A Szomszéd srác

27 rész

Másnap:
Reggel apával elmentünk vásárolni meg moziba. Nagyon jól éreztem magam. De sajnos egyszer mindennek vége. Mennem kellett haza.
-Köszönöm apa, hogy nálad lehettem, nagyon jól éreztem magam- Adtam egy gyors puszit majd kiszálltam a kocsiból
-Örülök, hogy itt voltál, szeretlek- Kiabált ki utánam
-Én is szeretlek- Mondtam majd betértem a házba.
-Hahó anya, megjöttem-Kiabáltam miközben pakoltam le a cuccaimat.-Anya- Kiabáltam megint
-Itt vagyunk a nappaliba- Kiabált vissza
Mi? Mi az, hogy vagyunk? Nem értettem így bementem és ott ültek. Anya meg Krisztián. Ott ültek kávézgattak. Nem tudtam, hogy most nevessek vagy sírjak.
-Ez valami kurva vicc akar lenni? Hm?-Nevettem-Anya komolyan, mi ez?
-Átjött Krisztián-Mondta majd felállt-Átjött és elmondott mindent. Elmondta, hogy mennyire szeret és...- Folytatni akarta, de rákiabáltam
-Elég, hagyd abba kérlek-Csuklott el a hangom
-De szív...
-Hagyd abba! Most-Kiabáltam rá. -Krisztián nem voltam világos hm?-Néztem rá-Nem voltam világos, hogy nem akarlak látni, nem akarlak érezni és még egy légtérben sem tudok veled lenni mert ha veled vagyok akkor.....
-Akkor?-Nézett rám idegesen
-Akkor egyszerűen megszűnik minden. Nincs körülöttem semmi és senki. Csak te meg én. Egyszerűen ha tudnám és akarnám akkor sem tudnám magam távol tartani tőled, de értsd meg kurva nagy sebet ejtettél rajtam. 1 vagy 2 napja voltunk együtt és erre? Már az elején is tudtam, hogy mi nem vagyunk közömbösek egymásnak, de én az elején ha lett volna ilyen akkor elmondtam volna
-És úgy jobb lett volna?-Állt fel ő is és már ő is kiabált- Azt hiszed nekem ennyire kurva könnyű? -Nevetett fel- Azért nem mondtam mert tudtam és mi lesz. Hogy elfoglak veszíteni és a tudat, hogy elveszítelek már egy darabot kivesz belőlem. Nem tudok nélküled élni és nem akarok. Tudom, tudom, hogy baromi gáz voltam és undorító, hogy ezt tettem veled, de be voltam rúgva és mikor megláttalak ott üldögélni Márkkal előtte még Denizzel csókolózni. Te nemet mondtál volna? Ha úgy érzel mint én? Nem hiszem ,de őszintén kérdezem Hanna. Mi lett volna?
-Én nem kerültem ebbe a helyzetbe szóval nincs olyan, hogy mi lett volna ha..- Szipogva hajtottam le a fejem.
-Hanna én őszintén szeretlek és valahol remélem, hogy mi már nem a múlt vagyunk nem egy lezárt téma hanem egy új kezdet vagyunk
-Krisztián....
-Elég! Szeretem, hogy figyelsz rám, beszélgetünk, jössz velem az úton, de mindenekfelett azt szeretem, amit eközben érzek. Szeretem, hogy ilyen jó vagy hozzám és másokhoz. Szeretem az illatodat. És igen féltékeny vagyok Denizre, Márkra meg mindenkire aki valamilyen formában veled van vagy hozzád ér mert kibaszottúl szeretlek Hanna. Szeretlek- Mondta
Ránéztem anyára aki egy O-t formált a szájával majd felszaladtam a szobámba