Farkas királynő

3. fejezet: Egymásért létezve 🐺

Reira szemszög

A reggeli napfény melegére ébredek. Kaname ujjai finoman cirógatták a bundám. Szemei szorosan lehunyja, hogy kizárja a számára bántó fényt. Élvezem egy kicsit még az érintését, ami olyan kedves nekem. Még is mire gondolok én? Hiszen annyira különbözőek vagyunk mi ketten. Úgy érzem, hogy szakadék van közöttünk. Yuki pedig sosem bocsátana meg nekem, hiszen annyira szerelmes. A takaró alá csúszok és visszaváltozok. Szorosan bebugyolálva magam. Kaname karjait szorosan fonta körém.

- Reira, maradj még egy kicsit.

- Így is, olyan sok bajt okoztam neked. Semmit sem aludtál miattam.

Halkan beszéltem, a közelsége teljesen meggyengített. Már rég nem tudom csak úgy szeretni, mint egy szimpla szerettemet. Ezek az érzések sokkal inkább szerelemtől fűtöttek. Már nem vagyunk gyerekek és ez mindent összezavart. Kaname óvatos mozdulattal szabaddá tette a nyakam. Húsos ajkai finoman súrolták a bőröm. Belemarkoltam a paplanba és megdöntöttem a fejem. A szemfogai enyhén karcolták a bőröm. Annyira furcsán éreztem magam. Egy puha csókot nyomott a nyakamba, majd csak ölelt tovább.

- Kaname?

Szembe fordított magával. Azt a gyönyörű bordó szempárt, elnyelte a magány. Nem szólt hozzám, csak nézett. Engem pedig elragadott a kétségbeesés. Elmosolyodott, az ujjait finoman ajkamra csúsztatta.

- Ne légy ilyen csalódott Reira. Nem tehetem.

Elpirultam és lesütöttem a szemem. Közelebb hajolt hozzám, és az ajkaimra suttogott.

"Még akkor sem, ha te is akarod."

Puha csókban forrtunk össze. Hosszú percekig. A tekintettem ciklámen fényben izzott, a vérem pedig lángolt. Kaname velem ellentétben sokkal nyugodtabb maradt. Ösztönösen terítettem le az ágyon, az ajkain kellemes mosoly ragyogott. Hiába a zavar vagy a tény, hogy nem takar semmi, én akkor is vágytam rá. Hozzá simultam, hogy újra élvezhessem a csókja mámorító ízét. Mikor az ajtó kivágódott.

- Kaname uram!

Ruka volt az, mögötte a Ichijo-val. Kaname elbújtatott a takaróba és szótlanul meredt a vállam fölött. Ichijo kiparancsolta Ruka-t és becsukta az ajtót. Hátra pillantottam mire a szőke nemes meghajolt.

- Bocsáss meg neki, kérlek. Csupán aggódott, hiszen nagyon erős Reira energiájának illata.

Teljesen bevörösödtem, persze Kaname tekintete halvány mosoly mellett lágyult el. Talán Ichijo az egyetlen, aki képes elfeledtetni vele tiszta vérű kötelességeit. A szőke nemes pedig folytatta.

- Az éves béke bálját, két nap múlva rendezik meg. A nagyapám pedig meghívta Reira-t is.

Ahogy várható volt. Hiszen Haruka úr és Yuri úrnő védelme alatt álltam. Sosem felejtem el mikor megpillantott az öreg vámpír nemes.

" - Ő lenne a Nap népének úrnője?

Szorosan bújtam el Yuri úrnő karjába. Aki rubin íriszeit neheztelve emelte az öregre.

- Igen. Reira úrnő maradt meg egyedül a nemes Sherizava házból. Úgy hittem bízhatok benned és az elismert tanácsban. Mikor kértelek, hogy figyeljétek Rido-t és a korcsait.

Az öreg letérdelt, kezét a mellkasán pihentetve.

