Őszi Románc

2.rész

Igazából nem tudom pontosan hogy ők randalíroztak-e, de a szemtanú azt mondta hogy látott köztük egy magas vörös hajú srácot én pedig csak egy ilyen embert ismerek az egész suliban. És a sejtésem bebizonyosodott ugyanis második órában az igazgató elkérte Max-ot azzal az indokkal, hogy beszélni szeretne vele. A tanár és a többi osztálytársam is azt hitte, hogy az átiratkozásával kapcsolatban kell beszélniük, de én éreztem nem erről lesz szó. Mikor visszajött már kicsengettek.

-Max miről akart beszélni veled a diri? - kérdezi egy osztálytársam.

-Á csak alá kellett néhány papírt írni a suliváltással kapcsolatban. - válaszol.

Aha sejtettem, hogy hazudni fog de én átlátok rajta. Aztán mire már senki se volt a teremben csak ő meg én akkor....

-Figyi!

-Igen? - néztem rá értetlenül.

-Ugye nem ijesztettelek meg tegnap? - mondta egy kicsit furcsa mosollyal.

-Engem eddig még egy élőlény sem tudott megijeszteni, maximum csak élő halott de őket is már keveset lehet látni. - hát szerintem nem erre a válaszra számított, de azért én jó visszavágásnak tartottam.

-Oh. Értem.

-Amúgy nem kéne hazudnod, nem szép dolog. - fakad ki belőlem.

-Mikor hazudtam én?

-Például most az osztálytársainknak, tudom hogy a tegnapi dologról beszélt veled az igazgató. - na erre pislogott vagy kettőt, asszem nem hitte hogy átlátok rajta.

-Te meg.. te meg honnan tudsz róla??? - kérdezte olyan hangerővel hogy be kellett fognom a fülem is.

-Úgy hogy én nem olyan vagyok, akit könnyen be lehet csapni. Mindent ki lehet olvasni a viselkedésedből. Számomra te egy nyitott könyv vagy.

-Mi vagy te mágus?!

-Nem csak tisztán látó egy tiszta elmével.

Úgy néz rám mint aki szellemet lát.

-Szóval akkor tényleg ti voltatok mi? - kérdezem meg még egyszer.

-Hát ja - motyogja.

Hát mi sem kellett ahhoz hogy elrontsák ezt a pillanatot, megcsörrent a telefonom. Hannah volt az ( egy évvel fiatalabb barátnőm ő se heteró ) már kerestek mindenhol úgyhogy megmondtam, hogy hol vagyok és kinyomtam. Ekkorra Max leült mellém és csak nézett előre, mint aki se hall se lát. Egyszer csak ököllel akkorát ütött a padra, hogy azt hittem kettétöri majd kiviharzott a teremből majdnem fellökve a lányokat.

-Hát ez meg ki volt? - nézett rám értetlenül Hannah.

-Új osztálytárs - mondtam neki unottan a plafont bámulva.

-És megtudhatnám hogy mit műveltetek? - kérdezte én meg úgy néztem mintha valami gondja lenne ha esetleg történt volna valami, de mivel semmi sem történt,ezért ez a kérdés még furcsább volt.

-Csak kioktattam a tegnapi grafitizésről.

-Ahhha. - nyújtja el a szót.

Hát csak nem hitték el. Úgy látszik nem bíznak bennem, na mindegy. Ezek után órák közben feltűnően közel ült hozzám Max. Mikor kicsengettek, villám gyorsan összepakoltam és már szálltam volna ki a padból amikor VALAKIII nem húzta be a székét. Muszáj voltam maradni mert akárhogy rászóltam többször, de már Ashly-re se tudtam számítani mert fogorvoshoz ment. Lassacskán összepakolt, de addigra már senki se volt a teremben, felállt majd az ajtó felé vette az irányt.

-Ez most komoly!? - kérdeztem felháborodva.

-Te most miről beszélsz? - nézett vissza az ajtóból, majd egy gúnyos mosoly után elhúzott.

-Hát ez nem lehet igaz!!! - kiabálom.

