Messze Thaiföldtől /Befejezett/

11.

Tar kinyitotta a szemét, és hirtelen azt sem tudta, hol van. Ám amikor rájött, hogy Matéo karja közt fekszik, és oldalra pillantva meglátta őt békésen aludni, elmosolyodott. Annyira hihetetlen az egész! Meg kellett simítania Matéo arcát, hogy tudja, nem álmodik.

Az érintésére Matéo szempillái megremegtek, és ránézett Tarra.

– Jó reggelt! – mosolyodott el ő is, és viszonozta a simogatást. – Hogy aludtál?

– Rég nem aludtam ilyen jól – mondta boldogan Tar, majd bosszúsan megpiszkálta az orrát. – Bár egy kicsit el van dugulva az orrom. Azt hiszem, megfáztam. – Mint egy igazolás gyanánt, tüsszentett is egyet.

Matéo tekintetéből tisztán olvasni lehetett: És ezen te meglepődsz?

– Így jár, aki majdnem fagyban akar meglógni, és eltéved. Különösen hideg most a március.

Tar visszahajtotta a fejét a másik vállára, és szorosan odabújt. Minél közelebb akart lenni hozzá.

– Nem számít. Sosem voltam még ilyen boldog.

Matéo ujja fel-le járt a gerincén, és ahogy válaszolt, hallani lehetett, hogy fülig ér a szája.

– Szóval boldog vagy velem?

– Mintha nem tudnád a választ.

Matéo felnevetett.

– Igen, azt hiszem, erről az este megbizonyosodtam. Vigyorogtál, mint a vadalma.

Tar érezte, elpirul.

– Nem szoktam hülyén viselkedni, csak tegnap...

– Nem kell semmit mondanod. – Matéo belecsókolt a hajába. – Szeretem, amikor úgy vigyorogsz.

– Örülök, hogy örömet okozhattam neked.

Matéo megköszörülte a torkát.

– Tegnap este nem akartalak ezzel stresszelni, de most már muszáj megkérdeznem. Ugye nem mész el az egyetemről?

Tar szívébe fájdalom hasított, ahogy az álomból ismét valóság vált, és odafúrta az arcát Matéo nyakához. Nem akart innen kiszakadni.

– Szerinted hogyan fognak rám nézni, miután kikerült az a videó? – suttogta. – Gyanítom, te vagy az egyetlen, aki rájött, mi történt igazából. Lhong pont azért tudott zsarolni, mert úgy tűnik, mintha én is akartam volna. De ha tudnák az igazat, az sem lenne sokkal jobb. Inkább még rosszabb.

Matéo apró csókokat lehelt Tar halántékára.

– Biztosan meg tudjuk oldani. Azt sem akarom, hogy engem itt hagyj, de az iskolát egyenesen hülyeség lenne. Nem véletlenül vagy itt.

Tar még jobban odabújt Matéóhoz, mintha az ölelésében elveszhetne.

– Nem tudom, képes lennék-e megbirkózni ezzel a teherrel. Fogalmad sincs, milyen volt nekem ez az elmúlt időszak, pedig senki sem tudott erről a titkomról.

– De ezek után eljöttél egyedül Franciaországba, és most itt vagy velem. Erősebb vagy, mint hinnéd.

– Nem érzem annak magam.

Matéo magára vonta Tar tekintetét.

– Pedig az vagy – jelentette ki teljes meggyőződéssel. – És ezért kell megtalálnod, ki küldte szét azt a videót. Ha megvan, biztosan kicsapják az iskolából. Nem hagyhatod, hogy ez a valaki is tönkre tegye az életed.

Tar felszusszant.

– Biztosan André volt. Év eleje óta azt akarja, menjek haza.

– Hogyan bizonyítjuk be?