[6. Rész~Takarítás]

288 16 5
                                    

   Egy hónappal később reggel Thalia nem keltette a fiúkat. Készülődni kezdett. Még fehérneműben volt amikor tükre elé állt. Haján látszódott a hónappal korábbi kötél szorítási nyoma. Csípőjén egy nagyjából beforrt pár centis seb. Karjain és lábain kisebb, nagyobb kék lila foltok. Másik csípőjén egy róka tetoválás. Szekrényéből fekete szűk farmerját vette fel elsőnek. Vörös ujjatlan után térd csizmát, aminek szárába reszelőét és pár dobáló kését tette. Végül fekete bőr kabátját, aminek hátulján vörössel rajzolt róka körvonal volt. Szobájából kilépve barátait látta meg. Az asztalnál ülve kávéztak.

-Reggelt.-Ment a kávé géphez Thalia.

-Neked is.-Felelték.

-Indulnunk kéne.-Nézet rájuk.

-Mire megiszod készen vagyunk!-Vigyorgott Piranha.

-Rendben van.-Válaszolta érzelemmentes arccal. Szájához emelve bögréjét egyszerre lehúzta az egészet.-Pizsamában jöttök?

-Dupla fekete kávét húztál le..-Dolgozta fel a Kígyó.

   Nagy nehezen feldolgozták a lány tettét és öltözni mentek. A Róka olyan gyorsan vezetett, hogy egy óra múlva már le is parkolt a ház előtt. Mordon intett neki, hogy maradjanak bent. Lehúzta az ablakot és levette napszemüvegét.

-Ma nem itt leszünk.-Recsegte Alastor.-Erre a címre, ott kell ma kedvesnek lenniük.-Nyújtott át egy cetlit.

-Mit írjak a GPS-be?-Kérdezte Darius.

-Semmit.-Vette vissza napszemüvegét.-Tudom az utat. Ott.-Intett Tonksnak.

   A gázra taposva elhagyta az utcát. Ismerős utakat elakarta hagyni, így gyorsított. A félórás utat tíz perc alatt vezette le. Nem messze a háztól parkolt le. Mind mély levegőt vettek majd kiszálltak. Isaac Thaliának átnyújtotta a lány táskáját és elindultak a ház felé. Éppen akkor nyílt ki.

-Dumbledore..-Motyogta Richard. Az idős igazgató eléjük sétált.

-A mai napot itt töltik és az esti ünneplésen is maradhatnak.-Magyarázta.

-Ünneplés?-Kérdezte Darius.

-Ms. Granger és Mr. Weasley prefektus lett.

   Egy pálca lendítéssel kinyitotta a házat. Thalia ment leghátul. Amint Dumbledore benyitott az étkezőbe Tonks felpattant. Mind a négy fiú beért, Róka pedig utolsónak lépett be. McGalagonyra néztek először, ravasz mosollyal. 

-Szerintem mindenki ismeri vendégeinket, legalábbis neveiket. De azért kérem, mutatkozzanak be pár szóban.-Mosolygott rájuk halványan Dumbledore.

-Cápa, kezdenéd? Vagy először megőszülünk?-Kérdezte gúnyosan Piranha.

-Miért én? Te lepleződtél le hamarabb!

-Akkor kezdje Medve!

-Én aztán nem! Kígyó, te vagy a rangidős!

-Piranha lepleződött le elsőnek.-Nézett az érintettre. Veszekedés alakult ki a négy fiú között. Thalia szemét forgatva figyelte őket, de elege lett.

-Fiúk elég legyen!-Elhallgattak.-Piranha, Cápa, Medve, Kígyó és én. Értettétek, vagy emeljem meg a hangomat?-Hevesen bólogattak.

-Michael Athob vagyok, Piranha. 

-Richard Flint és a Cápa!

-Isaac Monstro, Medve vagyok.

-Darius Bulstrode, Kígyó.

-Nem volt olyan nehéz, igaz? Thalia Rosamffin vagyok, Róka.-Mindenkin végig ment a tekintete, főleg Harry Potteren és Sirius Blacken.-Mit kell csinálni? 

