Alone again. [5sos magyar fanfiction]

1, rész~

Mindenki rosszul viselte a halálát. Senki sem gondolta, hogy képes lenne ezt megtenni. De amióta a kezembe került a napló egyre inkább bizonytalanodom. Rengeteg tény áll fent, hogy él meg, hogy nem. De én láttam a saját két szememmel, meghalt. Megölte magát. Még annyi mindent elakartam neki mondani...

A bakancsom gumitalpa tompa csattanásokkal ért földet a betonon. Nem hiszem el, hogy ezt teszem. A környék azóta sem változott semmit mióta. A régi próbatermünkhöz mentem, itt láttam Őt elöszőr. Derékig érő fénylő fekete haja göndören omlott vállaira, rideg kék szemei szikráztak a napfényben. Rövidnadrágot viselt egy futópóló kíséretében ami igen sokat mutatott lapos hasából. Emlékszem azért jött be a terembe, hogy megkérdezhesse, hogy mennyi az idő. Michael lecsapott rá. Megráztam a fejem, túl sok az emlék.
A próbateremhez odaérve láttam milyen állapotban van. A faház szerűség szinte romokban állt. Benyitottam az ajtót, ami nyikorogva nyílt ki. Este elég ijesztő egy hely. A tér teljesen üres volt csak középen volt egy kis fém doboz. Akkor Winter...? Közelebb mentem, minden lépésnél megnyikkant a padló. Idegszálaim megfeszültek mikor a dobozért nyúltam és kinyitottam. Nincs benne semmi.
-Csak nem ezt keresed?-kérdezte egy hang mire megremegve néztem fel. Egy alakot vettem ki, a sarokban áll. A hangja alapján lány lehet. Előre nyújtotta a tenyerét amiben egy CD-t tartott. Vissza verte az ablakon beáralmó hold fényét, ami egyenesen a lány arcát világította meg. De így is csak a fagyos kék szemeket láttam. Winter?
-Winter?-hangom megcsuklot. A szívem hevesebben kezdett el verni. Tényleg Ő lenne az? A lány felnevetett.
-Nem, Amethyst vagyok.-mondta és kisepert egy tincset az arcából.-Te meg bizonyára Luke.
-Honnan tudod, hogy hívnak?-kérdeztem és hunyorogva néztem a lányt.
-Winter mindent elmesélt.-magyarázta és előrébb lépett. Hollófekete haja lágyan fogta körbe arcát.
-Te Winter...?-ennyit tudtam csak kinyögni.
-Az unokatestvére vagyok.-felelte és egy fekete tincset kisöpört a szeméből.-Neked kell segítenem.
-Miben?-kérdeztem és egy lépést tettem felé. Nem hátrált.
-Tudod Win nekem sem mondott el mindent. De tudok annyit, hogy te rá jöhess a titokra. Szóval itt a CD. Egyenesen menj haza és nézd meg.-mondta és felém nyújtotta a kezét. Elvettem a CD-t és az ingem zsebébe dugtam.
-Este, egyedül akarsz haza menni..?-kérdeztem, a hangom megremegett. Nem kéne egyedül haza engednem. Mosolyogva megrázta a fejét.
-Nem lesz bajom Luke. Menj haza.-ennyit mondott majd elment, itthagyva engem a rideg faházban.
Nem értem mit akart ezzel Amethyst, ahogy azt sem Winter mit akar tőlem. Viszont a CD-n lehetnek olyan dolgok amikkel sok titok lezárulhat...remélem. Nagy lépsésekkel igyekeztem magam mögött hagyni a házat. Minnél messzebb az emlékektől, annál jobb.
***
Rákattintottam a play-re. Egy fekete hajú lány vigyorgott a kamerába.
-Szia, kedves nem tudom ki aki épp nézi a videót! Szeretnéd megtudni miért izgattalak fel a ténnyel, hogy még élek?-kérdezte kedvesen. Annyira hiányzik.-Szóval minden akkor kezdődött mikor kaptam egy levelet, egy idegentől. Az állt benne, hogy meghalsz kurva, ha továbbra is együtt maradsz Michaelel. Aranyos mi? Kidobtam a levelet a kukába. Ám másnap újabb levél fogadott az iskolai szekrényemben. Nem viccelek különben kikerül az a kép. Ennél kissé beijedtem, de valami unatkozó gyerek nyomorékságságára fogtam, hisz senki nem tudott a rajtam és Ashtonon kívűl a képről.
Megállítottam a videót. Nem megy ez nekem tovább. Miért én vagyok az áldozat? Rühellek mindent és mindenkit. Felültem az ágyamban és elővettem a telefonom. Tárcsáztam Asht. A 4. csöngésre vette csak fel.
-Hálló, bro?-szólt bele, megszokott szórakozottsággal a hangjában.
-Mit tudsz a Winter és rólad készült képről.-kérdeztem belevágva a közepébe. A telefon sípolni kezdett. Lerakta.