Vérszomj & Vámpírvér novella [Befejezett]

5. Jimin

1820-ban Busanban voltunk. Itt gazdagodtunk egy új taggal. Jiminnek más a története, mint nekünk. Őt nem ismertük halandóként.

Éppen egyedül mentem hazafelé késő este mikor megláttam a kék-zöld foltos, vérben fekvő, félholt fiút. Konkrétan már alig élt. Csak úgy tudtam megmenteni, hogy átváltoztattam. Ezután pedig gyorsan, az akkori lakhelyünkre vittem. A srácoknak gyorsan elmondtam mi történt, ezután pedig vártuk hogy magához térjen.

Mikor pedig ez megtörtént, elmondtuk neki a történteket és megpróbáltuk kifaggatni. Meg akartuk tudni, hogy mi történt vele, de ő a kelleténél többet, nem kommunikált velünk. Láttuk rajta, hogy meg van törve. Sokszor vonult el és volt egyedül.

Szerettünk volna neki segíteni, de olyan volt, mintha egy falat épített volna maga köré, amit mi sem áttörni, sem átmászni nem tudtunk.

Majdnem 10 évbe telt, mire teljesen megbízott bennünk és elmondott mindent.

Egyszer egy vadászatunk után összehívott minket és beszélni kezdett.

Elárulta, mi is történt vele igazából.

Egy gyönyörű lány volt a jegyese. Erre a lányra pedig szemet vetett Jimin öccse. Már nem sok volt hátra az esküvőig mikor egy ágyban találta meg a két személyt. Egyszerűen nem tudott mit tenni. Elöntötte a düh. A fivérét addig verte ameddig az el nem ájult, szerelmének a nyakát pedig túl sokáig szorította.
Ezután a tette után tört meg teljesen. Alig akarta elhinni hogy ezt ő csinálta, hiszen eddig semmi törvénybe ütközőt nem tett. Elment egy kocsmába, hogy megpróbálja elfelejteni tettét. Nagyon leitta magát és hazafelé menet bele kötött egy csapat férfi. Félholtra verték őt és otthagyták. Ezután találtam meg én.

Hihetetlen volt számomra hogy Jimin ezeken ment keresztül.

Mikor hozzánk került még nem tudott erről beszélni aztán meg már félt elmondani, nehogy elítéljük a gyilkosság miatt. Nekünk persze ez eszünkben sem volt, hiszen mindannyiunknak van, egy vagy több, hullával végződő sztorija. Mikor pedig ezt neki is elmondtuk, látszott hogy megkönnyebbült.

Ezek után pedig elkezdett nyitni felénk. Többször járt el velünk vadászni és végre láttuk őt mosolyogni. Viszont a rémálmaitól szabadulni nem tudott. Kihasználta vámpír létének adottságát és volt hogy hetekig nem aludt. Inkább járta a várost vagy csak ült egyedül a sötét szobájában. Csak akkor pihent egy keveset ha már végkimerültségében elájult, de akkor is rémálom keltette fel. Párszor arra is volt példa, hogy nem ivott vért elég gyakran, próbálta éheztetni magát. Ez mindig kb húsz halottal végződött, hiszen felül kerekedett rajta az állati ösztöne. Az ilyen kitörései után általában méginkább magába fordult.

Pár évig ez a helyzet változatlan volt. Pontosan addig amíg nem találkoztunk Taehyunggal. Miután őt megismertük, minden megváltozott. Nem is tudom hogyan, de ő és Jimin rögtön megtalálták a közös hangot, mintha csak egy láthatatlan kapocs lett volna köztük. Legjobb barátok, lelkitársak lettek. És hiába voltunk még mi is ott négyen, Taehyung volt a gyógyír Jimin kiüresedett lelkére. Mi pedig örültünk, hogy társunk, igaz lassan, de felépül a több éve tartó depresszióból.

Itt is lenne Jimin része!😘