A barátom Charlie (BEFEJEZETT!)

Te vagy az? 2.

Mikor 7.osztályos és 13 voltam egyik nap mentem suliba és az úton összetalálkoztam a barátaimmal. De akkor megláttam egy fa tövében ülni és rám meredni a két fehér szemével egy árnyékot. Kérdeztem a barátaimtól hogy ők is látják amit én, de nem. Tudtam hogy visszatért és megtalált. Mikor délután szóltam anyámnak hogy megtalált újra, anyám már mondta volna hogy költözünk, de közbeléptem.
-Ha velem akar maradni akkor maradjon, engem nem zavar.
Anyám rábólintott. Utánnanéztem a spirituális dolgoknak a neten és elég információt gyűjtöttem. Kristályok, füstölő pálca, só meg ilyesmi. Beszereztem mindent amire szükségem lehet.
Egy napon mikor a szobámban ültem és leckét írtam megjelent az ágyamon, és engem bámult a két fehér, üres szemével. Odamentem hozzá majd megkérdeztem:
-Szia! Hogy hívnak?
-Szia! Charlie! Te Lucy vagy!-válaszolt fura hangon- Emlékszel még rám?
-Charlie?-hiretelen eszembe jutott az a gyerekkori barátom akit elütöttek és meghalt. Könnyezni kezdtem.- Te vagy az?
-Igen! Hiányoztál Lucy! Megyünk labdázni?-kérdezte.
-Nem tudunk labdázni mert te egy szellem vagy, és amúgy is, tanulnom kell.
-Tényleg...-keseredett el Charlie.
-De tudsz nekem segíteni más dolgokban! Például elmondhatom neked a titkaim.
-De jó. Ha most élnék és meg tudnálak érinteni, megölelnélek.-momdta boldogan a kis Charlie. Ugyanolyan magas volt mint mikor élt, és ugyanúgy viselkedett, 8 éves gyermeki ártatlanság maradt meg benne. Sok mindent nem értett, bárcsak többet élt volna. De abban az a jó, hogy így halt meg, mikor minden körülötte boldog volt, mivel nem kellett átélnie azt a csalódást amit én is megéltem 12 éves koromban, hogy milyen komor, szürke és nem megértő a felnőttek világa. Az igazat megvallva, lett egy félelmem, felnőtté válni.