Tekergők ellen

10

...Holnap beteg leszek.

Teltek múltak a hetek csínytevésekkel és pontlevonásokkal a verseny egyre szorosabb lett már csak egy hét maradt téli szünetik és egyik fél sem ragaszkodott hozzá, hogy elveszítse ezt a rendkívül fontos versenyt. Az állás döntetlen volt 48-48. És nem biztos, hogy a roxfort ki bírt volna még egy füst mérgezést a Halloween-i eset óta, ahol is bűz bombákat helyeztek el a kastély minden zugában. Ami a szerelmet illeti Hestia és Zack egyre közelebb került egymáshoz amit nem lehetett elmondani az Austin Black párosról, akik mintha arra lennének kárhoztatva, hogy örökösen egymást piszkálják. Ha az emberek nem tudnák, hogy ők iskolába járnak azt hinnék, hogy folyamatosan újra kell ismételniük az óvodát. De az elmúlt időben sok furcsaság történt az anti tekergőkkel és az igaziakkal is. James Potter és Roxie Xénia McLean egyre több pillantást vetnek egymásra. Amíg Remus Lupin és Mikayla McLean az utóbbi hetekben furcsán viselkednek. De a lényeg ugyebár megmaradt, Amelia még mindig az összes porcikájával utálja Black-at. Sőt még egy csontját is eltörné, csak, hogy ő elmondhassa magáról, hogy ő még eggyel több porcikájával is utálja őt, mindenkinél jobban. Amelia éppen a legendás állatok és megfigyelés órára indult, miközben tervezgette újabb csínyeit.

Talán tehetnék robbanó drazsét a fiú wc-be, az tavaly is elég jól zenélt. Vagy kialakíthatnák egy cicapokalipszist.

- Helló AUSTIN! Már meg sem várod a kedvenc diákodat? - Ölelt meg, majd ellöktem magamtól.

- Kedves BLACK. Kaptál te már egy szép meglepetést?

- Ó, csak nem a csókra gondolsz? Segíthetek ha gondolod, bár lehet, hogy a szájszagod picit zavarni fog, de mindent egy barátért, ugyebár. - Csücsörített.

- Nem éppen a csókra gondoltam, de igazán meglepett, hogy te ismered azt a szót. Várj! Talán ismersz még valamit. Hmm... Meg merjem kérdezni? Áh legyen. A szó amiről beszélek az a kedvesség.

- Az kedvesség, hogy befejezed a mondatot? Tudod? A meglepetés? Vagy..... Elnézést nem tudtam, hogy ilyen rövidtávú a memóriád. - Szomorkodott el, majd tovább sétált, velem.

- Ja igen a meglepetés, hasonlít egy maszáshoz. Ahhoz a jóhoz, miután elkezd picit bizseregni a tested. Állj meg egy rövid pillanatig!

- Egyre jobban kezdem azt érezni, hogy a csokról beszélsz. - Állt meg. - Csak nem? Mindig is tudtam, hogy titokban vonzódsz hozzám. - Húzogatta a szemöldökét. Ebben a pillanatban le kevertem neki egy hatalmasat, aminek hatására oldalra bukott a feje és pár vér csepp színezte be a hideg hófehér havat. Jól esett.

- Bocs, de vénségekkel nem randizok. De remélem ki engesztel a meglepetés. Ha nem zsibbadna az arcod akkor majd meg ismételhetnénk valamikor? - Indultam el a száját fogó Sirius mellett.

- Mindenképpen. - Nyöszörgött.

Pár perc múlva, oda is értem az erdő mellé a többi diákhoz.

- Mi tartott ennyi ideig? - Kérdezte Hestia.

- Feltartottak. - Mutattam a vérző szájú Blackra.

- Látom ő járt rosszabbul. - Vágott grimaszt Rox.

- Ő még olcsón megúszta. - Forgattam meg a szemem.

- Miért? TETT VALAMIT? - Alakult át Mikayla szeme gyilkos fegyverré.

- Szörnyű volt. Beszélgetnem kellett vele.

- Haaa. Az a... - Kezdte Aya.

- Ha nem zavarom a kedves hölgyek beszélgetését, elkezdeném az órát. -Szólalt meg a tanárnő.

