A maffia karjában

part 29

Egy hónapja történt a már csak Játszóházasnak nevezet történet. Az első napokon Jisoot rémálmok gyötörték, egy héten keresztül mind a két gyerek velünk aludt amit én nem bántam mert már megszoktam hogy velem alszanak. Jungkook először furcsálta hogy a szobánkban alszanak de aztán megszokta. Gyakran a szobánkba terelte a kicsiket a sajátjuké helyet.
Lassan vissza állt minden a helyére Jisoot beírattam az óvodába Jiho meg már egy hete kezdte az elsőt.

Lassan négy óra vagyis el kell indulnom a rossz-csontokért
Jisooért besétáltam az épületbe majd a dadusnak intve mentem be a terembe
- anya- dobta ki kezéből a barbit és csillogó szemmel szalad felém
- milyen napod volt- gugoltame kislányom elé
- jó volt de menjünk haza mert fáradt vagyok - nézet rám megjátszott fáradságal
- mitől, nem aludtál?
- sok itt a kicsi- monta halálos komolysággal
- na gyere menjünk a tesó már vár- felöltöztettem, oda adtam neki a nyusziját és ki mentünk az épületből
- apa otthon van?- kérdezte hátul ülve nyusziját ölelgetve
- nem hiszem, de majd jön pici
- jó- nézet ki az ablakon
Az iskolához érve Jisoo toporzékolva várta hogy kivegyem az üléséből
Kezét megfogtam és dudolászva sétáltunk be a kapun, Jihot egyből kiszurtam, integetve sétáltunk közelebb hozzá
- szia kicsi- öleltem meg pici testét
- szia anya- ölelte meg nyakam
- mi a baj Jiho- jobban mehnéztem a testét és egyből észre vettem kezén lévő kék lila foltokat
- mi történt Jiho ki bántott?
- az egyik fiú de nem fontos - nézet el oldalra úgy téve mindtha kicsit sem érdekelne a dolog, de tudtam hogy mérges és hasonló nyomokat akaat hagyni a másik gyereken de nem tehette
- haza megyünk apával beszélj jó?
- nem kell
- de kell Jiho itt az ideje- mosolyogtam rá majd kezét megfogva sétáltunk vissza az autóhoz.
- apa otthon van? - kérdezte Jiho is
- nem tudom kicsi- néztem rá a tükrön keresztül
A birtokra értve a két gyerek gyorsan szált ki az autóból, nem értettem mi ütött beléjük amíg meg nem láttam én is apjuk autóját
Be mentem a házba, felszedtem a kicsik ruháit a földről és felakasztottam a fogasra őket.
- apa, apa, apa nézd- hallotam a gyerekek boldog de kicsit erőszakos szavait, fel értem az emeletre mosolyogva néztem őket amint az apjukon csüngenek
- szia Selena- köszönt férjem nekem majd ennyivel letudva az egészet folytatta a beszélgetést
Hitetlenkedve mentem le a konyhába egy teát csináltam magamnak.
A gőzölgő sárga keverékkel kezemben indultam meg a teraszra
Óráknak tünő percekig néztem az elém táruló tájat.
Végig gondolva az elmúlt éveket, a sok fájdalom a szenvedés arra kellet hogy egy nap majd rá találjak valakire aki megment a sötétségből. Minden nap azon voltam hogy soha ne keljen átt éljem azokat a szörnyű napokat.
- anya gyere gyorsan- kiáltott ki Jiho a konyhából, fel-tápászkodtam és be mentem a konyhába ahol minden kivolt díszítve, férjem kezében volt egy nagyon szép torta, ha az ízé is olyan jó lesz ahogy kinéz a legjobb süti lesz amit valaha ettem. Felcsendült a már jól megszokott szülinapi dal,amit Kook és a gyerekeim is énekeltek teljes bele éléssel. A szám után elfújtam a gyertyát amin hihetetlen hogy egy harmincas szám volt. Ez idő allat meg lett mindenem, van két okos gyerekem akiket mindennél jobban szeretek
Soha nem fogom elfelejteni a múltat de talán mostmár tudok koncentrálni a jelenre. Sok akadályon mentem átt de itt vagyok és élek méghozzá boldogan.
Nem akarok a keserves múltra gondolni azokra az időkre mikor ide kerültem, nem akarok ara emlékezni milyen érzés volt minden nap átt élni a megaláztattásokat. Új életet akarok kezdeni és elfelejteni a múltat és ehez kellenek a gyerekeim és a mindig melletem álló Jungkook......