Her smile is like a superstition

[5. Rész~A Róka edzése]

-El meséled a történteket?-Kérdezte Ginny Tonkstól.

-Érződik, hogy ki a főnök.-Kezdett bele.-A Rókának kezes bárányok! Ott van a Kígyó, ő csak benne bízik igazán. Piranha állandóan verekedett volna. A Cápa pedig volt a verekedő alany. A Medve pedig szócsatázott velük.-Mesélte a nála fiatalabbakra nézve.

-És holnap ismételten velünk lesznek, kölyök.-Pillantott a metamorf mágusra Mordon. 

   Eközben a Rossz Fiúk a tévé előtt ültek.  Thalia, hagyta őket. Az asztalnál ült és rajzolt.

-Nekem nem megy, elmegyek .-A fiúk hüvelyk ujjukkal jeleztek és folytatták a kviddics meccset.  Thalia először átöltözött kényelmesebb ruhába és a liftbe lépett.

   Míg az felért rövid haját copfba fogta. Kiérve felfelé nyújtózott, pisztolyát derekára erősítette és elindult. Futni kezdett, futott ahogy csak bírt. Elakart futni a problémák elől. Rengeteget futott, de nem is fogta fel a távot. Tudta, hogy a közelben van egy kis város. Grimmauld térnek nevezik. Ott egy edző pálya, fiatalabb korában gyakran oda szökött szüleitől. Fülében a fülhallgatóban hangosan szólt a zene, nem koncentrált a külvilágra. Az üres edző részre érve nyújtott egy keveset majd a magasabbik nyújtó falra ugrott. Erősen tartva húzta fel magát.

-Ginny! Gyere gyorsan!-Kiabálta Hermione az ablaknál állva.

-Mi az Hermione?-Kiabált a másik szobából.

-Látnod kell! Gyere!-A vörös hajú lány oda futott.-Oda nézz!

-Az ott..?-Nézett döbbenten.

-Kit láttok?-Jelent meg mögöttük a három fiú.-Azt a Merlin!

  Mind a húzodkodó Thalia Rosamffint látták meg. Mrs. Weasley akárhogy szólt nekik, hogy ideje lefeküdni, nem figyeltek. Csak az ablaknál álltak mind az öten. Látták ahogy a lány helyzetet cserél. Lába van fellógatva, kezeit tarkójára helyezi és úgy ül fel a rúdra.

-Belétek mi ütött?

   Szólt egy hang hirtelen. Hátra fordulva az össze házban lévőt megpillantották. 

-A Róka! Ott van!-Mondta izgatottan Ron.

-Az lehetetlen, mit keresne i..-Kezdet Mordon az ablakhoz biccegve. Szava viszont elállt mikor meglátta a lányt.-Ott van Rosamffin.-Recsegte.

   Mindenki az ablaknál állt, a lány nézve. Ő éppen leugrott és nyújtózott. Észre sem véve, hogy két férfi közelít felé. Mordon már készítette pálcáját, de a lány megfordult. Arthur az ablakra hallható bűbájt szórt, így hallották őt.

-Megint itt, Thalia?

-Az a megint tíz éve volt utoljára. Megfognád?-Adta a kötél egyik végét az egyiknek a másiknak a másikat.-Hülyék vagytok!

-M..-Kezdte az egyik, de a lány a kötél közé rohant.

-Ne menekülsz! Rossz ötlet volt!-Mosolygott győztesen az egyik.

-Puhány senki!

-Csak egy rabló vagy!

-Jaj! Mi lesz most velem? Hol van a hős aki megment?-Kérdezte gúnyosan elmosolyodva.-Nektek van szükségeteg rá.

   Leguggolt, így kiszabadult. Egyik fiút erőből felpofozta, másikat térden rúgta. Földre kerültek mindketten, miután Thalia megrántotta a kötelet. Pisztolyát pillanatok alatt elő rántotta és rájuk fogta. Egyikre a pisztolyt, másiknak a torkának tartotta a cipőjének sarkát. Csak, hogy magasított sarka volt. Edzeni is abban van..

-Csak egy rabló?! Egy puhány senki?!

-Szeretünk téged...De a parancs..-Mondta fájdalmasan.

-Hiába mondjátok, hogy szerettek! Engem nem szeret senki! Csak azt hiszitek! Engem nem lehet szeretni! Egy tolvajt nem lehet szeretni! Engem nem választana senki! ENGEM NEM LEHET SZERETNI!-A pisztollyal közéjük lőtt.-Senki nem választana egy szerethetetlen, gyilkos, tolvaj, kitagadott, senkit.-Leguggolt hozzájuk.-Álomban éltek, keljetek fel!-Azzal hátat fordítva indult el futva.

-Erre képes?-Kérdezte recsegő hangjával Mordon.

-Úgy látszik..-Bólintott Mrs. Weasley.

________________________