-Első feladat a Rókáé.-Kezdet bele Mordon.-Tanítson meg valamit Nymphadorának.

-Ne nevezz Nymphadorának!

-Nagyszerű, mit?-Kérdezte miközben a fiúk leültek.-Magassarkúban járni? Kést dobni? Pisztollyal lőni? Oroszul? Franciául? Bokszolni? Vezetni? Határozza meg! Ahogy eddig tette! 

-Énekelni!-Vigyorgott Piranha, Cápa vele együtt felnevetett.

-Arra a késes dologra!-Cápa ezt az ötletét, bár ne mondta volna. Thalia ugyan is csizmájából elő rántotta egyik kését és a székre dobta, pont a lába közé.

-Igen, Rémesszem?-Kérdezte a vörös lány miközben kirántotta a kést.

-Miféle késes dolog?-Hozta fel a témát, amit a Róka nem akart hallani.

-Ehhez kell egy kávé..-Ment a konyha részbe.-Kígyó, megtennéd?

-Rókát a szülei balletra járatták, egészen szökése napjáig. Ő nem hagyta abba, mármint az egyensúlyt. Egy kést helyez le a földre, élére. Annak a nem éles, tartó részére rátud állni, egy lábbal.-Magyarázta miközben a lány visszatért a kávéjával.

-Addig találja ki mindenki, míg megiszom.

-Az sok idő!-Szólalt meg az egyik iker.

-Majdnem tele van a bögre!-Fejezte be a másik.

-Hát legyen.-Thalia szájához emelte.

-Mondjuk a...-Kezdte Tonks. Róka viszont lehelyezte az üres bögrét.

-Ms. Rosamffin!

-Elég, ez sok idő.-Ült le ő is. Ron nagyon nézte őt. 

-Balett!-Mondta nevetést visszatartva Mrs. Tonks.

-Anya!

-Annál hamarabb megy vagyunk.-Állt fel és a szalon részbe ment. Mire mindenki kiért, eltolta a kanapékat. Magassarkúját levette és balett cipő volt rajta. Tonks is varázsolt magának egyet.-Emelkedj fel.-Állt lábujjhegyre, Tonks viszont elesett.

-Nem megy.

-Mintha magamat hallanám!-Hajolt le hozzá és kötni kezdte a szallagot.-Csak én öt éves voltam, mikor a szüleim kényszerítettek. Elrontottam valamit, Crucio. El estem, addig irányítottak Imerioval míg össze nem estem a fájdalomtól. Csak keres egy pontot.-Állt fel és egyik lábán állt, másikat magasra emelte.

   Órákkal később Tonks már megtudott állni lábujjhegyen és segítséggel állásból hídba leereszkedni..  Egész nap segítettek. Fiúk takarítottak, Thalia a főzésben segített. 

-Ez nem megy zene nélkül.-Emelte pálcáját Thalia és meglendítve azt zene szólalt meg. 

   Takarítani ment segíteni, a szalont csinálták. A zenének mindenki örült. Néhány részletbe Thalia be énekelt. Cápa és Piranha gyakran megpörgette Ginnyt és Hermionét. Három ilyen pörgős zene alatt végeztek a helységgel. Ebédelni együtt mentek. Thalia viszont nem ült le, Piranha mellett állva kezelte a bal kezét,

-Kellet neked beleütni a falba. Kezdem azt hinni, hogy szereted a fertőtlenítőt.-Törölte meg azzal a kezét.

-Persze! Imádom!-Felelte miután bekötötte a kezét. 

-Amennyire az emberek a babonázó mosolyodat.-Tartotta vissza mosolyát a Medve.

-Babonázó mosoly?-Kérdezte a Lupin férfi velük szemben.

-Szerintem a vörös lány is tudja.-Intett Ginny felé Róka.-Sokat tud rólunk, úgy érzem.

-A Róka olyan mosolyt tud, ami megbabonázza az érintettet. Pár évvel ezelőtt úgy ráztak le pár aurort, hogy rájuk mosolygott.

-Azt kellett volna megtanulnom!-Modult egyet játékosan Tonks.

_____________________




Her smile is like a superstitionOnde histórias criam vida. Descubra agora