Alone again. [5sos magyar fanfiction]

3,rész~

Az egész világ maga a képzelgések hada. Semmi sem lehet valóságos, mert semmi sem az. Csak a képzeletünk vad szüleményei. Én sem térdelek most egy pub kukája mögött vagy valami. Vagyis de. Pontosan ott térdelek egy rohadt kuka mögött, hogy teljesítsem a 3. kérést. Azt, hogy törjek be a pubba, menjek be a női mosdóba és hívjam fel azt a telefonszámot ami a 3. ajtó kilincse felett van.
-Jól kicseszel velem Winter.-motyogtam és a hajamba túrtam.
-Winter mindenkivel kicsesz.-szólalt meg Amethyst is.
-Ettől nem érzem jobban magam.-néztem rá csúnya szemekkel. Amethyst vállat vont, majd besétált a pub hátsó bejáratán.-De ott őrök vannak...
Rám sem nézve állt be a két őr elé. A jobb oldalinak a karjára tette az egyik kezét és végig simított rajta. Valamit a fülébe susogott. A pasi elvigyorodott egy "majdúgyismegpaszlak" fejjel és elengedte. Amethyst felém fordult és befelé intett a fejével. Gyorsan beiszkoltam a két kigyúrt vadállat között.
-Még most se értem miért segítesz nekem.-próbáltam túl kiabálni a hangszórókból áradó elektro zenét.
-Mert tartozom neked.-kiabált vissza. Zavartan néztem rá, miközben a wcék felé rángatott.
-Mert?-kérdeztem amikor egy kihalt folyosóhoz értünk.
-Mert a 'halálba-itt kis idéző jeleket mutatott ujjaival.-vitted Wintert.
-Én?
-Te.
-Biztos, hogy rám gondolsz?
-Van más Luke Hemmings aki felcsinálta a részeg Winter Blacket?-kérdezte felvont szemöldökkel. A hangjában volt némi élesség. Au.
-Jó na.
-Itt vagyunk.-morogta és kitárt egy fehér ajtót amin különféle írások voltak. Bent egy pár próbálta felfalni egymást. Guszta. A 3. ajtóhoz mentem és a kilincs fölött kerestem a telefonszámot. De nem volt ott semmi.
-Itt nincs semmi.-mondta Amethystnek.
-A másik oldalról a 3.-mondta sóhajtva. Úgy beszél velem mint valami fogyatékossal. Oda mentem a másik oldalról a 3.hoz. A kilincs fölött bele volt vésve az ajtóba pár szám, vagyis egy telefonszám.
-Megvan.-mondtam, csak úgy magamnak. Bepötyögetem a telefonomba a számot és indultunk is ki. Ám a táncparkett előtt egy szőke hajú lány rám akaszkodott.
-Hey.-lehelte az arcomba mikor lehúzott magához. Arrébb mentem tőle. A lehellete bűzlött az alkoholtól. És részeg lányokkal enm szabad kikezdeni. Tapasztalat. Amethyst után vergődtem át az izzadt táncoló embereken. Lihegve szívtam nagy levegőt a késő esti szombati levegőből.
-Hívd már fel azt a számot.-csattant fel út közben Amethyst.
-Jó.-morogtam és elővettem a telefonom. Rámentem az 'idegen' néven elmentett számra. Fülemhez vettem és hallgattam a pittyegést.
-Igen?-egy rekedtes hang szólt bele.
-Luke Hemmings vagyok. Wintertől kaptam meg a számod.-mondtam az előre kigondolt szavakat.
-Á Winter.-itt elnevette magát.-Rég hallottam felőle. Hogy van?
-Winter meghalt.-mondtam és vártam a pasi reakcióját.
-Akkor már értem miért keresel.-mondta semmilyen hangon. Nem viseli meg, hogy meghalt?-Ace Langdon vagyok. A szakmám sokakat megijeszt pedig nem vagyok ijesztő. Csak egy szimpla szervkereskedő.
-Sze-szervkereskedő?-dadogtam mire Amethyst is érdeklődve fülelt.-Mit akart tőled Winter?
-Azt akarta, hogy vegyem el tőle a kisbabáját és adjam el pénzért.-mondta undorodva. Az állam a földet verdeste.-Természetesen nem tettem ilyet. Dühös lett és közölte, hogy pénzre van szüksége mielőbb. Aztán olyan dolgot tett ami még engem is megrémisztett.
-Mit tett?
-Winter me...-a vonal megszakadt mielőtt választ tudott volna adni. Ez már kezd sok lenni. Mi a fasz van veled Winter? Amethystre néztem aki csak a távolba meredve bámult. Winter nagyobb titkot rejteget mint gondoltam.