- Haruka uram, többé nem hibázunk! Mi lesz a kis úrnővel?

Felnéztem Yuri úrnőre, aki meleg mosollyal pillantott le rám.

- A vadászoknál lesz a legjobb és legbiztonságosabb helyen. Addig a napig Cross Kaien lesz, aki megóvja majd."

Addig a napig, amíg be nem jelentik az éjszaka és a nap népének. Ez a bál mindent megváltoztathat.

- Kérlek, Ichijo mond meg a nagyapádnak, hogy hamarosan csatlakozom hozzá a halban.

A szőke nemes zöld íriszei pánikba borultak és a kezével hadonászott maga előtt.

- Ugyan Kaname nem kell, egyáltalán nem is értem minek jött ide.

Kaname tekintetében volt egy kis melegség majd megingatta a fejét.

- Csak tedd amit mondtam.

Bólintott majd elment. Riadtan néztem abba a gyönyörű, magányos tekintetbe. Valahogy Ő az egyetlen, aki mellett nem akarok erős lenni, erősnek látszani. Az oldalán lehet gyámoltalan, lehet védelemre szorulva. Milyen érdekes. Más ölni is képes lenne, hogy Kaname kedvese lehessen. Engem pedig kétségbe ejt a gondolat, hogy elveszem Yuuki-tól. Zero pedig képtelen lesz megérteni, hogy a mi sorsunk a születésünk percében elrendeltetett. Az, hogy mi ketten jegyesek legyünk. Hiába született meg, a Kuran hercegnő. Ők még is ehhez a frigyhez ragaszkodtak, a Kuran és a Sherizava ház.

Kaname gyengéden cirógatta az orcám. A mosolya megmelengetett.

- Ne kínozzanak a gondolatok. Sejthetted, hogy nem egyszerre várok el mindent.

A takarót szorosan magam köré fontam.

- Ne csinálj úgy, mintha még mindig gyerek lennék. Sosem tartanék tőled, vagy bármilyen kívánságodtól.

Az ajkamba haraptam mielőtt azonban folytathattam volna, Kaname szótlanul hagyott a szobába a gondolataimmal. Tudja, hogy milyen gondolat gyötör és emiatt nem cáfol rá. Lassan vissza veszem a ruháim és elindulok utána. Tudom, hogy Asato érzi a jelenlétemet és rosszul jönne ki, ha nem üdvözölném én is. Pedig annyira utálom ezeket a hataloméhes nemeseket. Éppen Kaname előtte térdel az öreg és a hallottaktól elönt az izzó harag.

"Bárcsak egyszer megízlelhetném."

Aido és Ruka mozdul, de én gyorsabb vagyok. Hamar elengedem Kaname kezét és tomboló pillantást vettek a vén nemesre. A pofontól amivel megtiszteltem teljesen felrepedt az alsó ajka. A kis nemesek nem tudják ezt mire vélni.

- Tán nem tudja hol a helye Asato Ichijo?! Senki nem szomjazhat tiszta Kuran vérre.

Elmosolyodik mikor rám emeli zöld szemeit és meghajol előttem.

- Jól látta Haruka úr és Yuri úrnő, Reira Seherizava. Te a Nap népének királynője. A legtisztább vérvonal egyedüli örököse, te vagy egyedül méltó, hogy Kaname urunk hitvese lehess! A majdani örökösök egy új világ megteremtői lesznek. 

A tekintettem ciklámen színben izzik, míg csókot lehel a kézfejemre. Kaname átölel és ekkor megjelenik Yuki és Zero. Elkísérték az öreget Cross igazgatóhoz. Felnéztem Kaname-ra és, ahogy Ő úgy én is szótlanul hagytam ott. Ruka sírva szaladt el mellettem, míg mások csendben bámultak. Ichijo, Aido és Kain tekintette volt talán a legmeglepettebb. Nincs mit tenni, de ha Yuki megtudja. Van remény arra, hogy megbocsájt nekünk?