Mire kiértem a suli elé addigra már ott bandázott a többiekkel. Próbáltam rájuk se nézni, de hallottam pár olyan mondatot, hogy "Nézd max ott a csajod, nem hívod kicsit játszani!?" vagy éppen egy "Hű de jó nőt fogtál, mond hogy hülyébb mint te." hangzott el egy-két társától. Na én ekkor elégeltem meg a dolgot és fogtam magam, hogy innentől már nekem úgy is mindegy és egy szép biztató mosollyal elindultam feléjük.

-Hallod már!! Eltévesztette a csaj az irányt? - kérdezte az egyik idióta.

-Hagyd már! - vágta rá Max.

És én azzal a lendülettel ahogy odaértem teljes erőmből egy akkora taslit adtam, hogy még nekem is fájt és az egész utca visszhangzott. Ezután kaptam egy nagy "húúú"-zást, majd megfordultam a tengelyem körül és szépen, nyugodtan elindultam hazafelé. Miután már elég messze kerültem tőlük, végre kifújhattam a levegőt, aztán jött amire sohase számítottam volna. A hátam mögül valaki megfogta a karom, megfordított majd...majd egy egyszerű lendülettel lesmárolt!!!

Ez a fordulat elég hirtelen ért, de meglepetésemre nem volt szörnyű. Inkább meleg, meghitt, finom és érzékeny, nem volt tolakodó. Először tiltakoztam, de utána nem bírtam hiszen annyira határozott volt hogy nekem is muszáj volt viszonoznom. Végül ellöktem magam tőle, de még mindig fogta az egyik kezem így a másikkal újból meg akartam ütni, viszont most ügyesebb volt, mint a múltkor.

-Eressz el!! Mit képzelsz??! - mondtam felháborodottan.

-Én semmit - vágta rá ártatlan arckifejezéssel mire én éreztem hogy már teljesen elpirultam.

-De.... - akartam szólni viszont közbevágott.

-Megpofoztál mindenki szeme láttára, úgy gondoltam vissza kell adnom valahogy, viszont lányokat nem bántok így inkább úgy döntöttem kiakasztalak. Ennyi az egész. Kölcsön kenyér visszajár.

És ekkor megfordult és otthagyott az összes gondolatommal együtt. Ott álltam elpirult arccal, kusza gondolatokkal és egy érthetetlen érzéssel ami a gyomromban kavargott. Felébredtek a lepkéim🦋!!

Az az érthetetlen arc, amit vághattam ott abban a pillanatban, mint aki szellemet látott volna. Megértem miért néztek úgy rám az emberek. Kb egy percig álltam és bámultam a semmibe. Akkor eszméltem fel amikor csörgött a telefonom.

-Te meg hol a jó életbe vagy?!! - kérdezte Emi olyan hangosan hogy el kellett tartanom a fülemtől a telefont.

-A sulitól két saroknyira. - motyogtam, hagytam egy kis szünetet majd megint megszólaltam - Megkaptam életem első csókját!

Na erre a mondatomra Emi totál bezsongott és már fél perc múlva együtt sétáltunk hazafele miközben részletesen kifaggatott a történtekről. Az agyam eldobom tőle, eddig is sokat beszélt, de most olyanná vált mint egy hiperaktív kis nyuszi.

Pechemre anya már otthon volt és megkérdezte milyen volt a napom.

-Hát...ötöst kaptam fizikából, Ashly fogorvoshoz ment, kiderült, hogy tegnap Maxék randalíroztak a suli melletti sikátorban, kaptam néhány flegma beszólást a felsősöktől, majd megpofoztam Max-ot, mire ő követett és megkaptam életem első csókját egy olyan fiútól, akit még csak két napja ismerek. - mondtam egy levegőre és anya csak bámult egy ideig majd figyelmeztetett, hogy azért levegőt is vehetek.

Hát anyámnak fáziskésése volt mert csak estére fogta fel mit mondtam és vacsora közben csak erről lehetett beszélni, komolyan még a sót se kérhettem el mert ráfogta, hogy terelem a témát. Eszméletlen milyen az ember ha valaki ismerőse megkapja az első csókját. Anya annyira lefárasztott, hogy rögtön bealudtam ruhástul az ágyban és éjfél után keltem fel, hogy lezuhanyozzak. Komolyan, nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz a kamasz korszakom, pedig még csak most kezdődött.