Tomioka Gyuu X Reader

~Mindennapjaim kicsit felfordulva~

(Név) egyik nap ment le a városba (igen most fönt/fent lakunk az erdőben) mert egy kisebb nagyobb megfázásos cucc ment végig a városában. Amikor leért az említett helyre akkor célirányba vette a legközelebb olyan házat ahol tudta, hogy van beteg. 

Amikor mindenkivel végzett ment hazafelé már sötétedett, de mint mindig így most is időben haza ért. Ez egy szokásos nap volt neki.

Ám ez a nap más volt. Amikor a (Név) felkelt érezte, hogy a mai nap más lesz de azt sajnos nem tudta, hogy miért.

Amikor (név) felkelt, elintézte reggeli dolgait pl: fa vágás, mosás stb... Végre mikor kész lett ezekkel, össze szedte magát és elindult le a városba.

Útközben az őszies tájat nézte, hogy éppen hogyan esik le egy-egy levél a fáról vagy, hogy az állatok még mindig szorgosan gyüjtögetnek télre.

Mire leért a faluba mint mindig most is a legközelebbi házhoz ahol tudta, hogy beteg van oda ment be. Minden ilyen házhoz bement és a betegeit egyesével vizsgálta meg és állapította meg mit kaptak el.

A mai napon eléggé hamar végzett ezért amikor haza ért még volt ideje egy-két dologra amire általában nem szokott.

Már kint sötét volt és hideg (név) tűzet rakott, hogy a házban azért meleg legyen estére. Ám az a fura érzése annak ellenére, hogy reggel volt de már este van nem akart elmulni és egyre erősebb lett.

(Reader szemszöge)

Tudom mikor éreztem ezt utoljára és nem kötnek ehhez az érzéshez jó emlékek. (Mondta magának)

Szép lassan sikerült elaludnom de este zajra ébrettem fel.- Valaki van ott kint - (Gondoltam)

Azt hittem, hogy csak valamiféle állat és majd lemegy, de nem így lett. Az a valami nem akart elmenni sőt ahogy hallottam inkább be akart jutni. Ezért elővettem a katanam-at. (remélem így írják😅)

-Oké (Név) semmi gond megtudod magadat védeni igaz régen volt de még mindig képes vagy rá. - csak ezzel tudtam magamat vigasztalni. Miközben ezen kattogott az agyam hallottam egy ajtó nyitódást. -És bejutott- (mondtam magamnak a lehető leghalkabban) Annak a valaminek nem volt jó illata (igen jó a szaglásom, jobb mint egy kutyának).

Az a valami de már volt egy sejtésem mi lehet egyre közelebb jött hozzám. Én már réges régen támadó állásba voltam.

Elkezdett rohanni felém itt már tudtam, hogy egy démonnal van dolgom. Én kikerültem a támadását és ezzel egyben levágtam a kezét. Most, hogy van egy kis elnyom kimegyünk a szabadba, hogy lássak is valamit.

Kifutottam a ház elé és vártam, hogy jöjjön a démon is. És csodák csodájára sikerült a tervem. Most, hogy láttam is valamit sikerült "nagy" harcokba levágni a fejét. Mivel csak egy sima könnyű démon volt nem 12 hold tagja (vagy hogyan van ez) ezért könnyű is volt győzni. Na de most jönnek a kérdések: egyedül volt, a falutól jött?

Na az utóbbi kérdésre megvan a válasz, igen a falutól jött onnan jön a szaga de, hogy többen is vannak-e azt megtudjuk nemsokára.

Elkezdtem futni ahogy csak tudtam a falu felé. 5perc se kellett és mér ott voltam, de a gondolatom beigazolódott többen is vannak. Azt tudom, hogy nem nagyon szeretnek csapatokban lenni de, hogy ezek csapatban vannak az is biztos.

-Hát akkor (név) nincsen más választásod minthogy harcolsz.

Elkezdtem a "harcot" de egy idő után nemi egyedül voltam ember aki írtotta a démonokat. Gondolom küldtek ide démonölőket.

Lassan már végeztünk velük amikor is megjelent szerintem a "főnök" aki szerintem benne volt a 12 hold asló részében. Na ennek nagyon örültem de tényleg.

-Jó nyugi (név) sikerülni fog. Csak megmaradt az erősségem.- Nyugtattam magam eközben megszólalt az egyik nagyobb rendű démon.

-Hé nem őt keressük?- mutatott rám

-De igen!- helyeselte a másik és elindultak felém.

-Na azt már nem!- jelentettem ki és elkezdtem "harcolni" velük. Már éppen nyerésre álltam, mert az egyiket mér legyőztem, de persze pont ilyenkor kell besegíteni. Valakire nagyon is emlékeztet ez a viselkedés.

Amikor legyőzte a másik démon-t és éppen fordult meg akkor jöttem rá, hogy kivel is állok szembe.