi most beszélünk a szemükben egy utolsó köcsög vagyok.
Márk: Szard le. Engem pont nem érdekel egyik se.
Emi: Engem se!
Márk: Akkor jó.
Emi: Egyébként neked lassan lesz a szalag avatód igaz?
Márk: Igen.
Emi: Akkor majd szeretnék látni képet rólad ha öltönyben vagy.
Márk: Nem vagyok az a fényképező típus.
Emi: Nem baj én szeretnélek látni.
Márk: Jó meglátom mit tehetek az ügy érdekében.
Emi: Haha!
Márk: De persze majd csinálok. És ha lesz küldök.
Emi: Helyes!
~pár órával később~