Tomioka Gyuu X Reader

~A küldetés~

Mint kiderült nem mehetek vissza, mivel tényleg kell a segítségem most. És sajnálatos módon Tomioka lesz a társam. De örülök neki! De az volt a fura, hogy amit megtudta az illető is megint elkapta a fejét egy másik irányba. Kezd ez egy kicsit fura lenni.

Az Ubuyashiki-val való találkozás után megkaptam a szobám. A régi szobámat kaptam megint. Mennyi emlék fűződik hozzá, még belegondolni is rossz.

Gondoltam körbenézek, hogy mi változott és mi nem. Miközben sétáltam találkoztam a volt kedvenc pilléremmel. Obonai Iguro.

-Hali!- Köszöntem neki amire kicsit megilyedt de rendezte vonásait.

-Szia! Mi járatban újra itt?- Kérdezte.

-Hát.... Ide hoztak.- Mondtam kínosan

-Ki volt az a meggyőző személy? Rengoku?- Kérdezte

-Nem, Tomioka.- Forgattam meg a szememet az illető nevére.

-Igazából nem csodálkozom. - Mondta amire furán néztem rá.

-Ezt, hogy érted?- Kérdeztem meg ami foglalkoztatott.

-Én meg sem szólaltam.- Tette maga elé a kezét védekezés képpen.

-Aha, na hallgatlak!- Mondtam gyanakvóan.

-Mondom, hogy semmit sem mondtam, csak utaltam valamire.- Védekezett

-Édes Istenem!- Sóhajtottam fel -És nekem abból ki kéne találnom?- Kérdeztem.

-Kéne, de ahogy látom nem nagyon megy.- Jegyezte meg. Köszi ez sok segítség volt.

-Hát ahogy tudom tőled nem számíthatok többre ezekután. Igaz?- Néztem rá.

-Egyet értek.- Helyeselt

-Akkor köszi a beszélgetést meg azt a pici segítésget is.- Mosolyogtam rá.

-Szivesen- Semmi mosoly vagy ilyesmi. Hátra arc és már ment is el. Ez jól esett mondhatni.

Ezekután csak a szobámba mentem fel. Ésgondolkoztam a mai napon, hogy mi minden történt. És jött az a fura utalás.

-Ki volt az a meggyőző személy? Rengoku?

-Nem, Tomioka.

-Igazából nem csodálkozom.

Csak ez a párbeszéd futott végig a fejemen. 1x majd 2x majd 3x és így tovább. Amikor is rájöttem valamire.

Time Skipe

Reggel:

Reggel arra keltem fel, hogy besüt a nap a szobámba. Felelkem, feltöltöztem és megcsináltam még a többi reggeli rutinom. Majd amikor végeztem kisétáltam a szobámból és pont szembe jött Tomioka.

-Jó reggelt!- Köszöntem.

-Jó reggelt (Név)- Várjunk most véletlen volt, hogy kimondta a nevem és nem idegesítő nőszemélynek nevezett?

Nem akartam ezekkel a kérdésekkel zaklatni, ezért tovább mentem.

Reggeliztem, majd elmentem sétálni, de persze, hogy pont akkor kapok küldetést amikor éppen jól éreztem magam.

Oda értem a helyszínre ahol találkozok a "segítőimmel" És vajon mivel találkoztam?

Megsúgom nem Tomioka.

Tanjiro és a kis csapata az akikkel küldetésre vagy megbízásra megyek.

-Sziasztok!- Köszöntem nekik udvariasan.

-Szia!- Kaptam az első választ Tanjiro-tól.

-Hello!- Jött a válasz... asszem Zenitsu-tól.

-Hát ez meg mit keres itt?- És megvan Inosuke is.

-Hé is udvariasabban vele! Ő egy pillér!- Világosította fel Tanjiro a vaddisznót.

-Nem érdekel, hogy ki ő és mi. Én akkor is erősebb vagyok nála. Vagy azt hiszi nem? Gyere harcoljunlk.- Hozta a formáját szokás szerint. Nem ismerem nagyon őket, de cuki kis csapatnak tűnnek.

-Sziasztok! Mi már találkoztunk tegnap csak nem nagyon figyeltetek. És bocsi Inosuke, de nem szeretnék harcolni emberekkel. Én csak démonokkal harcolok és senki mással. -Néztem rá.

-Ha ezzel azt hiszed jobb vagy nálam vagy befolyásolni akarsz akkor gyere úgy is nyerek!- Esélytelen a vaddisznó.

-Semmit nem akartam elérni, csak elmondtam.- Vontam meg a vállam.

-Hány éves vagy?- Kérdezte meg Zenitsu.

-Zenitsu ilyet nem illik megkérdezni egy lánytól!- Tök cuki és illemtudó ez a Tanjiro. Bírom.

-Semmi baj Tanjiro. És amúgy 17.- Jelentettem ki.

-17 évesen már pillér vagy?- Képedtek el mind a 3-an.

-Igen- Vakartam meg zavaromban a tarkóm.

-Azta!- Mondták szinte egyszerre.

-Nem érdekel, én akkor is erősebb vagyok nálad!- Jelentette ki Inosuke. Hát ki más?

-Igen ebben nem kételkedek.- Mosolyogtam.

-Amúgy hol van a másik pillér?- Mi?

-Jön másik pillér is?- Ezt nem értem.

-Én vagyok az.- Hallatszódott a hátam mögül.