Őszi Románc

3.rész

Reggel még a szokottnál is fárattaban és kócosabb hajjal keltem. Komolyan nem aludtam jól, reggel úgy ébredtem hogy a takaróm ledobva a földre, az ágy másik végében van a fejem és a párnámat ölelgetem. Suliba menet még jobban elfáradtam mert Ashly mindenféle koreai dologról elkezdett magyarázni. Így az osztályterembe lépve úgy döntöttem, hogy bekuckózok az ablak mellé bedugom a fülhallhatóm és pihenek egy kicsit. Na a kis pihenésből 20 perc alvás lett így arra ébredtem, hogy Emi hív már vagy tizedjére. Csukott szemmel vettem fel és bár be volt dugva a fülesem akkor is odaemeltem a telóm.

-Amy, mi a jó eget csinálsz? - kérdezte.

-Aludtam - vágtam rá full kómásan.

-Megőrültél?!? Öt perc múlva becsengetnek!!! - mondta felháborodottan. Nem is értem, hogy miért is ő tart számon engem amikor vele van több gond!

-Nyugi csak zenehallgatás közben a teremben elaludtam, bent vagyok a suliban.

-Hála a jó égnek. De akkor most már kelj fel és készülj órára! - ígértette meg velem.

-Oké. Szia. - és végre kinyomtam.

Komótosan csukott szemmel kiszedtem a fülesem és levettem a szemüvegem, hogy megtöröljem a szemem mert furcsa módon könnyeztem. Mikor kinyitottam a szemem észrevettem hogy amelyik székre én feltettem a lában azon VALAKI már ült és az ő ölében voltak a lábaim. Reflexből gyorsan elkaptam és úgy csináltam mintha nem történt volna semmi, mire a széken üldögélő telefont nyomkodó Max hozzám nem fordult.

-Tudtad, hogy beszélsz álmodban? - kérdezte egy pimasz mosollyal. Nehéz volt nem hülyét csinálni magamból és éreztem hogy elvörösödik a fejem így vettem egy nagy levegőt és megpróbáltam nem leégetni magam.

-Tudtam. - Max arcáról rögtön legörbült az a mosoly és ő is észrevette, hogy nem vagyok abban a vidám kedvemben úgyhogy hagyta a témát és visszafordult a kütyüjéhez.

Első órán megint majdnem bealudtam és a kedvemet se vidította fel az idő, mivel szakadt az eső. Úgyhogy fejemre húztam a kapucnim és próbáltam figyelmesen jegyzetelni az órán. Jó bevallom egyszer-egyszer lehunytam a szemem, de volt aki rögtön felkeltett.

-Amy megmondanád nekünk a választ? - szólított fel fürkésző tekintettel a Brown tanár úr.

-Persze - a választ tudtam még akkor is ha nem hallottam a kérdést - A költészez napját április 11-én ünnepeljük, amikor is József Attila született pontosan 118 éve. - na a tanár erre teljesen ledöbbent ugyan úgy, ahogy a többiek hiszen mind látták, hogy szinte aludtam mikor feltette a kérdést.

-A válasz, helyes. - természetesen.

Az óra további részében a tanár szabad időt adott így kedvemre aludhattam volna, de valaki túlságosan figyelt ahhoz, hogy le tudjam hunyni a szemem így feltápászkodtam és felé fordultam egy jól irányzott mosollyal.

-Na mi olyan érdekes amit úgy figyelsz?

-Semmi csak nem gondoltam hogy ennyi re megviselt hogy valaki lesmárolt. - na ezt kár volt kimondania mert abban a pillanatban bennem felrobbant valami.

-Tudod nem mindig van az embernek kedve a világhoz, az élethez és bármi egyébhez. Nekem éppen elegem van a világból és minden létező emberből is. Éjszaka már alig tudok aludni, de eddig bírtam nincs tovább, elszakadt a cérna. Nem mindenkinek olyan nagyon tökéletes az élete. - mondtam felháborodottan és akarva akaratlanul mindeközben kaparni kezdtem a kezem amiből szép lassan kiserkent a vér. Csak akkor hagytam abba amikor éreztem már, hogy veszettem "kevéske" vért. Kis patakokba rendeződtek és cseppentek le a földre vörös foltot hagyva rajta.
- ....... - Max pislogás nélkül meredt rám - Vérzik a kezed! Nem kéne szólni valamelyik tanárnak?!
Na ekkor figyeltem meg jobban a sebemet az egész vörösre kikapart véraláfutásokkal és vérfoltokkal volt tele, hát tényleg nem volt az a nagyon szép látvány.