A barátom Charlie (BEFEJEZETT!)

Túlvilág 9.

Már nem éreztem semmit...csak annyit láttam, hogy a saját testem süllyed lefele a vízben, mellette pedig a barátsag nyaklánc..egyre csak lejjebb süllyedt mindkettő, még el nem nyelte a holttestem a sötét, mélytengeri hideg víz. Charlie volt velem szemben, de ezúttal, nem az árnyék formája, hanem a teljes képe mint mikor élt, annyi külömbséggel, hogy néhány helyen vérfoltok voltak rajta.
-Sajnálom, hogy te is úgy végezted mint én...-mondta Charlie és lehorgasztotta a fejét.
-És most? Mi lesz? Elköszönhetek édesanyámtól és a nagyszüleimtől?-kérdeztem és sírni tudtam volna, de nem voltam rá képes..valami nem engedte.
-Hunyd be a szemed-mondta Charlie, én meg engedelmeskedtem, de mikor legközelebb kinyitottam, egy kikötőben álltunk, és megláttam a nagyszüleimet, akikkel most közölték, hogy mindenkit kimentettek, és nem volt a hajón egy Lucy nevű lány, pedig volt...de meghalt..majd felhívták anyámat, hogy nem találtak meg és a hajó elsüllyedt. Hallottam anyám elcsukló hangját a telefonban ahogy könnyeivel küzd....majdnem meghasadt a szívem, ahogy hallgattam anyám zokogását és mérges szitkozódását, hogy hogyan lehettek ennyire felelőtlenek, hogy engem otthagytak..
-Meherünk?-kérdezte Charlie.
-Hova?-kérdeztem.
-A túlvilágra-válaszolt.
-Mehetünk..-sóhajtottam, majd behunytam a szemem. Egy mezőn találtam magam, és ott volt velem Charlie.
-Az volt a küldetésem, hogy végigkísérjelek az életed során, most befejezhettem...sajnos ez rövid idő volt, ez a 20 év amit veled voltam, de a sors így akarta...-mondta Charlie.
-Sajnos így lett...-horgasztottam le a fejem.
-Jössz labdázni?-kérdezte Charlie. Tudtam hogy korábban nemet mondtam mivel nem tudtam vele érintkezni, de mostmár tudok így elmosolyodtam és válaszoltam:
-Jövök!
       
                            VÉGE!