Farkas királynő

4. fejezet: A falka dala 🐺

A Hold szállóban

- Sosem mondtad, hogy jegyben jársz.

Ichijo kíváncsian nézett Kaname felé, aki elmosolyodva indult vissza a szobája felé.

- Most már mind tudjátok. Így azt is, hogy ha Reira-val tiszteletlenek vagytok, akkor engem sem tiszteltek őszintén.

A nemesek mind meghajoltak és kánonban zengték.

- Reira kisasszony, olyan tiszteletben részesül, mint Kaname mester!

A többség elment, Aido lapult meg legjobban. Túlságosan szégyellte magát, amiért újat húzott az éjszaka jegyesével. Sherizava Reira, már nem csak a farkasok királynője volt. Már nem csak a Nap népének koronáját birtokolta. Reira az éjszaka gyermekeinek úrnője lesz. Ez az egyesülés lesz az örök szövetség megpecsételése a két nemzetnek. A vámpírok és farkasok legtisztább vérvonalainak egyesülése. A vénember jól mondta, ha ez a két ősi vér eggyé lesz a halhatatlanok világában új korszak veszi kezdetét. Kain a napnál is jobban látta, hogy Aido rosszul érinti a friss információ. Nem szólt neki csak elindult Kaname mester után. Megállt az ajtóban és onnan beszélt hozzá.

- Mindez idáig nem értettem, hogy a Kuran család legtisztább sarja mit lát az igazgató lányában. Most már csak azt nem értem, hogy miért játszottad a hős lovagot neki. A bejelentés esedékes, akár csak a nászotok. Mikor akartad elmondani annak a lánynak, hogy a szíved már rég birtokolva van? Hogy a tested és a lelked, éjek ura az a Nap úrnőjéhez tartozik?

Ichijo termett Kain háta mögött és megfogta a vállát. A szíve mélyén tartott Kaname haragjától, de barátja egy gyenge mosolyt küldött. Az ablaknál állt míg látta jegyese távolodó alakját.

Reira szemszög

A hold szállóból való séta során pokoli bűn tudtad kerített hatalmába. Yuuki mosolya, pillantása mögött mindig ott bujkál a kimondatlan igazság és én még is úgy teszek mintha nem akarnám Kaname-t. Kicsit leülök a szökőkút peremére és sóhajtozok a saját kétségeim felett.

- Ez az önsajnálat igazán nem illik hozzád és amúgy sem számít!

Lesütöm a szemeim és megmosom az arcomat. Megfordulok és savanyú mosolyt villantok Zero-ra. Megdörzsöli a fejét aztán leül mellém.

- Bejelentik a nagy öregek az eljegyzést és minden megfog változni. Yuuki megfog gyűlölni.

Zero szorosan magához ölelt és egy ideig így maradt velem.

- Abban a percben, hogy Kuran Haruka elhozott téged hozzánk, a húgom lettél. Gyűlöltem a gondolatot, hogy ti ketten egybekeltek egyszer. Még, ha nem is volt titok. Mindenki, minden vadász megkönnyebbült a hír hallatán, hogy a Kuran örökös a Nap népének úrnőjével jár jegyben. Tudom, hogy szereted és tudom, hogy Kuran Kaname is szeret. Yuuki szíve egy kicsit megszakad, de téged sosem tudna gyűlölni Reira.

Meleg könnyek lepték el az arcom, szorosan eltemettem magam Zero ölelésében. Élveztem a csendes biztonságot. Majd egy távoli hang megszólított. Felpattantam a fejemet a kapuk felé csaptam. A lágy szellő hozta el nekem az érkezésük hírét. Izgatottság száguld végig rajtam.

- A népem nemesei megérkeztek a városba.

Zero is érzi az erős energiákat. Mikor találkozik a tekintetünk már tudja, hogy éjjel messze fogok járni. Teli hold kél még az alkony előtt, s nekem kell dalra hívnom a népem.

A nap alatt Yuuki alig szól hozzám. Yori az egyedüli akivel hajlandó beszélni. Rám néz, majd bambul maga elé. Kaname miatt van. Biztosan hallotta valamelyik vámpír nemest pletykálni. A csengetés betöltötte a termet. Lopva Zero-ra néztem, aki biccentett. Én pedig rohantam hagyva, az ösztöneimre hagyva a vezetést. A város szélére érve szabadjára engedtem minden erőmet. Levetettem saját magamnak megszabott határaimat és átváltoztam farkasi mivoltomba. Az erdő közepén lévő tisztásra siettem. A Hold már beragyogta az eget. Leültem, hátra vetve fejem és úgy daloltam magamhoz szólítva mindenkit, aki értem van jelen. Kis idő múlva megjelentek és együtt énekeltünk őseink emlékéért.

A Hold szállóban

Yuuki még mindig bár szomorkás volt még is széles mosollyal fecsegett. Zero összeszorította szemeit majd magához ölelte Őt is.

- Zero?

- Tudom, hogy fontoss neked Kuran. Még sem kellene elfeledned, hogy ki Ő!

Yuuki kibontakozott az ölelésből és elakart menni körülnézni, de a fiú folytatta.

- Kuran Kaname, a legtisztább vérvonal egyetlen örököse. Nem meglepő, hogy már rég elrendelt ki lesz a jegyese.

A lányban végleg megtört a remény. Zero szemeibe nézett és várta, hogy megadja a kimondatlan igazat.

- Ahogy Kaname úrfi, úgy Reira is a legnemesebb család egyedüli sarja. Reira a farkasok egyetlen királynője és Ők ketten véget vettnek népeik viszályának. Yuuki, az Ők egymásnak a végzet.

Yuuki mosollyal intett a fiúnak és elszaladt. Zero sóhajtott majd elindult a folyosók irányába, de megtorpant. Nem fordult meg.

- Órán kellene lennie Kuran úrfi.

Kaname ajkain mosoly rajzolódott.

- Egészen megleptél Kiryu. Sosem hallottalak ilyen megfontoltan vagy egyáltalán ennyire beszédesnek.

Zero megfordult. Akác lila íriszei szánalommal és gyűlölettel teltek voltak. Mi egy percig sem lepte meg az éjszaka gyermekei urát.

- Még nem jöttem rá miért vagy hogyan, de közted és Yuuki között valamiféle kapcsolat van, ezért óvod Őt lovagiasan az árnyak közül. Reira-t még sem a kötelesség tudatod miatt veszed el, de ezt még sem mondanád ki nyíltan. Yuuki-nak biztosan nem, így valakinek muszáj megtennie.

Kaname bíbor tekintette a Hold felé szegeződött. Mosolyától Zero teljesen libabőrös lett és további fecsegés nélkül indult dolgára. Míg távol a tisztás közepén tovább szólt a falka dala.