- Csak nyugodtan, minket nem zavar. Egyetlen dologra kérném.... Ne olyan hangosan. Köszönöm. - Mosolygott Hestia.

- Még egy hasonló mondat és meg etetem a sárkányokkal. Remélem megértettük egymást. - Nézett lángoló szemekkel. -Rendben osztály. Ha mindenki lenyugodott. - Vetett egy nézést Hesre. -Akkor elkezde... Jesszus magával meg mi történt Back?

- Tegyük fel hogy egy lány megütött. Nem is tudom nevezzük talán Ameliának. Egy olyan ötlet futhatott át az agyán, hogy át rendezi az arcomat....

- És mi oka volt erre Miss Austin? -Fogta a fejét az előbb ordítozó tanár.

- Sértő a feltételezés, hogy azt hiszi én vagyok az a bizonyos csodaszép Amelia...

- Egy szóval sem montam, hogy szép. -Zavart meg Sirius.

- CSÖND!!! Most én beszélek. Tegyük fel, hogy ez a bizonyos Amelia megütötte azt a fiút, nevezzük.... Balek Black-nek. Akkor is csak szívességet tett neki. Nézzen csak rá. Bűn ilyen arccal élni.

- ELÉG VOLT!! TÍZ PONT A GRIFFENDÉLTŐL. MOST PEDIG ELKEZDEM AZ ÓRÁT ÉS EGY HANGOT SEM AKAROK HALLANI. - Üvöltött.
- A maradék időben az Orrontó Furkászokról fogok nektek tanítani, ebben a kevés időben. Szóval amit tudni kell ezekről a lényekről:
- Nagy-Britanniában őshonos. Fekete, bolyhos szőrű lények, pofájuk feltűnően hosszú orrban végződik, mellső lábuk vége pedig ásószerűen ellaposodik. Imádják a fényes dolgokat. A koboldok föld alatti kincsek előásásához használják. Habár a furkász szelíd állat, lakásban nem tartható mert nagy felfordulást okoz szenvedélyes kincsgyűjtő vágyával. Vackát 20 méter mélyen a föld alatt építi; egyszerre 4-6 kölyköt ellik. - Végül a dühös tanárnő megmutatott nekünk egy furkászt, aminek a zsebéből sok holmi esett ki.

Az óra után az utolsóra mentünk, bűbájtanra.

- Üdvözlök mindenkit! Most hogy mindenki meg jött. El is kezdeném az órát, hogy minél több időnk legyen. Ma nem igazán fogunk varázslatot tanulni, inkább beszélni fogok maguknak egy különös jelenségről, lényekről. Az inferusok-ról. Az inferusok olyan holttestek, melyeket egy sötét varázsló bűbáj segítségével eszközként tud használni. Az inferusok nem élnek, bábként mozgathatók az őket uraló boszorkány vagy varázsló kívánsága szerint. Gondolkodni sem tudnak ennek megfelelően, egy megadott primitív feladatot képesek végrehajtani, melyet az őket irányító varázsló adott ki. Az inferusokat nagyon nehéz mágiával megsebezni. Ha az inferusok feladata tárgytalanná válik, akkor egyszerű holttestekké változnak vissza. - Esetleg valaki tudja, hogy mivel lehet őket távol tartani? - Mikának olyan gyorsan emelkedett fel a keze, hogy majdnem infartust kaptam. Igen Miss McLean?

- Azt hiszem ezek a lények a melegtől és a fénytől félnek és azért nem lehet őket megsebezni, mivel, már halottak.

- Nagyon jó. Húsz pont a Griffendélnek. És ezzel le is zárnám az órát. Köszönöm a figyelmet, viszlát. - Rohant el a törpe tanár.

Összeszedtük a cuccunkat és elindultunk ebédelni. Pontosabban, hosszú győzködés után mentünk. Mivel két lány olvasott, míg kettő, láthatatlan pukilpárnákat varázsolt a székekre. Ha egyszer megtalálnák őket a föld alatt, akkor nem én voltam! Szóval már egy Ideje ettünk, még Mika is. És Hestiától elvettük a kést, így ki biztosítottuk, hogy ne legyen köz és ön veszélyes. Amikor is leült ezúttal három diák az asztalhoz.

- Mit szeretnétek? - Kérdezte először Mika. Amire Remus felelt.

- Változtassunk egy kicsit a szabályokon.