Tekergők ellen

1

A peronon caflattam át egy hosszú búcsúzás után. A családom nem igazán siette el ezért már csak alig maradt néhány percem felszállni a vonatra. Persze a bátyjám csak eltűnt valamerre és ennyi. Na mindegy. El mentem a vonat elejére megkeresni a barátnőimet. Bár amilyen szerencsés vagyok úgyis a végén lesznek, ha pedig hátulról kezdeném akkor elől lennének. Más szóval így is úgy is mindegy. Miután felszálltam a roxfortba tartó jármű már el is indult. Ezért el is kezdtem át nézni sorba a kupékat barátaimat keresve. Elől inkább az elsősök voltak gondolom mert előbb felszálltak nehogy le késsék az indulást. Egy ideig ment a keresgélés amíg be nem nyitottam néhány utálatos emberhez a tekergőkhöz. Hogy miért utálom őket? Már sorolom is:

1, Sirius Black minden lányt ki használ akit csak tud és utána semmi megbánás nélkül néz a szemükbe.

2, James Potter egy öntelt egoista aki nem tudja felfogni ha egy lány nem viszonozza az érzéseit.

3, Peter Pettigrew, vele különösebben nincs bajom csak az hogy olyan rátapadó az emberekre, ezért is ellenszenves.

4, Nem értem hogy Remus Lupin miért lóg velük mivel belőle még ki is nézném hogy értelmes.

5, Együtt kiváltják egymásból a legrosszabbat és mindenben benne vannak. Jó tudom hogy mi is de mi legalább vállaljuk utánna a felelősséget. Velük ellentétben.

Szóval már csuktam is volna vissza az ajtót miután megpillantottam picit döbbent tekintetüket, azonban egy kéz megszakította tervemet.

- Kit keresel kislány? - Kérdezte Sirius egy csábos mosollyal. Miközben közelebb húzott magához, én pedig ösztönösen elkezdtem köhögni tömény illatátol. És már karolt volna át de elhárítottam a fenyegető veszélyt és vissza léptem egy lépést.

- Nyugodj meg, nem téged. - Néztem rá csípősen.

- Oh értem már... Te is a tekergők fanclubhoz tartozol ezért nem találod ámulatodban a szavakat. Sok lány össze hord ezt azt amikor meglát minket. Ez már csak a népszerűséggel jár. Nyugodj meg, aláírjuk a homlokodat. - És ezzel elkezdődött a szó csata. Amit mellesleg a barátai csendben végig néztek.

- Előbb csókolóznék egy dementorral mint hogy a "fanclubbotokhoz" tartozzak. És ha valami véletlen folytán nem szívta volna belőlem ki a lelket, hogy ne lássalak többé, akkor keresnék egy másikat.

- Ezek szerint nem ismersz édes. Én Sirius Black va....

- Pontosan tudom ki vagy, és a személyiségedet sem nehéz megfejteni. Hadd tippeljek egyet, Lázadónak tartod magad és nem törődsz a szabályokkal mert úgy érzed akkor te irányítasz, tipikus beképzeltség. -Hagytam figyelmen kívül az édes jelzőt.

- Nem tévedsz. Viszont biztosan imádnivalónak tartasz ha ennyi mindent szedtél rólam össze. Feltételezem ezeket nem csak hallottad valahol.

- Az "imádnivaló" kissé erős, én inkább kicserélném az utálatosra.

Ekkor valami hihetetlen folytán befutottak a barátnőim is. "Micsoda véletlen"

- Már mindenhol kerestünk. - Mondta Hestia. De feltettem a kezem hogy ne szóljon közbe. Ő ránézett a társaságra és egyből levágta mi a helyzet ezért csak Mögém állt és rá tette a kezét a vállamra. Szóval Sirius folytatta.

- Ha már jellemezni kellene a másikat akkor én a: stréber, tipikus jó kislány, ki állhatatlan szavakat használnám.

- Még szerencse hogy én inkább vagyok ki állhatatlan mint hogy ha meglátnának már vágnák fel az erüket. -Hangsúlyoztam ki a szerencse szót.