||A jégherceg és virágszála történetei|| Kaeya x Genshin OC

||A promise to you||

Egy szép, napos reggelre kelhettek fel a mondstadt-i lakosok. A lovasság kapitánya már régóta fent volt, hiszen túlságosan is egy dologra koncentrált már hetek óta. Frusztrált volt, ami rá egyáltalán nem volt jellemző. Ezt Willow és Diluc is megemlítette neki gyakorlatozás közben, ami egyáltalán nem segített, de a mai napon próbálta magát nyugodtnak mutatni, mivel szerette volna, hogy ez a nap tökéletes legyen a számukra. Pár hete terveztek egy utat Inazumába, amolyan kikapcsolódás gyanánt, és természetesen azért is, mert meg akarták látogatni a messze élő barátaikat. Még előző este mindent összepakoltak az útra, már csak a két utazó hiányzott. Kaeya még kedvese mellett feküdt, figyelve minden kis mozdulatát. Lágyan simogatta a lány hátát, közben néha enyhén meghúzta a kócos, lila haját. Eira erre csak közelebb bújt a férfihoz, ezzel mutatva ki, mennyire is tetszik neki ez a kellemes mozdulatsor.

-Jó reggelt, sweetheart~ -szólalt meg lágy hangon Kaeya, közben egy lágy puszit nyomott párja homlokára, amit a lány kifejezetten szeretett.

-'reggelt, Kaeya... -dünnyögte álmos hangon a fiatal nő, miközben a másik fél mellkasába fúrta fejét.

-Hogy aludt az én szépségem? -közben folytatta a simogatást, kényeztetni szerette volna párját a hosszú út előtt.

-Viszonylag jól... Bár a hátam nagyon fáj...

-Már csak pár hónap, és újra tudsz majd a hasadon aludni. Hamar el fog telni, ne aggódj ~ -próbálta nyugtatni kedvesét, aki már hat hónapos terhes volt. Még mindig hihetetlennek tűnt a férfi számára, hogy hamarosan édesapa lesz. Sosem gondolta volna, hogy lesz majd egy ember az életében, aki ennyire sokat fog jelenteni neki, és hogy képes lesz mellette elköteleződni. Hosszú és nehéz utat jártak már meg, de közösen átvészeltek minden kis akadályt, ami meglepte őt. Félt is egy kicsit, hogy talán Eira nem boldog mellette és csak kényszerből marad vele, de ilyenkor a lány mindig emlékeztette hogy ez nem így van.

-Mmm, addig meg maradsz te és a kényelmes felsőtested... -kissé mosolyogva nyomott puszit a mellkasára, majd lassan a férfi szemeibe nézett, mire ő csak szélesen elmosolyodott.

-Készen állsz a mai napra? -mindeközben tovább folytatta a cirizést, időnként pedig csókot lehelt a lány fedetlen vállára.

-Amennyire lehet, igen. Bár félek, hogy nem fogom majd bírni a sétát.

-Oh, erős nő vagy, biztos vagyok benne, hogy bírni fogod~ Na gyere, öntözzünk fel, lassan indul a hajónk.

Kaeya kezei közé fogta párját, és a szekrényük elé vitte őt. Ott letette, majd keresett neki egy ruhát, ami elég kényelmes volt ahhoz, hogy túrázzanak benne. Évek óta ez a rutinjuk, mikor Kaeya is otthon tud lenni. Nagyon hamar összeszoktak, így sosem volt probléma a reggeli készülődés. Öltöztetés közben a fiú mindenhol kényeztető puszikkal árasztotta el a lány testét, néhol kissé meg is harapta, ezzel jelezve mindenki számára, hogy Eira az övé, noha ezt már mindenki tudta. Mikor ő is felöltözött, felkapták a már előre összekészített csomagokat, majd útnak indultak. Liyuebe lóháton mentek, próbálták Eirát kímélni a hosszú és megerőltető túráktól. Amint a városba értek, elkezdték Beidout keresni, akivel megbeszélték, hogy segít nekik Inazumába jutni. Nem telt sok időbe, mire megtalálták a kalózok kapitányát. Éppen Kazuhával beszélgetett a hajó előtt, láthatólag nagyon jó kedvvel. A pár csak mosolyogva ment oda a nőhöz, aki meglátva őket még szélesebb mosolyra húzta ajkait.

-Eeey, Eira és Kaeya! Rég láttuk egymást! -Beidou lassan végig nézett Eirán és szerette volna megölelni, de észrevette a furcsán nagynak tűnő pocakját, és teljesen meglepődött.- Nocsak, kismama vagy?