A barátom Charlie (BEFEJEZETT!)

Kivetett 3.

Eltelt lassan 1 és fél év mióta Charlie visszatért. Megszoktam ilyesztő kinézetét, és hogy mindenütt ott van. Kicsit magamba fordultam. Kezdtem depressziós lenni, mivel elhagytak a barátaim. Kivetett lettem és különc. Csúfoltak mert látom a szellemeket és a stílusom miatt mert goth voltam. "Ott jön a szellemes csaj!" "Nehogy ránk küldje a démonokat vigyázz!" "Boszorkány! Még elátkoz!" "Menj a szellembarátaidhoz te dilis"
Mutogattak rám ujjal. Kezdtem unni az életemet. 14 éves voltam, célok és álmok nélkül. Kezdtem belefáradni. Véget akartam vetni a földi szenvedésnek, és nyugovóra térni, végleg. Meg akartam halni. Reménytelen voltam. Elment az étvágyam és alig ettem.
15 voltam már akkor, még valahogy addig vonszoltam magam hogy éljek. 1 hónap telt el a szülinapom után, augusztus volt, mondtam anyámnak hogy kimegyek sétálni a városba, táskámba tettem egy lapot és egy tollat, vettem a bicskámat és kötelet loptam a garázsból. Hazudtam anyámnak. Az erdőbe mentem. Kerestem egy vastag faágat és felmásztam rá, tériszonyom volt így tudtam ha le is esek legalább kitöröm a nyakam és ott halok meg. Vettem a papírt és a tollat. Charlie nézte amit csinálok, feljött mellém a fára. Mély levegőt vettem, majd írni kezdtem:
"Az utolsó levelem. Nem bírom tovább, nem akarok élni, ez köszönhetem az osztálytársaimnak, ő miattuk vetettem véget a szenvedésnek. Üzenem nekik, hogy találkozunk a pokolban. Aki pedig megtalál engem az értesítse ezt a címet _____. Szeretnék nyugovóra térni, örökre." Kivettem a táskámból a kötelet majd beleraktam a papírt és a tollat és a táskámat a földre dobtam a fa tövébe. A fa ága köré tekertem szorosan a kötelet majd a másik végére akasztó göcsöt kötöttem és áttettem a nyakamon. Ugrani készültem, de Charlie közbe lépett.
-Ne halj meg! Az nem jó!-mondta Charlie majd könny csordult ki a fehér és üres szeméből.
-De mi értelme élnem? Se barátaim, se semmim, még anyámat se érdekli, hogy mi van velem.- tettem hozzá elkeseredett hangon.
-Szerezz barátokat! Segítek! Én máris a barátod vagyok!-mondta Charlie és próbált lebeszélni arról, hogy leugorjak. Végül nem tettem meg. Charlie ráébresztett hogy fontos az életem.