B R E A T H

XXI.

Másnap borzalmasan keltem. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Feltápászkodtam az ágyamban és ahogy felültem nagyon kényelmetlenül éreztem magam. Felálltam és megnéztem magam a tükrömben és ekkor vettem észre, hogy még mindig a tegnapi ruha van rajtam. Elszörnyedtem mikor láttam hogy, hogy nézek ki. Az arcomon el volt kenődve a smink, a hajam kócosan állt össze-vissza, és a szemeim vörösek voltak a sok sírástól. Ahogy a tükör előtt álltam és néztem a teljesen szétzuhant képmásomat, előtörtek a tegnap esti emlékek és éreztem ahogyan egy könnycsepp lefolyik az arcomon. Az ajtóm egyszer csak kicsapódott és ekkor anyám valósággal berontott az ajtón és majdnem el is esett. Ijedten megpördültem a tengelyem körül és nagyra tárt szemekkel néztem rá. Gyorsan megtöröltem a szemem nehogy észre vegye, hogy sírok.

- Jó reggelt kincsem, vagy inkább már jó napot - nevetett anya én pedig az éjjeliszekrényemhez rohantam, hogy a telefonomon megnézzem az időt.

- Te jó ég már ennyi az idő? - kiáltottam a telefonom kijelzőjére, ami délután 4 órát mutatott. Hogy voltam képes ennyit aludni, még egy csecsemő sem alszik ennyit.

- Mikor tévedtél haza, hogy ennyire fáradt voltál? Vagy ennyit ittál? - kérdezgetett anya viccesen, de nekem nem volt hangulatom hozzá.

Anya mikor meglátta az arckifejezésem egyből elhallgatott és végig nézett rajtam, majd az arca átváltott aggódóvá.

- Mi történt? - kérdezte aggódva és közelebb lépett hozzám.

- Semmi - vágtam rá, de nagy hiba volt. Anyának sosem hazudtam és nem is lehet neki, mert egyből tudja ha valaki hazudik neki.

- Rosetta mi történt? - kezeivel megragadta a két vállam és maga felé fordított.

- Csak nem úgy alakult a tegnap este ahogy akartam - mondtam neki szomorúan.

- Hayes volt? Én esküszöm megölöm azt a fiút, mondtam hogy olyan mint az apád - kezdte el szidni Hayest.

- Dehogy anya, Hayes nem csinált semmit - védtem meg.

- Akkor még is ki bántott meg ennyire? - kérdezett vissza anya.

Nem szóltam semmit, mert tudtam ha kimondom a nevét akkor elerednek a könnyeim, azt pedig nem akartam. Anya nem szólt semmit, csak megrázta a fejét és szorosan magához ölelt. Visszaöleltem és ott álltunk némán ölelkezve. Nem tudom mennyi idő telt el, de egyszer csak anya elengedett és komoly tekintettel nézett rám.

- Ma itthon leszünk veszek popcorn és sok csipszet és bekuckózunk a nappaliba, mit szólsz? - mondta és a mondat végén elmosolyodott.

- Rendben - mosolyogtam rá halványan.

Anya ez után elment bevásárolni édességből, én pedig addig rendbe szedtem magam. Lemostam a sminkem, letusoltam és felöltöztem. Mire kész lettem anya is megérkezett és együtt össze készítettük a sok édességet amit hozott, majd a nappaliba vittük. Anya előszedett a szekrényből egy hatalmas plédet és betakartuk magunkat, úgy ültünk le a TV-hez. Bekapcsoltam a Netflixet és kerestünk egy olyan filmet amibe nincs romantika, így egy horror mellett döntöttünk. Anya imádja a horror filmeket, szinte az összeset megnézte már ami csak létezik. Én is szeretem, de nem annyira mint ő. Fura lehet, de valakinek a vígjáték vagy az akció a kedvenc műfaja, az én édesanyámnak pedig a horror.
A horror után egy akció filmet néztünk és így váltogattuk a filmeket. Néhányat csendben végig ültünk, néhányat pedig anya elkezdett kifigurázni, hogy jobb kedvre derítsen, ami sikerült is és a végén már én is vele együtt parodizáltam a filmeket.
Jól éreztem magam és örültem, hogy eltereli a figyelmemet. Tudtam, hogy tudja mitől vagy inkább kitől vagyok ilyen szomorú, de anya mindig is úgy volt vele, hogy ha készen állok akkor elmondom neki úgy is. Ebben sosem tévedett, mert mindig elmondtam neki, hogy mi bántott, csak most több időre volt szükségem.