✨Szerelem Problémák✨

✨Repülőgép✨

Nemsokára fel szálltunk a gépre, és nagyon szomorú voltam, mert messze colt JK, Nem mi osztottuk be a helyünket. Jin ült mellettem, aki RM mellett akart ülni, de RM Jungkook mellett ült. Szóval igazából csak helyet akartunk cserélni és mindenkinek jó lett volna. Jungkookék egy hellyel mögöttünk ültek a másik sorba. Tehát mi nem nyugodtunk, leveleztünk, én meg elfáradtam a nagy dobálásba, és rádőltem Jin vállára, tényleg nem működött a kezem. Jin meg hátra döntötte a fejét, ő is elfáradt. Mikor vissza néztem Jungkookra, nézett bántottan rám, és elfordult. Megilyedtem hogy valami rosszat tettem-e, tehát szóltam neki, de rám se hederített, nem higy meg szólalt. Ezért megkérdeztem Jintől, hogy miért ilyen Jungkook. Ő azt mondta-
J-Oohh, hát a mi Jungkookunkat valamiért most nem ismered fel. Villám gyorsan változik a hangulata, tudod? Biztos hogy tudod, de mivel olyan mintha neked egy nemrég megismert barát lenne, nem jössz rá. Nem tudom hirtelen miért lett ilyen, mert nem csinált senki semmit.

*Jin szólt Jungkooknak, de ő teljesej úgy csinált mintha meg se hallaná..*

J- Ahha, ismerem ezt a nézést és érzést. Ő féltékeny. Nem tudod miért?

[Ekkor mikor ezt kimondta, hirtelen lefagytam. Egyszerűen eroltetett a mosolygás, mert már egybol tudtam hogy miért féltékeny. Hát persze, rá dőltem Jin vállára.] *Ekkor írtam egyből egy levelet, amin az állt:

"Jungkook, nem tudom mi van talán elgondolkodtál de most annyira rám jött az az érzés hogy mennyire jó lenne ott ülni melletted és rá dőlni a válladra. Tudom, kicsit furán hangzik.." -Z

[Pff, hát persze hogy tudtam ki a baja, elég könnyű így hogy Jin segített. Tényleg tudtam, (hogy milyen gyorsan változik a Hangulata) de tényleg olyan mintha egy most megismert sima barát lenne. Fura, de kíváncsi leszek mit válaszol.]

Jin látta mit írtam, és ő is megtudta miért is féltékeny JK. Elmosolyodtunk egymásra, mikor ránéztem JK-re olvasta az üzenetet, le volt hajtva a feje, és a szeme fel került rám. En elkezdtem kicsit vigyorogni, mikor láttam hogy ő is akar, de vissza fogja. Vissza írt, én már nagyon kíváncsi voltam, és az volt a levelen,;

"-Jó lenne ha itt ülnél, mert ha ide kerülsz többé nem mész sehova, ameddig oda nem érünk." -JK

Én elpirultam, de nem vittem oda a fejem ameddig nem csillapodott le a láng az arcomon.
Megnyugodtam, és ránéztem, mikor ő csak nézett rám se mosollyal, se rossz kedvvel. Csak nézett. Én gondolkodó fejjel elnéztem, és eszembe jutott egy terv. Szoktak ilyen őrök járkálni, de valamikor el látogatnak a másik részre is, amit el zár egy függöny. Az őrök csak annyit néztek, nem-e csinál valaki valami illegálisat, vagy valami ilyesmi. Tehát azt nem nézték ki hol ül, csak nagyjából megmondták. De nem figyeltek. Tehát megbeszéltem Jinnel, hogyha mindenki kimegy, (mármint az őrök) akkor nagyon gyorsan és halkan helyet cserélünk, RM-nek is küldtünk levelet. Egyedül JK nem tudott róla. Mikor kiment mindenki, felkészülten rohanva felkeltünk a helyünről és helyet cseréltünk, jk meg cdak úgy nézett hogy mi a franc van. Be tudtam ülni gyorsan az ablakhoz, Jungkook a sor szélén ült. RM és Jin is meg tudták oldani hova ülnek, tehát meg voltunk. Mikor az őrök jöttek, nagyon féltünk de egy ideig ertetlenul néztek, mi nem néztük őket nehogy feltűnőek legyünk, aztan tovább mentek.

[Tehát a terv sikeses is volt/lett, és JK mintha vagy féltékeny, vagy zavarba lett volna. Jinnek küldtem levelet, de ő se tudta megállapítani...olyan kínos volt, pattogott a lába, nézett mindenhová rajtam kívül, mintha kicsit ideges lenne de nyugodt is. Nem mertem hozzá szolni, de ő se hozzám ahogy láttam. Egyáltalán nem zavart hogy folyamatosan ment a lába, de valamit kellett tennem tehát megfogtam a combját és leállítottam a lábát. Ram nézett, mintha valamiért bocsanatot akarna kérni, én pedig elő vettem a fulest megint, és be tettem at ő fülébe is és az enyémbe is. Most el indítottam a "Put Your Head On My Shoulder"-t és persze mit csináltam, rá döntöttem a fejem a vállára. Éreztem hogy feszült volt, de én csak lazán rá dőltem, és folyamatosan éreztem hogy csillapodik le. Egyszer mikor már éreztem hogy telljesen nyugodt, rá dolt a fejemre ami az ő vállán volt. Később unalmas volt mar úgy ülni, ezért teljesen felé fordultam, és meg át öleltem a karját, rá dőlve szokásosan a vállára. Megint kicsit feszült lett, aztan jobban bújt és nyugodtabb lett.]
***